Nemcsak fenntarthatóbb lenne, de a globális éhezést is csökkenthetnénk, ha több kagylót és moszatot ennénk marha és csirke helyett

Támogasd a tudomány népszerűsítését, segítsd a munkánkat!

Az édesvizekből és óceánokból származó élelmiszerekben általában több az értékes tápanyag, mint szárazföldi társaikban, így ha ezt részesítenénk előnyben, azzal nemcsak az állattartás miatt elfoglalt szárazföldi területeket szabadíthatnánk fel, de a globális éhezést is csökkenthetnénk. Mindezt azonban nem a már most is káros túlhalászattal kellene elérni, hanem más fajták (kagylók, tengeri algák és moszatok) tenyésztésével és fogyasztásával – írja a Másfélfok klímapolitikai blogon pénteken megjelent cikkében Jurecska Laura környezetkémikus, a környezettudományok doktora.

Az angolul összefoglaló néven „blue food”-ként, azaz kék ételekként emlegetett élelmiszercsoport Jurecska szerint túlmutat a halakon vagy a tenger gyümölcsein: ide tartozik az édesvizekből, az óceánokból és a tengerekből származó állatok, növények és algák összessége. A kutató adatai szerint ezek az ételek világszerte  3,2 milliárd ember számára jelentik a fő fehérjeforrást, 800 millió embernek pedig megélhetést biztosítanak. 

A környezetkémikus felidézte, hogy amerikai kutatók több mint 3700 vízi állat tápanyagtartalmát vizsgálták meg és vetették össze szárazföldi állatokéval, majd arra jutottak, hogy a vízi élőlényekben több az omega-3 zsírsav, illetve A és B12-vitamin, továbbá kalcium-, jód-, vas- és cinktartalmuk is nagyobb, mint a szárazföldi haszonállatoktól származó húsféléké. Számításaik szerint 10 éven belül akár 166 millió alultáplált ember számára jelenthetne megoldást, ha hozzájuthatna vízi élőlényekből származó élelmiszerekhez.

Viszont Jurecska szerint jogos a kérdés, milyen környezeti és ökológiai hatásai lehetnek annak, ha a már így is túlhalászott vizekből még több élelemhez kíván jutni az emberiség? Egy másik amerikai kutatás szerint az üvegházhatású-gázkibocsátás, valamint a nitrogén- és a foszforszennyezés tekintetében a kagylók és a moszatok fogyasztása terheli a legkevésbé a környezetet, míg a pontyot, pisztrángot, lazacot, harcsát és tilápiát tenyésztő akvakultúrák környezeti terhelése vetekszik a csirketartáséval. Az idézett szakértők szerint a megoldást az jelentheti, ha a szárazföldi állattartás helyett a halászatot, azonban belül is kisebb halfajták és a kagylók tenyésztését részesítjük előnyben.

A környezetkémikus úgy vélte, nemcsak a tenyésztett fajok összetételében van lehetőség környezeti szempontból kedvező változtatásokra, hanem a tenyésztési technológiák terén is. Az úgynevezett recirkulációs akvakultúrákra, illetve a nyíltvízi haltenyésztésre egyaránt a kedvezőbb hozamok és a tápanyagok hatékonyabb felhasználása jellemző. A szelektív tenyésztés és a jó minőségű haltápok alkalmazása pedig hozzájárulhat a takarmány-átalakítási arány javításához, vagyis ahhoz, hogy adott mennyiségű takarmányból több elfogyasztható húst termeljünk.

(Via Másfélfok)

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: