Nemcsak fenntarthatóbb lenne, de a globális éhezést is csökkenthetnénk, ha több kagylót és moszatot ennénk marha és csirke helyett

A politikusokat tényekkel kell szembesíteni. A tudomány tényeket gyárt. Segíts minél többet publikálni belőlük!

Az édesvizekből és óceánokból származó élelmiszerekben általában több az értékes tápanyag, mint szárazföldi társaikban, így ha ezt részesítenénk előnyben, azzal nemcsak az állattartás miatt elfoglalt szárazföldi területeket szabadíthatnánk fel, de a globális éhezést is csökkenthetnénk. Mindezt azonban nem a már most is káros túlhalászattal kellene elérni, hanem más fajták (kagylók, tengeri algák és moszatok) tenyésztésével és fogyasztásával – írja a Másfélfok klímapolitikai blogon pénteken megjelent cikkében Jurecska Laura környezetkémikus, a környezettudományok doktora.

Az angolul összefoglaló néven „blue food”-ként, azaz kék ételekként emlegetett élelmiszercsoport Jurecska szerint túlmutat a halakon vagy a tenger gyümölcsein: ide tartozik az édesvizekből, az óceánokból és a tengerekből származó állatok, növények és algák összessége. A kutató adatai szerint ezek az ételek világszerte  3,2 milliárd ember számára jelentik a fő fehérjeforrást, 800 millió embernek pedig megélhetést biztosítanak. 

A környezetkémikus felidézte, hogy amerikai kutatók több mint 3700 vízi állat tápanyagtartalmát vizsgálták meg és vetették össze szárazföldi állatokéval, majd arra jutottak, hogy a vízi élőlényekben több az omega-3 zsírsav, illetve A és B12-vitamin, továbbá kalcium-, jód-, vas- és cinktartalmuk is nagyobb, mint a szárazföldi haszonállatoktól származó húsféléké. Számításaik szerint 10 éven belül akár 166 millió alultáplált ember számára jelenthetne megoldást, ha hozzájuthatna vízi élőlényekből származó élelmiszerekhez.

Viszont Jurecska szerint jogos a kérdés, milyen környezeti és ökológiai hatásai lehetnek annak, ha a már így is túlhalászott vizekből még több élelemhez kíván jutni az emberiség? Egy másik amerikai kutatás szerint az üvegházhatású-gázkibocsátás, valamint a nitrogén- és a foszforszennyezés tekintetében a kagylók és a moszatok fogyasztása terheli a legkevésbé a környezetet, míg a pontyot, pisztrángot, lazacot, harcsát és tilápiát tenyésztő akvakultúrák környezeti terhelése vetekszik a csirketartáséval. Az idézett szakértők szerint a megoldást az jelentheti, ha a szárazföldi állattartás helyett a halászatot, azonban belül is kisebb halfajták és a kagylók tenyésztését részesítjük előnyben.

A környezetkémikus úgy vélte, nemcsak a tenyésztett fajok összetételében van lehetőség környezeti szempontból kedvező változtatásokra, hanem a tenyésztési technológiák terén is. Az úgynevezett recirkulációs akvakultúrákra, illetve a nyíltvízi haltenyésztésre egyaránt a kedvezőbb hozamok és a tápanyagok hatékonyabb felhasználása jellemző. A szelektív tenyésztés és a jó minőségű haltápok alkalmazása pedig hozzájárulhat a takarmány-átalakítási arány javításához, vagyis ahhoz, hogy adott mennyiségű takarmányból több elfogyasztható húst termeljünk.

(Via Másfélfok)

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: