A csillagásztábor akkor is nagy élmény, ha egyetlen csillag sem látszik az égen
Általános iskolás gyerekek gyűlnek össze egy sátor alatt kifeszített vászon körül, ahol fekete lyukakról, az égitestek mozgását kialakító erőkről, bonyolult fizikai összefüggésekről tanulnak. Persze nem képleteket írnak fel: a feladat egy nyolcas alakú mozgáspálya létrehozása az égitesteket szimbolizáló üveggolyók segítségével. Észre sem veszik, úgy tanulják meg azokat a fizikai összefüggéseket, amelyekről később majd az iskolában fognak hallani. Körülöttük ott állnak a szülők is, lelkesen próbálják mindannyian eltalálni a megfelelő szöget az indításhoz, de ők sem azon gondolkodnak, hogy mit tanulhattak erről korábban.
Fizika, kémia, matematika és földrajz – az iskolában nehezen emészthető tantárgyak, a csillagászat viszont egyszerre tömöríti őket szórakoztatóvá. A Magyar Csillagászati Egyesület (MCSE) célja pedig éppen ez: összetett jelenségek egyszerű magyarázataival keltik fel az érdeklődést a téma iránt az Asztromatiné gyerekfoglalkozásain vagy a tábor szakmai előadásain.
Július utolsó hétvégéjén az év legnagyobb amatőr csillagászoknak szóló találkozóján, a Budapesttől egy órányi autóútra fekvő tarjáni Baglyas Parkban az MCSE által szervezett Meteor Észlelőtáborban mindennek helye van a közös távcsövezés mellett. Itt gyerekek és felnőttek egyaránt hódolhatnak a közös szenvedélyüknek, ha pedig esik az eső vagy túl felhős az égbolt, akkor sem maradnak program nélkül a látogatók.
Egy összetartó közösség
Az éves táborokat már több mint harminc éve szervezi meg az egyesület. Ezzel lehetőséget teremt az ország jelenleg kb. 2000 fős amatőr csillagászati közösségének arra, hogy személyesen is találkozzanak, megismerjék egymás munkásságát és tapasztalatot cseréljenek. „Az amatőrök között is megfordulnak profik, de alapvetően az egyesületi tagok és a táborozók többsége is hobbiból foglalkozik csillagászattal. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne meg akár a tapasztalatuk vagy a tudásuk ahhoz, hogy később kutatással is foglalkozzanak” – mondja Rózsahegyi a közösség tagjairól.
A táborban vannak gyerekek, fiatal felnőttek, egyetemisták, tanárok és családosok is, amikor felállunk a csapatképhez, jól látszik mennyire sokféle élethelyzet találkozik egy ilyen eseményen. „Ezért is fontos, hogy a tábor nem csak az észlelésről szól, nem abban mérjük az együtt töltött hétvége sikerét” – mondja Rózsahegyi Márton, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont (CSFK) projektmenedzsere, a tábor egyik szervezője.
Amatőrök, de a profikkal dolgozhatnak
Az persze, hogy a MCSE alapvetően amatőrökből áll, nem jelenti azt, hogy ez a közösség ne járulna hozzá a profik munkájához is. A különbséget főleg az jelenti, hogy mennyit és milyen minőségben foglalkozik valaki csillagászattal. „Sok kutató, aki hivatásszerűen foglalkozik ezzel, nem távcsővel kémleli az eget, hanem adatsorokat dolgoz fel, előrejelzéseket készít, amik alapján aztán az amatőrök észleléseket végezhetnek” – mondja Rózsahegyi. Jól kiegészíti tehát egymást a két terület, mert megfelelő adatfelvétel esetén az amatőrök szolgáltathatnak olyan adatokat, amikkel a kutatók is dolgozhatnak.
De az amatőrök között is többféle csillagász létezik: van, aki kimondottan az égboltot szereti vizsgálni, ehhez beszerzi a megfelelő távcsövet és keresi a lehetőségét annak, hogy minél több és érdekesebb égi jelenséget figyelhessen meg. Vannak, akik csak követik a csillagászattal kapcsolatos eseményeket a világban. Mások örömmel mutatják meg eredményeiket: észleléseikről képeket készítenek, és publikálják őket. „És vannak a változó csillagászok is, akik olyan égitesteket követnek, amelyek viszonylag rövid idő alatt is változnak, ezeket a változó fényeket észlelik és regisztrálják” – mondja Rózsahegyi.
Ez a hozzáállásbeli különbség olykor a táborban is megmutatkozik: teljesen máshogy készülnek fel a résztvevők is erre a pár napra. „Van, aki kikapcsolódni jön, miközben persze a hobbijának is szentel időt, de például zenét hallgat, beszélget a távcső mellett. Ez mások számára elképzelhetetlen. Van, aki folyamatosan ügyel a szeme egészségére, pihenteti, az esti órákban pedig tréningezi a sötétre a szemét. Így az éjszakai gyér fényben is láthatja a csillagtérképét, amit az emberi zajoktól távolabb, magányosan olvas, miközben az égitesteket megkeresi az égbolton” – mondja Rózsahegyi a különbségekről.
Ez megmagyarázza azt is, miért van szükség olyan óriási észlelőrétre, mint a tarjáni Baglyas Park, ahol akár két-háromszáz résztvevőnek is jut elég hely anélkül, hogy éjszaka egymást zavarnák a csillagászok. Július 30-án szombaton, a tábor utolsó éjszakájára készülve viszont már sokan lemondtak arról, hogy aznap bármit is látnak majd az égen: a borús idő és az esőzések utáni páratartalom eláztatta a reményeket.
Nem kell, hogy tökéletes legyen az idő, ez a tábor nem az észlelés miatt élmény
Arra nem lehetett felkészülni, hogy ennyire rossz idő lesz ezen a hétvégén. Hiába vettek figyelembe egy sor fontos tényezőt a szervezők, a hirtelen lehűlésre nem számítottak a meghirdetéskor. „Az ideális észlelőidő leginkább télen fordul elő, ilyenkor az ég derült, hosszú az éjszaka és tiszta a levegő. De táborozni ilyenkor nem lenne túl kényelmes, ezért mindig nyáron keresünk olyan alkalmat, ami megfelelő lehet az észleléshez. Általában július végére, egy újholdas hétvégére hirdetjük meg a tábort, és bízunk abban, hogy sikerül kifognunk nyugodt időjárású napokat. A legjobb az lenne, ha egy elvonuló hidegfront után nyugodt lenne a levegő, de az átlátszóságnak sem az esőzés, sem a napok vagy hetek óta tartó szárazság nem tesz jót” – mondja Rózsahegyi az időpontválasztásról.
A szombat estét – és egyébként a többit sem – csak a csillagokra bízták. Minden évben fontos a szervezőknek, hogy kurrens előadókat hívjanak meg, és olyan tábort szervezzenek, ami a találkozáson túl a fejlődésre is lehetőséget biztosít. „Idén sikerült elhívnunk Detre Örsöt, aki részt vett a James Webb űrteleszkóp fejlesztésében, erről tart előadást a táborozóknak. Délután távcsőépítésről és a Hold észleléséről volt szó, de a programok között, előtt és után is mindig van mit csinálni, jó ilyenkor találkozni az ismerősökkel” – mondja Rózsahegyi.
A csillagászat is változik, ahogy a csillagos ég
„Míg régen elképzelhetetlennek tűnt, ma már számítógéppel vezérelt távcsövekkel követhetők az égitestek, vagy a mobiltelefonunk segítségével navigálhatunk az égbolton” – mondja Rózsahegyi, de hozzáteszi azt is, hogy van, aki szerint ezek az újítások elveszik az amatőr csillagászkodás lényegét. „Pedig lehet, hogy pont az, hogy egyszerűbb rátalálni egy-egy csillagra, az teszi vonzóvá ezt a hobbit, ez lesz az első olyan tapasztalat és élmény, ami miatt valaki ezzel akar később foglalkozni” – teszi hozzá. Szerinte fontos, hogy a táborban ilyen változásokról is vitatkozzanak, és helyet szeretnének biztosítani mindenkinek, aki bármilyen formában érdeklődik a csillagászat iránt.
Idén ehhez létrehoztak egy gyakorló észlelőrétet, ahonnan remek kilátás nyílt az égboltra, mégis, a kisházak leválasztották a nagy réttől. Így az erősebb lámpafény, a beszélgetés és a nagyobb mozgás nem zavarta a rutinosabbakat. „A fény egyébként mindig nagy kérdés, és elsőre talán túl soknak is tűnik az, amennyit foglalkozunk ezzel. De ma már tapasztaltak vagyunk, és ezeket a tapasztalatokat a fiataloknak is átadjuk, hogy hány réteg piros szigetelőszalagot tekerjenek az elemlámpájukra, mielőtt elindulnak éjszaka a táboron keresztül” – mondja Rózsahegyi.
Az ilyen apróságok teszik amatőr csillagásszá az amatőr csillagászokat, a közös élmény pedig közösséggé kovácsolja az egyesületi tagokat. Idén 240-en látogatták meg a tábort akár egy-egy napra is, de nem ez az egyetlen program, amelynek célja, hogy ezt a hobbit népszerűsítse. „A célunk, hogy minél több érdeklődőhöz eljussunk, a fiataloknak megmutassuk, hogy milyen izgalmas, összetett és mégis érthető tudományterületről van szó” – mondja Rózsahegyi. A MCSE az éves nagy tábora mellett ifjúsági tábort és folyamatos csillagvizsgálói programokat szervez, amelyekről az egyesület weboldalán lehet tájékozódni.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: