Kevésbé ártalmas a mobilozás kisgyermekkorban, mint a tévézés

A Qubit a szabad és tájékozott magyar nyilvánosságért dolgozik. Segítsd a munkánkat!

„A kiskori mobilozás nem vezet hiperaktivitáshoz és figyelemzavarhoz, szemben például a tévénézéssel” – állítják hiánypótló és tabudöntögető kutatásuk eredményeképpen az ELTE Etológiai Tanszéke Alfa generáció laborjának kutatói. A magyar kutatók vizsgálata szerint nem a mobilozástól lesz hiperaktív a gyerek, hanem fordítva: az izgő-mozgó gyerekek használnak gyakrabban mobiltelefont, mint társaik. Mindez a kutatók szerint azért is van, mert a nyüzsgő, szétszórt gyerekek lekötéséhez a szüleik gyakrabban kénytelenek digitális eszközöket is használni, mint a nyugodtabb, szemlélődőbb társaik szülei. 

Az ELTE kutatócsoportja 4-6 éves gyerekek szüleit kérdezte kérdőívekben arról, mennyi időt töltenek óvodás gyerekeik mobiltelefonok és tabletek nyomkodásával. A kérdések arra is kitértek, küzdenek-e a gyerekek viselkedési vagy magatartásproblémákkal. A hosszú távú vizsgálatban három évvel később, a gyerekek 7-9 éves korában újra kitöltették a szülőkkel a szóban forgó kérdőíveket. „Azt találtuk, hogy az óvodáskori hiperaktivitás és figyelemzavar mértéke előre jelezte az iskoláskori mobilozás mennyiségét, vagyis minél nyüzsgőbb és szétszórtabb egy gyerek óvodáskorban, annál többet kütyüzik kisiskoláskorban” – mondta Konok Veronika, az ELTE Etológia Tanszéken működő Alfa Generáció Labor tudományos munkatársa, a kutatás vezetője. A kutatók viszont ellentétes ok-okozati összefüggést nem találtak, vagyis önmagában az óvodáskori mobilhasználat mértéke nem jelezte előre az iskoláskori figyelemzavart és hiperaktivitást. 

A kutatócsoportban dolgozó doktorandusz, Szőke Rebeka azért felhívja a figyelmet arra is, hogy az eredményt érdemes fenntartásokkal kezelni, mert egyelőre csak meglehetősen kis minta igazolja az óvodáskori mobilhasználat viszonylagos veszélytelenségét, már ami a hiperaktivitással való összefüggéseket illeti. Szőke azt is hozzátette, hogy a kutatócsoportjuk semmiképp nem javasolja, hogy „a kutatás eredményére alapozva korlátlan mobilhasználatot tegyen lehetővé óvodáskorú gyerekének”.

Lévén, hogy a tévézésen felnőtt generációk útszéli beszélgetésekben és tanulmányokban egyaránt előszeretettel kárhoztatják a mai iskolások, kamaszok és fiatal felnőttek összpontosítási, viselkedési, valamint társas kapcsolati nehézségei okán az egyre korábbi életszakaszban elkezdődő mobiltelefon-használatot, a magyar kutatók eredményei meglehetősen tabudöntögetőre sikeredtek. Az eredményeiket magyarázni igyekvő kutatók azt is írják, hogy „az óvodásoknak gyártott mobilapplikációk sok esetben fejlesztő célúak és kevésbé túlingerlőek, mint például egyes rajzfilmek, vagy a nagyobb gyerekeknek készült, sokszor erőszakos játékok.”

Az ELTE kutatói egyébként azt is vizsgálták, vajon többet mobiloztak-e egészen kicsi korukban a később, kisiskolás koruktól társas problémákkal, beilleszkedési nehézségekkel küzdő gyerekek. Ezzel kapcsolatban is arra jutottak, hogy az egészen fiatal kori mobilozás és a későbbi társas kapcsolati zavarok között nincs, de legalábbis korántsem egyértelmű az ok-okozati összefüggés. Mint fogalmaztak, „nem találtak időbeli egymásra következést, vagyis, hogy a kiskori mobilozás későbbi társas problémákhoz vezet, vagy fordítva.” 

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: