Polipok állíthatják meg a kék tarisznyarákok pusztító adriai invázióját
Az idegenhonos ízeltlábúak a kagylótelepek mellett az őshonos ökoszisztémát is jelentősen károsítják.
Az idegenhonos ízeltlábúak a kagylótelepek mellett az őshonos ökoszisztémát is jelentősen károsítják.
A halakat egy nagy kagylóhéjba terelik, azt a felszínre hozzák, kirázzák belőle a vizet, és a halak egyenesen a szájukban landolnak. A kagylózást több, egymástól független, távoli helyen is megfigyelték.
Katalóniában talált, több ezer évvel ezelőtti, nagyméretű kagylókat vizsgáltak és azt állítják, ezek a legkorábbi hangszerek közé tartoznak.
Ez az eddigi legnagyobb ismert kemoautotróf kolónia. A kagylók mellett csőférgek, tengeri uborkák és tengerililiomok is élnek a csaknem tíz kilométeres mélységben.
A spanyolországi Galiciában 25 éves mélypontra került a kagylóipar, ami egyértelműen a klímaváltozásra és a folyóvizek szennyezésére vezethető vissza.
Egy spanyol barlangban 15 megkövesedett kagylót és csigát találtak, és csak az egyiket használták valamilyen eszközként közülük. A 46 ezer éves leletek a gyűjtőszenvedély eddigi legkorábbi bizonyítékai lehetnek.
Az új pálya igyekszik a fenntarthatóság követelményét is teljesíteni, de extravagáns lila színét nem a kagylóhéjaktól kapja. A technológia egyébként Budapesten debütált, a tavalyi atlétikai vébén.
A csónakgyártásban használt anyag a vízbe oldódva kerül a szűrő életmódot folytató puhatestűek szervezetébe. A kutatók most azt vizsgálják, hogy a szennyezett kagylófélék elfogyasztása káros lehet-e az emberi egészségre.
Az invazív kvagga kagylóról forgató dokumentumfilmesek először azt hitték, hogy a víz mélyén lévő halom természetes képződmény. Kiderült, hogy az 1895-ben elsüllyedt Africa gőzös roncsait találták meg.
Kevesebb a szénhidrát, úgyhogy elsősorban zsírt halmoznak fel, ebből nyernek később, a téli időszakban energiát.
10 éven belül akár 166 millió alultáplált embernek jelenthetne megoldást, ha hozzájuthatna vízi élőlényekből származó élelmiszerekhez – írja Jurecska Laura környezetkémikus a Másfélfok klímapolitikai blogon megjelent cikkében.
Egy 2016-ban megjelent újfajta parazita olyan mérhetetlen pusztítást végzett a mediterrán vizekben egykor gyakori nagy sonkakagylók között, hogy mostanra a tengerbiológusok már a faj megmaradásáért aggódnak. Egy friss kezdeményezés 5,2 milliónyi uniós pénzből próbálja megállítani a kagylópusztulást.
Ami az előző generációnak bevált, nem biztos, hogy a változó körülmények között is működik. Érdemes megfigyelni, mit csinálnak a többiek, és eltanulni tőlük a trükköket.
A szakemberek szerint a klímaváltozáshoz csak a legellenállóbb fajok tudnak alkalmazkodni, a kagylók pedig sajnos nem tartoznak közéjük: az Új-Zéland északi részét sújtó hőhullám félmillió kagylóval végzett, és valószínűleg ez még csak a kezdet.
Amerikai biológusok csigákkal cáfoltak rá Darwinra: friss kutatások szerint a legalkalmasabbak helyett a leglustább fajok az esélyesek a túlélésre. Még mielőtt: az emberre nem feltétlenül érvényes!