Alig ismerjük a magyar könyvkiadás történetét, pedig úgy tűnik, a könyvek még sokáig velünk maradnak
Miként gondolkodunk ma a könyvről mint kulturális-gazdasági termékről? Hogyan változott a szerepe az elmúlt két évszázad során? Milyen kihívásokkal kellett szembenéznie a könyvkiadásnak az elmúlt pár évtizedben, majd pedig a covidjárvány idején? Csak néhány kérdés azok közül, amelyekre a Glossza 19. adásának vendégei, Hites Sándor irodalomtörténész, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, valamint Gyurgyák János történész és szociológus, az Osiris Kiadó vezetője keresték a válaszokat.
Már a beszélgetés kezdetén nyilvánvalóvá vált az, hogy a meghívott vendégek teljesen eltérő álláspontot képviselnek a könyvről mint médiumról. Hites A magyar irodalom politikai gazdaságtana című Lendület-projekt vezetőjeként a könyvre már mint muzeális tárgyra tekint. Természetesen nem azt sugallja ezzel, hogy a „szövegeknek van vége”, viszont az a fajta befejezettség, amelyet a borító közé zárt lapok fizikai tárgyként képviselnek, nézete szerint távol került az emberek jelentős részétől.
Gyurgyák több évtizedes könyvkiadói tapasztalattal a háta mögött korántsem ilyen pesszimista. Bár szerinte sincs már a könyvnek olyan kitüntetett szerepe a magyar kultúra, a tudomány, illetve a nemzeti lét szempontjából, mint harminc évvel korábban, az továbbra is presztízskérdés, hogy egy szöveg ne csak a világhálón, hanem papíron, kinyomtatva is megjelenjen. Szerinte „a könyv és a papír olyan zseniális találmányok”, hogy ha tudatosan is akarnánk őket megsemmisíteni, akkor sem lennénk képesek rá.
Persze az epizódban említésre kerültek olyan műfajok is, amelyekről már csak múlt időben beszélhetünk. Ilyenek az információt hordozó sokkötetes lexikonok, szakkönyvek és lassan már a szótárak is. „Ezek halottak.” Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy miközben világszerte több generáció nőtt fel és szocializálódott az online világban, a kiadott könyvcímek és az eladott példányok száma nőtt. Ez a trend folytatódott a pandémia alatt is, vagyis a könyvpiac összességében megerősödni látszik. Az tehát bizonyos, hogy a könyvkiadás és a hozzá kapcsolódó szakmák (pl. szerkesztő, szöveggondozó stb.) a jövőben is fennmaradnak. Az viszont már sokkal nehezebb és komplexebb kérdés, hogy a megszerkesztett szöveg papíron, könyvformátumban fog-e napvilágot látni.
A kontextust tekintve további kihívást jelent, hogy még mindig kevés információ áll rendelkezésre a könyvkiadás, a könyvkiadók és a könyvpiac 19–20. századi történetéről, működéséről, szereplőiről, az irodalom, a kultúra és a gazdaság kapcsolatáról. Kevésbé ismerjük az olvasókat és az egyes társadalmi rétegek fogyasztási szokásait, és sokszor csak azokkal a szerzőkkel foglalkozunk, akik a legismertebbek a könyvpiacon. A Hites Sándor által vezetett kutatási projekt épp ezeket a területeket vizsgálja az irodalomtörténészek mellett gazdaságtörténészek, társadalomtörténészek, sajtótörténészek és muzeológusok bevonásával.
A kérdéskör szisztematikus feltárása azért is alapvető fontosságú, mivel ezáltal a nemzeti kultúra is sokkal jobban értelmezhetővé válhat. Csak egyetlen aprócska érdekesség a témával kapcsolatban: a 19. századi nyomdaiparban fontos pozíciókat birtokló, egyúttal a magyar nyelvű irodalom piacának megteremtésében oroszlánrészt vállaló Landerer Lajos és Heckenast Gusztáv még csak nem is beszéltek magyarul.
Az adás szerkesztői: Bódi Lóránt és Szilágyi Adrienn. A Glossza 19. adása meghallgatható a Spotify-on, a Soundcloudon és a Youtube-on. További információ a Glossza Instagram és Facebook oldalán.