Beteg beatekkel hódítanak a hím farkaspókok

A Qubit a szabad és tájékozott magyar nyilvánosságért dolgozik. Segítsd a munkánkat!

Mitől lesz vonzó egy farkaspók a farkaspókhölgyek számára? Egy friss kutatás szerint attól, ha jobban hasonlítanak Michael Flatley-re vagy Dave Lombardóra, mint Arnold Schwarzeneggerre, a nőstények ugyanis nem a méretet vagy az erőt becsülik, hanem a kreativitást és az improvizációs készséget. Legalábbis ez derül ki abból, hogy a násztánc vizsgálata során rájöttek, hogy azok a pókok, amelyek bonyolultabb ritmusokat tudnak kidobolni a násztánc során, nagyobb eséllyel találnak párt maguknak, mint azok, amelyek megelégszenek az egyszerűbb képletekkel.

A Schizocosa stridulans hímjei a násztánc során dobolásukkal próbálják párosodásra bírni a nőstényt, ehhez a basszust a fejtorral állítják elő, amelyet a lábak vezetnek a földbe, az általuk keltett rezgés pedig remélhetőleg eljut a kiválasztotthoz, a díszítéseket, dobbantásokat és kaparó hangokat pedig szintén a lábaikkal állítják elő. 

45 perces dobszóló

A kutatók 44 pók táncát vizsgálták, ez alapján pedig úgy tűnik, hogy az a kilenc, amely végül sikerrel járt, jóval komplexebb műsort adott elő, mint a többiek. Az előadások 5 perctől 45 percig terjedhetnek, és elég megterhelőek – pláne akkor, ha a dobolásba belefeledkezett pókot időközben levadássza valami. Noori Choi, a pókszerenádot vizsgáló kutatás vezető szerzője szerint a hasonló viselkedésminták persze nem alakulhatnak ki véletlenül, ezért is kezdte vizsgálni, hogy mi ösztönzi a pókokat ilyen bonyolult udvarlási rítusokra, és mi az, ami vonzóvá teheti a hímeket a nőstények számára. 

Choi és társai a pókdobolást hasonló módszerekkel vizsgálta, mint amilyennel a madárdalt vagy a bálnák kommunikációját korábban már elemezték, de ez az első eset, hogy az elemzést pókoknál vetették be. A kutatók rájöttek, hogy az igazán vonzó pókdobszólót a felütések, a tempóváltások és az egyéb kreatív megoldások teszik ellenállhatatlanná.

Eileen Hebets biológus szerint viszont a technika magában nem ér semmit, ha a dobos nem figyel a közönség reakciójára: a vizsgált pókok közül a sikeresen párosodó példányok új, meglepőbb megoldásokkal álltak elő, ha azt tapasztalták, hogy felkeltették a nőstény figyelmét. A kutató szerint innentől fogva a pók már arra kényszerül, hogy egyre kreatívabb megoldásokkal láncolja magához a hallgatóságot.

Hebets szerint ez az udvarlási rítus arra enged következtetni, hogy a farkaspókok esetében a legfontosabb vonás nem a méret vagy az erő, hanem az ügyesség vagy a kitartás lehet: az a hím jár sikerrel, aki meglepő megoldásokkal tud előállni, és elég szívós ahhoz, hogy akár háromnegyed órán keresztül műsorozzon. A biológus szerint az is elképzelhető, hogy a faj nőstényei jobban alkalmazkodtak a komplex jelek feldolgozásához, a vájtfülű póknőknek pedig csak úgy lehet kedveskedni, ha megpróbálják kiszolgálni a zenei ízlésüket. 

De az is lehet, hogy a nőstény pókok egyszerűen csak nem szeretik az unalmas alakokat.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: