A társasjátékok világa rendkívüli mértékben bővült az utóbbi években, a társasjáték-kategóriák is feszegetik a határaikat, ha pedig egy játék kellékei különlegesek, asztalképe könnyebben felkelti a figyelmet. De nem csak a kellékek lehetnek különlegesek: olyan hagyományos, egyszerű kellékeket is lehet különleges módon használni, mint a kártya. Most olyan kártyajátékokat gyűjtöttünk össze, amik fizikai valójukban különleges módon használják a kártyalapokat, messze túllépve azon, ahogyan egy klasszikus kártyajáték tekint a kártyákra.

Canvas: Festői vásznak

Rögtön egy kivétellel kezdek. A Canvas: Festői vásznak című játék az idei év egyik nagy újdonsága volt itthon, és bár a Kickstarteren már korábban beszerezhető volt angolul, a Gémklub jóvoltából most már magyarul is elérhető. Azért mondom kivételnek, mert ez egy nagyobb költségvetést igénylő dobozos játék, amiben vannak egyéb kellékek is, de alapvetően kártyajátékról van szó. A doboza is szépen mutat a polcon, mert lényegében egy szemet gyönyöködtető festmény, ami rögtön csábít a játékra, amiben a játékosok célja nem más, mint saját festmények készítése. A festményeket részben átlátszó lapokon lévő képelemek egymásra helyezésével lehet kialakítani. Számunkra sajnos nem mindig az a legjobb, ha a legszebb képet alkotjuk, mert a kialakuló képek valójában csak illusztrációk. A játék lényege a rétegek megfelelő egymásra helyezésével a legtöbb pontot érő kombinációkat kihozni az egymást eltakarni tudó ikonokkal a kártya alsó sorában. Egy játékos kezében maximum öt kártya lehet, és pontosan háromból kell képet alkotnia, ami épp elegendő fejtörést okoz a játékosoknak (60 variáció). A Canvas: Festői vásznak gyönyörű játék, rendkívül különleges és egyedi mechanikával, miközben a szabályai pofonegyszerűek, mégis gondolkodós tud lenni. A játékban hatalmas az újrajátszási lehetőség, mert célkártya-kombinációk határozzák meg a játék pontozását.

Imagine és Imagine Family

Ha már az átlátszó lapoknál tartunk, rögtön meg kell említenünk egy másik nagyon népszerű játékot, ami partijátéknak, családi játéknak és gyerekjátéknak egyaránt kiváló. Ez a játék nem más, mint az Imagine, ami lényegében egy különleges activity, amelyben beszéd nélkül, csak átlátszó lapokat egymásra téve és/vagy mozgatva kell elmutogatni a feladványokat. Idősebb vagy egészen fiatal társaságnak is jó mulatság, sőt a gyerekek sokszor kreatívabbak ebben a játékban, mint a felnőttek. Az Imagine neve nagyon találó, hiszen a játékban a fantáziáé a főszerep, mert mindössze 60 darab egyszerű ábrakártyából lehet gazdálkodni. Némelyiken csak egészen egyszerű szimbólum szerepel, és a játékos kreativitására van bízva, hogy hogyan használja a lapokat. A legújabb Imagine Family színesebb lapokat tartalmaz, és a feladványkártyái gyerekeknek is mind megfelelők, de az eredeti Imagine is széles körben ajánlható. Tipikusan az a sok-sok nevetéssel teli partijáték, amiben a pontszámítás hamar mellékessé válik.

Top Spot

A Top Spot kártyái is átlátszók, de nem azért, mert átlátszó anyagból készültek, hanem mert a kártyalapokon lyukak tátonganak. A csomagot a lyukak ellenére normálisan meg tudjuk keverni, és maga a játékmenet akár klasszikusnak is mondható, hiszen szimpla ütésvivős játékról van szó, amiben a hívott színre azonos színt kötelező tenni. A játék különlegessége, hogy a kezünkben lévő azonos színű lapokból akárhányat felhasználva rakhatjuk ki a több rétegből álló, ám egyetlen lapnak számító kombinációt. A fölső lap sarkában lévő számok segítségképpen azt jelzik, hogy milyen értékű lapokat tudunk kikeverni, ha az a lap van fölül. Ha jokerrel játszunk, akkor abba bármilyen színeket összekeverhetünk, lásd a fekete lapot az ábrán. A játékban jól kell gazdálkodni a lapjainkkal, mert ha sok lapot elpazarlunk egy-egy ütésre, akkor a végére nem marad lapunk, és az ellenfelek nélkülünk is üthetnek még pár további kört.

Silver & Gold

A Silver & Gold különlegessége, hogy olyan írogatós kártyajáték, amiben laminált kártyalapok felületére firkálunk, amik a játék során folyamatosan cserélődnek előttünk. A kártyalapok kincses szigeteket ábrázolnak, amik területét tetrisz-szerű elemekkel kell lefednünk. Minél több térképet töltünk teljesen ki a játék végéig, annál több pontunk lehet, de egyszerre mindig csak két térkép lehet előttünk, ezért ezeket ügyesen és megfelelő ütemben kell töltögetni, mert egyébként beragadhatunk. A használható tetrisz-szerű minták mindenkinek ugyanazok, ezeket fordulónként egy közös pakliból csapjuk fel véletlenszerűen. Pici interakció is van, mert új térképet és különféle pontot érő trófeákat is el lehet egymás elől happolni. Ezen kívül vannak különféle bónuszok, amikből extra pontokat lehet szerezni. Gyerekekkel is játszható, és az a jó, hogy olyan nagyon senki nem tud lemaradni, ezért mindenkinek meglesz az élménye, hogy valamit teljesített. A játék kártyái nagyon jó minőségűek, teljesen le lehet őket törölni, és nem kopnak.

Gördülő Birodalmak

Még egy laminált kártyalapra firkálós játék, mégpedig egy igen különleges darab Jamey Stegmaiertől, akinek a nevéhez olyan nagy játékok fűződnek, mint a Viticulture, az Euphoria, a Scythe, a Charterstone, a Tapestry és a Red Rising. Ez a játék a pandémia alatt készült, és eredetileg letölthető és kinyomtatható játék, amit az interneten keresztül akárhányan tudnak játszani. Érdekessége, hogy több különböző minijátékból választunk ki véletlenszerűen néhányat egy játékhoz. Bármelyik játékos dob két dobókockával, és minden játékosnak ugyanazokat a dobott számokat kell használnia az adott körben. Mindenki előtt ugyanaz a három minijáték szerepel, és azt kell eldönteni, hogy éppen melyik két játékban akarod használni az adott kör dobásait. A minijátékok a Stonmayer Games eddig kiadott játékainak nevét viselik, és azokra reflektálnak. A Gördülő Birodalmak dobozos verziójában ezekből a minijátékokból, amik letörölhető laminált kártyákon szerepelnek, hat fő részére van elegendő, de több készletet is össze lehet rakni. Ezen kívül jelentek már meg új minijátékok is, és a jövőben is számíthatunk ilyenekre. Ez még tovább növelheti az újrajátszhatóságot, ami már eredetileg is bőven elég.

Bandido és Bandida

Több olyan játék is létezik, amiben négyzet alakú kártyalapokat vagy lapkákat négyzetrács mentén egymás mellé pakolva például térképet építenek a játékosok. A Bandidóban és annak új verziójában a Bandidában az a különleges, hogy 2:1 arányú hosszúkás lapokból áll a pakli, azaz a kártyák lényegében dominóként funkcionálnak. Ezeket a dominókat azonban nemcsak teljes élük mentén érintkezve lehet lepakolni, de elforgatva és félig elcsúsztatva is szabad építkezni, a lényeg csak az, hogy összefüggő legyen a labirintus, amit építünk. A játék egyébként nagyon egyszerű, gyerekekkel is jól játszható kooperatív játék, amiben az a cél, hogy a szökésben lévő bandita előtt minden lehetséges kijáratot bezárjunk. A felújított Bandida egy kicsit megvariálja a játékmenetet különféle eszközökkel, amik felbukkannak a járatokban. Ezen kívül több játékmód is van és állítható a nehézségi szint, sőt a Bandida és Bandido kártyái együtt is használhatók. Mindkét pakli nagyon praktikus, zsebben is elférnek, de ha valakinek még nincs meg, akkor mindenképpen a Bandidát javaslom.

Hokkaido

Ha már térképépítés, meg kell említeni még a Hokkaidót, a Nippon sorozat második térképösszerakós kártyajátékát, amely elődjéhez, a Honshuhoz képest új ötletekkel és mechanizmusokkal bővült, ezért leginkább ezt ajánlom a sorozatból. Ebben a játékban 3:2 arányú kártyalapokkal építkezhetünk, amelyek mindegyikén hat kis négyzet alakú területegység található. Ezeket a kártyákat a többi alá vagy fölé is csúsztathatjuk lerakáskor, de mindig kötelező valamekkora átfedés a korábbiakkal. Minden játékos saját térképet épít maga elé, melyen egy hegyvonulat fut keresztül, és aszerint kapnak pontokat a játékosok, hogy a tizenkettedik kör végén az így létrehozott területeik miként teljesítik a különböző feltételeket. Kártyákhoz draftoláson kersztül jutnak a játékosok, és minden körben újabb kihívás, hogy hová érdemes leginkább lerakni az új kártyát, és hogy mi takarjon le mit. A játékot különféle célkártyák teszik változatossá, 2-től 5 főig játszható.

Lotus

Kártyákból nem csak négyzetrács mentén lehet építkezni. A gyönyörű Lotus kártyajátékban virágszirmokból rakunk ki forgásszimmetrikus 3, 4, 5, 6 vagy 7 szirmú virágokat. A kártyákon halvány jelzés mutatja, hogy milyen szögben és hova kell illeszteni a szomszédos lapot, hogy a végén szépen körbeérjünk. A játék egyébként egy nagyon könnyed családi játék, aranyos, fából készült, pici és színes katicabogár, szitakötő, kukac és lepke jelölőkkel, amikkel a játékososok igyekeznek többséget szerezni egy-egy virágon, hogy a végén az övék legyen az, amit kényszerűségből akár mások is gyarapítottak. Sajnos itthon nehezen elérhető, de külföldről beszerezhető.

Kodama – Az erdő szellemei

A kártyák síkban való elhelyezésének egyik legszabadabb lehetőségét adó játék a Kodama. A Kodamában mindenki egy saját szabadon ágadzó-bogadzó fát alkot kártyalapjaiból, amelyeken ágrészletek találhatók. A kártyák lerakásának vannak szabályai, és az sem mindegy, hogy melyik ágat és hova helyezzük el, sőt néha milliméterek is számítanak a lehelyezésnél. Azokban az esetekben azonban, amikor a szituáció ad némi szabadságot, hajlamosak vagyunk azzal a meggondolással építeni a fánkat, hogy szép is legyen; a végén mindenképpen egy esztétikai élményt is adó, egyedi végeredményt kapunk, és az alkotás jóleső érzésével állhatunk fel az asztaltól, akár nyertünk, akár nem. A Kodama, az erdő szellemei nagyjából félórás, kicsit tervezős és gondolkodós, egyúttal nagyon szép játék. A játékról bővebben is írtunk már egy korábbi cikkünkben.

Rhino Hero

Mit lehet tenni, ha már kimerítettük a síkban építkezés minden lehetőségét kártyákkal? Építsünk belőlük tornyot! A Rhino Hero egy Jengához hasonló játék kártyákkal, pontosabban félig meghajlított kártyákkal és lapos tetőkártyákkal. Ügyességi játék, picit megfűszerezve taktikai elemekkel, ugyanis a kezünkben lévő öt kártya közül választhatunk, hogy melyiket tesszük a torony tetejére, ami az új szint alapja lesz, és az ezen lévő jelölések határozzák meg, hogy a következő játékosnak hogyan kell elhelyeznie a falakat, ezen kívül plusz utasítások is szerepelhetnek rajtuk, például az, hogy a kis rinocéroszt feljebb kell helyezni.

Fly

A Pack-o-Games minikártyajáték-sorozat negyedik tagja a Fly, ami szintén különös módon használja a kártyákat. Pontosabban nem is a kártyákat, csak egy kártyát, a légycsapót, amit a kártyákból kirakott asztalterítőre kell ejteni a játék által meghatározott magasságból, megpróbálva minél több legyet lecsapni vele. Vigyázat, ha a légynek bármije kilóg, az nem érvényes találat, viszont egyszerre több legyet is lecsaphatunk. Mechanikáját tekintve igencsak kreatív és különleges játék, de nagyon mély játékélményre ne számítson senki. Igaz, lehet benne taktikázni, mert a legyek különböző kombinációkban számítanak pontokat. Hogy ügyességi játék vagy szerencsejáték, azt nehéz eldönteni.

Zoknifogócska Szofival

Mi mást lehet még csinálni egy kártyával? Lencse Máté magyar társasjátékszerző arra gondolt, hogy fújkáljuk, pontosabban nem is mi, hanem a gyerekek, a Zoknifogócska ugyanis egy olyan gyerekjáték a legkisebbeknek, amiben a gyerek és a szülő együtt játszik, és eltérő a feladatuk. Ebben a különleges játékban nem dobni kell, hanem zoknikártyákat elfújni, akár a gyertyákat a tortán, és minél többet sikerül egyszerre elfújni, annál többet léphet Szofi, a gyerek karaktere. A játékban szereplő anya viszont akkor eredhet utána, ha rendre meg tudja mondani a felborult kártyákon lévő zoknik színét, ami múlik a memóriáján és persze azon is, hogy a fújás mekkora kalamajkát okozott. Kimondottan blődségnek tűnhet, de a kicsi gyerekek szeretik, a szülőnek pedig be kell szállnia, ha akar, ha nem, mert ő az egyik szereplő. A megfelelő távolságról fújva persze bele lehet jönni a dologba, ilyenkor növelni kell a távolságot.

Hanabi

A klasszikus kártyajátékokban a kártya hátlapja azért van, hogy ne lássák, mi van kezünkben. A Hanabi szakít ezzel a hagyománnyal: itt mindenkinek látjuk a lapját, kivéve a sajátunkat. Kooperatív játék, amiben speciális információközlésekkel kell rávezetni a többieket, hogy kinek melyik lapját érdemes leraknia, hogy közösen elkészítsük a legszebb tűzijátékot. Igazán kicsi, zsebben is elfér, így bárhova magunkkal vihetjük egy négyzet alakú fémdobozban. Létezik egyébként kartondobozos és luxuskiadás is belőle, ez utóbbi szilveszterre kimondottan stílusos lehet.

Konyec Konyha: Az orosz gasztrotúra-társasjáték

A Konyec Konyha nagyon vicces és különleges partijáték, ami telefonos applikációt használ, az applikációval pedig a kártyalapok kommunikálnak a hátukon lévő QR- kódok segítségével. Miért is van erre szükség? A játékot különféle játékmódokban lehet használni, küldetéseket lehet teljesíteni, de alapvetően arról van szó, hogy a játékosok színeket keverve kooperatív módon próbálnak meg minél jobban megközelíteni egy adott színárnyalatot, és eközben ügyelniük kell az étekbe kerülő mérgekre is. Színekről kommunikálni látatlanban nem egyszerű, és a kártyákon lévő színeket összekeverni sem tudnánk, erre való az applikáció, amely kiértékeli a bedobott alapanyag-kártyákat, és százalékos visszajelzést ad arról, hogyan sikerült teljesíteni a színkeverést. Az alkalmazás egyúttal végigvezet a teljes játékmeneten, így szabálytanulásra sincs nagyon szükség, annál inkább erős gyomorra, mert az valami elképesztő, hogy milyen hozzávalókkal találkozhatsz a pakliban.

Swish

Bár átlátszó lapokról már volt szó, a végére hagytam a gyorsasági és ügyességi versenyjátékokat, mert ezt a kategóriát nem mindenki kedveli. Ezeknek a játékoknak a hátrányuk, hogy egyesek sokkal ügyesebbek vagy jobban rájuk éreznek, és utána mindenkit elvernek. Ilyenkor érdemes kiegyenlíteni az esélyeket, például csapatokat alakítani vagy nehezítéseket bevezetni a nyerteseknek.

A Swish kisdobozos kártyajáték. Ebben a logikai játékban legalább kettő, de akár tizenkettő áttetsző lap egymásra helyezésével kell elérni, hogy a kártyákon szereplő pontok és gyűrűk azonos színben egymásra találjanak. A kártyák egymásra tétele után egyetlen pont vagy gyűrű sem állhat önmagában. Aki a legtöbb párt állítja össze a játék során, az nyer. Ebben a játékban a rétegsorrend lényegtelen, de ettől függetlenül is agy- és szemzsibbasztó játék, mert nemcsak színeket kell megtalálni, de általában arra is szükség van, hogy fejben forgassunk, ugyanis a kártyákat csak a Swish bemondása után kezdhetjük egymásra pakolni. Te hány Swish-t találsz a fenti ábrán?

Layers

A Layersben szereplő nagy, négyzet alakú műanyag kártyákon különféle színes minták vannak és különféle alakú lyukak. A játékban 3, 4 vagy 5 rétegből álló mintákat kell kirakni, és minél több réteg, annál több pontot ér. A nehézségi szintet a játkosok választják felváltva. Nagyon egyszerű gyorsasági játék, nagyon különleges feladattal. Bár a rétegek sorrendje nem lényegtelen, a feladványok nem vészesek, viszont oda kell figyelni, mert kijavításra nem biztos, hogy van időd. Ha valaki nagyon jó benne, akkor játsszon fél kézzel!

Cortex játékcsalád

A Cortex játékcsalád játékai pörgős partijátékok, amelyekben az agy különböző területeit igénybe vevő kognitív feladványtípusokat találhatunk. A Cortex játékok kártyái egymással is kombinálhatók, és vannak kimondottan gyerekeknek szánt verziók is. Amiért a Cortex felkerült a különleges kártyajátékok listájára, az az ezen játékok egyik közös jellemzője: a szimpla feladványkártyákon kívül vannak még bennük különleges, kitapintható kártyák is, ami bónusz pontszerzési lehetőség a játékban. Amikor ilyen feladatra kerül sor, a kitaláló játékos előzetesen megnézegetheti és megtapogathatja a kártyákat, majd valaki választ neki egyet, amit lefelé fordítva vagy csukott szemmel kell megtapogatnia, majd kitalálnia, hogy melyik kártyát kapta. Gyerekek számára kimondottan fejlesztő hatású ez a feladat, ahogyan az összes többi is.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

link Forrás

link Forrás