Figyelem, kezdődik a kotlás, újra nyakunkon a panelrécék!
Évről évre fokozódó madárvédelmi problémára hívja fel a figyelmet a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) hétfői közleménye. A városi környezetben élő tőkés récék (Anas platyrhynchos) ugyanis egyre gyakrabban és egyre nagyobb számban veszik birtokba a folyók és tavak közelében álló, jellemzően vasbeton elemekből épült házak erkélyeit, lapostetőit.
A madarak március végén, április elején rakják le tojásaikat, amelyekből 22-28 napnyi kotlás után kelnek ki a fiókák. Orbán Zoltán, az MME szóvivője szerint „ilyenkor naponta akár több telefonos bejelentés is érkezik az egyesület központi irodájába úton mászkáló, tetőn maradt és udvarban elhagyott récefiókákról”.
A jelenség magyarázata, hogy a ludak, récék és bukók egyes fajai rendszeresen költenek vízközeli sziklafalak párkányain, erdők fáinak odvaiban is, ahonnan a frissen kikelt fiókáknak a mélybe kell vetniük magukat. A fészekhagyó fiatalok vastag és tömött, levegővel teli tollazata az azonnali úszóképesség mellett a sok méter magasan lévő fészekből kiugró fiatalok testi épségét is biztosítja, nagy százalékban megóvva őket a becsapódás végzetes sokkjától.
Az MME magyarázata szerint a madaraknál is ismert a szupernormális viselkedés, amikor az erős motivációs (többnyire a fajfenntartáshoz kapcsolódó) hatás alatt álló élőlény bizonyos kulcsingerek hatására a szemlélő számára megdöbbentő, többnyire rekorddöntési kísérletnek tűnő dolgot tesz. Úgy tűnik, hogy a városok magas épületei ilyen szupernormális kulcsingert jelentenek a költési izgalomban lévő tőkésréce-tojók számára, melyek így a fészkeiket a majdan kikelő fiókák számára nem megfelelő helyekre építik.
A panelrécéken azonban lehet és nem is bonyolult segíteni: a fiókák kikelését követően a fiatalokat és a tojót külön szállítódobozba téve (a madarak legtöbbször kézzel is könnyen befoghatók) a közeli Dunához, nagyobb vízhez lehet vinni, ahol nyugodtan elengedhetjük őket.
Korábbi kapcsolódó cikkeink: