Alzheimer-gyógyszerrel kezelnék a migrénesek kínzó fejfájását, ami egyúttal a demencia kockázatát is csökkentené

A politikusokat tényekkel kell szembesíteni. A tudomány tényeket gyárt. Segíts minél többet publikálni belőlük!

Ausztrál kutatók olyan fehérjékre bukkantak, amelyek felhalmozódása szerintük hozzájárulhat a migrénhez és az Alzheimer-kórban érintettek vérében is felhalmozódik. Bár a krónikus féloldali fejfájás és a hosszú távon az emlékezet tartós elvesztését eredményező kór között semmilyen genetikai kapcsolat nincs, vagy legalábbis eddig nem tudtak róla, annak, hogy mindkettő esetében ugyanazok a fehérjék szaporodnak fel a vérben, fontos haszna lehet a kezelésükben. Ez ugyanis azt jelenti, hogy újratargetálással mindkét betegség ellen lehet már meglévő gyógyszereket is alkalmazni – adtak hírt a Nature Communications szaklapban

A tudóscsoport öt olyan fehérjét azonosított, amelyek mennyisége a migrénes fejfájásban érintettek esetében eltér azokétól, akiknek nem keseríti az életét kóros fejfájás. Az öt fehérjéből háromnak a csökkenése, a maradék kettőnek pedig a növekedése figyelhető meg a migrénes betegek vérében. A DKK1 fehérje megnövekedett szintje a vérben egyúttal akadályozza az egyik visszacsatolási mechanizmust a sejtekben, és az agyi erek – Alzheimer-kórban tapasztalt – elmeszesedéséhez, valamint a migrénes fejfájáshoz hozzájáruló gyulladásos folyamatokhoz vezet. Az Alzheimer-kór kezelésére használt gyógyszerek egy csoportja épp ezt a visszacsatolási mechanizmust hivatott serkenteni, kordában tartva a DKK1-fehérje szintjét, ami a kutatók szerint nemcsak jótékony hatással lenne a migrénes fejfájásra, hanem elejét venné annak, hogy a fiatalabb korukban migrénnel küzdők idősebb korukra Alzheimer-kórban szenvedjenek. 

A migrént, ezt a többnyire féloldali, nagyon erős, hosszan tartó (egy-egy migrénes roham többnyire 24-72 óra alatt cseng le), rendszeresen visszatérő, lüktető fejfájásban megnyilvánuló betegséget már az ókori görögök is ismerték, hemicrania néven. Annak ellenére, hogy több ezer éve okoz az abban szenvedőknek szinte elviselhetetlen kínt, máig nem sikerült specifikus gyógyszert kidolgozni a kezelésére. Bár léteznek olyan gyógyszerek, amelyeket a migrénes rohamok megelőzésére írhatnak vényre a betegnek, azok csak akkor hatnak, ha sikerül a roham első jeleire (még a fejfájás kialakulása előtt) bevenni azokat. Megelőzésre kaphat a beteg például antidepresszánsokat, antiepileptikumokat, antihisztamint vagy vérnyomáscsökkentőt, ám ezek egyike sem specifikusan a migrén ellen hat. A roham kialakulása után a fájdalmat már legfeljebb csak enyhíteni lehet, például nem szteroid gyulladásgátlókkal. 

A migrén a legtöbb fejfájással ellentétben nem egy betegség tünete, mint például a daganatos betegséget, a magas vérnyomást vagy a gyulladásos folyamatokat kísérő fájdalom, hanem maga a betegség, amely kialakulásának a pontos okát sem ismerik egyelőre. A tudomány mai állása szerint, amellett, hogy több gén hibás működése is hozzájárul a kialakulásához, a rohamokat környezeti tényezők egész sora, például bizonyos ételek, italok, szagok vagy egyéb ingerek is kiválthatják. Az érintettek között több a nő, mint  a férfi, összességében a lakosság 8-10 százalékát érintheti.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: