Élelmiszeripari hulladékból készít magolajat, lisztet és kozmetikumokat egy úttörő magyar vállalkozás
Pinczés Marianna, a Budapesti Gazdasági Egyetem akkor elsőéves hallgatója 2009-ben a szőlő magjából készült termékek piaci lehetőségeiről írt beadandó dolgozatot. A marketingstratégiához az alapanyagbeszerzéstől a gyártási technológiákon át az értékesítésig alaposan utánajárt mindennek. Arra jutott, hogy az akkoriban divatba jött, oldószeres nagyipari eljárással kinyert szőlőmagolajok mellett az olyan hidegen sajtolt változatokra is volna kereslet, amelyeket a borászati hulladéknak számító törkölyből is elő lehet állítani, a gyártás során pedig akár Magyarországon is meg lehet valósítani az Amerikából indult zero waste (hulladékmentes) mozgalom által hirdetett élelmiszeripari hulladékmentességet.
Az évfolyamdolgozatból vállalkozás lett. Pinczés 13 éve alapította meg a ma már 80 főt foglalkoztató, budafoki, szerencsi és püspökladányi telephelyeken működő cégcsoportját, amely jelenleg több mint egy tucat korábban hulladékként kezelt növényi részből készít különféle termékeket.
A Grapoila márkenéven hidegen sajtolt növényi olajokat, magkrémeket, gluténmentes liszteket és natúrkozmetikumokat, gyógyszeripari alapanyagokat, takarmánykiegészítőket, de még horgászcsalit is gyártó vállalkozás a harmadik generációs hulladékgazdálkodás modelljét követi. Vagyis a gyártás során keletkező valamennyi mellékterméket felhasználják, így az utolsó körben a talajok szervesanyag-utánpótlását szolgáló komposzt vagy fűtőanyag lesz a szemétből. Hogy milyen magas hatékonysággal, azt mutatja, hogy a cégcsoport 2021 szeptemberében Brüsszelben elnyerte a Generali Group fenntartható üzleti modelleket támogató SME EnterPRIZE díját.
Családi prés
„A dolgozat után teljesen bezsongtam, hogy a tanáraim szerint közgazdaságilag is megáll a lábán a dolog. A családi kupaktanács rá is kérdezett, hogy miért nem alapítok vállalkozást, ha már a banki kamatoknál jobb megtérüléssel kalkulálhatok. Az alaptőke a tandíjra félretett, az állami képzés miatt megmaradt összeg volt. Ráadásul mivel édesapámék akkoriban egy biodízeles cégnek fejlesztettek technológiát, a 2008-as válság azonban elvitte a németeket, maradt egy félkész présgép is, amit át kellett alakítani a kemény szőlőmaghoz” – mondja Pinczés.
A borászati hulladéknak számító törkölyből a cégalapító budapesti tanulmányai miatt itt felállított családi masinával sajtolták az első pár ezer liter, zöldes színű, erős aromájú natúr szőlőmagolajat, amely minden szempontból más volt, mint az akkor hozzáférhető verziók legtöbbje.
Mint ismert, a kereskedelmi forgalomban jelenleg is kapható étolajok zöme oldószeres gyártási technológia terméke. A folyamat aprítással és pörköléssel indul, ezt követi a préselés, de hogy a lehető legtöbb olajat nyerjék ki a magokból, az úgynevezett extraháláshoz kémiai oldószert, többnyire hexánt vetnek be. Az oldószerrel keveredett olajból ezután kivonják az egészségre ártalmas kőolajszármazékot, aztán különféle adalékanyagokkal finomítják – lecitinmentesítik, nyálkátlanítják, lúgozzák, savazzák, színtelenítik, szagtalanítják. Ezzel a technológiával kétségtelenül nagy mennyiségű, de általában kevéssé karakteres, inkább neutrális ízű és illatú, ugyanakkor a hevítést jobban bíró és nem mellesleg olcsó olaj állítható elő.
„Mi az elejétől kezdve nem ilyet akartunk – mondja Pinczés, az igazi hidegen sajtolt olajokat ugyanis bárminemű jelentősebb hőkezelés, illetve adalékanyag hozzáadása nélkül állítják elő. – A présfej a mechanikai súrlódás következtében picit felmelegedhet, de szándékosan nem pörköljük a magokat, hogy megőrizzük természetes összetevőiket. A préselés után szűrjük és palackozzuk az olajat, természetesen tartósítószermentesen. A mag értékes anyagai közül a zsírban oldódók gond nélkül átcsorognak az olajba, amely ezáltal gazdag E-vitaminban, többszörösen telítetlen zsírsavakban, antioxidánsokban, és fajtától függően különböző polifenolokban, fitoszterolokban”.
Szemétpiac
A szőlőtörkölynek kezdetben nem volt ára, olyannyira, hogy sokszor maguknak a termelőknek kellett gondoskodniuk az elszállításról és a megsemmisítésről is. Pinczésék ezért abban egyeztek meg az általuk megkeresett borászokkal, hogy a hulladékból kinyert olaj 10 százalékát kapják meg tőlük fizetségként. Ez a felállás azonban ma már csak a szőlőmag esetében működik.
A Debrecenben nevelkedett Pinczés 2010-ban a sárréti kistérségben, Püspökladányban alapította meg az azóta is folyamatosan fejlesztett hidegen sajtoló üzemét. A kisvárossal határos Kaba akkor már híres volt a kanadai tök néven is ismert pézsmatök (Cucurbita moschata) termesztéséről, amelynek magja a törkölyhöz hasonlóan élelmiszeripari hulladék, mert a klasszikus héjatlan magú olajtökfajtákkal szemben körülményes a héjas mag feldolgozása. Pinczéséknek azonban sikerült kifejleszteniük egy olyan prést, amellyel az ilyen tökmag hidegen sajtolása is megoldható. Mint mondja, „az eredmény a pörkölt klasszikus olajütős őrséginél lágyabb, de azért karakteres olaj”. A töktermesztők azonban nem egyeztek ki a barterrel, vagyis ezért a magért a kezdettől fizetniük kellett. Igaz, a tökmagolaj közel egy nagyságrenddel nagyobb kihozatalt produkál – jelenleg 2000 liter kerül ki havonta átlagosan a püspökladányi présekből.
„A lekvárgyártás szemeteként nyilvántartott csipkebogyómagnak szintén azután lett ára, hogy olajat kezdtünk préselni belőle” – teszi hozzá Pinczés, aki szerint a zero waste gyártási és üzleti modellje jelentős hozzáadott értéket jelent: a melléktermékek hasznosítása kompenzálja az oldószeres technológiánál jóval alacsonyabb mértékű, kisebb haszonnal járó, ugyanakkor magas beltartalmi értéket szavatoló kihozatalt.
Nulla hulladék
Pinczés a törköly példáján mutatja be a zero waste feldolgozás működését. „A szőlőtörköly esetében a bioaktív anyagokban gazdag szőlőhéjat különválasztjuk a magtól, szárítás után megőröljük. Az így csomagolt őrleményt sütemények, krémek ízesítésére használhatjuk. A magokat szintén szárítjuk a sajtolás előtt, ami után a frissen préselt olajat leszűrve elkülönítjük az esszenciális zsírsavakban és vitaminokban gazdag, de a magok mikroszemcséit is tartalmazó olajiszapot, amelyből gourmet krémeket vagy kozmetikai iszapot készítünk. Az olajsajtolás maradékából zsír- és szénhidrátszegény, növényi fehérjében, vitaminokban és más tápanyagokban viszont igen gazdag gluténmentes magliszteket őrlünk, amelyek kiváló sütőipari adalékok”.
A jelenleg a mustártól a dióig 18 féle növény feldolgozási maradékából készülnek pelletek is, amelyek egy részét az állati takarmánygyártók vásárolják fel.
„Mivel kizárólag természetes alapanyagokat használunk, azt a kevés mellékterméket, amit esetleg másképp nem tudunk hasznosítani, leszárítjuk takarmánynak, virágföldadaléknak, komposztnak vagy fűtőanyagnak. Utóbbi az esetleges zöldhulladékkal együtt a szárítórendszer felfűtéséről gondoskodó biomasszakazánba kerül, ezzel a kör bezárul. Az üzem fenntartásánál is figyelembe vesszük a környezetvédelmi szempontokat. A takarításhoz elsősorban kompresszorral generált levegőt használunk. A törölgetéshez törlőrongyokat bérlünk egy cégtől, akik a használt rongyból kinyerik az olajat, amivel a mosodájukat fűtik, a tisztát pedig újra megkapjuk. Az alkatrészek tisztítását tisztító mikroorganizmusokat tartalmazó, bio mosogatórendszerrel végezzük, amelyek biológiai úton bontják le a zsírokat és olajokat” – mondja Pinczés.
Üzleti egészség
„Ha a borászoktól elvárjuk, hogy a törkölyt ne a földre dobják, a melléktermékeinket nekünk is élelmiszerként kell kezelni akkor is, ha kozmetikai vagy takarmány-alapanyagot gyártunk belőlük” – mondja Pinczés, elismerve, hogy a diverzifikált termelés valóban macerásabb az átlagosnál. De meggyőződése, hogy „ilyen dilis közgazdasági viszonyok között ez a sokféleség stabilitást is biztosít".
„Nagyrészt exportra dolgozunk, a lédig értékesítés mellett a kinti cégek saját márkás dolgaihoz szállítjuk a gyártmányainkat, de nem adtuk fel a magyar piacot sem” – mondja az alapító-tulajdonos. Az ökológiai termesztésből származó növényekből bio minősítésű termékek is készülnek a püspökladányi üzemben, de a technológia nem változik ekkor sem. Pinczés és munkatársai ragaszkodnak ugyanis ahhoz, hogy alapanyagaikat – az olyan egzotikusabbnak számító magok kivételével, mint a feketekömény vagy a szezám – elsősorban hazai gazdaságokból szerezzék be, és azokat a lehető legtermészetesebb módszerekkel dolgozzák fel.
Pinczésék a technológia fejlesztéseik miatt évek óta együtt dolgoznak az egykori kertészeti, ma már Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) élelmiszeripari tanszékeivel; nem véletlen, hogy a diákmunkások mellett egyre többen náluk töltik szakmai gyakorlatukat is, hogy aztán segítségükkel írják meg szakdolgozataikat natúr termékgyártás aktuális rejtelmeiről.
Kapcsolódó cikkeink a Qubiten: