Az 1652-ben alapított Leopoldina Német Természettudományos Akadémia nemrégiben tudományközi vizsgálóbizottságot állított fel, amelynek feladata az volt, hogy kiderítse, mennyire valósul meg a nemek közti egyenlőség a német akadémiai közösségben és az egyetemi kutatóintézetekben. Az interdiszciplináris kutatócsoportban a bölcsészettudomány, a természet- és társadalomtudományok, valamint a műszaki tudományok területén ténykedő kutatók vizsgálták meg a kérdést.

A kutatócsoport megállapította, hogy miközben nemcsak diplomát szerez legalább ugyanannyi nő, mint férfi, de még doktori fokozatot is majdnem egyforma arányban szereznek a nemek tagjai, a tudományos karrier későbbi szakaszaiban jelentősen alulmaradnak a nők a férfiakkal szemben. Kevesebb nőt neveznek ki a professzori székekbe, a magas rangú női tudósok aránya szinte minden tárgyban messze elmarad a női hallgatók és doktorjelöltek arányától. A németországi egyetemek és főiskolák mindössze negyedét vezetik nők, és mindössze két akadémiai szintű intézetet, valamint egyetemi kutatószervezetet vezetnek nők a németországi tartományokban.

Ebből a német akadémiai kutatócsoport azt a következtetést szűrte le, hogy „a németországi tudományt, különösen az egyetemi és a kutatóintézeti tudományos életet még mindig a férfiak uralják. A nők a doktori fokozat megszerzése után vándorolnak el, távozásuk pedig gyengíti az akadémiai rendszert, amely emiatt sokat veszít sokszínűségéből, kreativitásából”. A megállapítást tett is követte, a Leopoldina közleményt adott ki, amelyben irányelveket fogalmaz meg a nők alulreprezentáltságának megszüntetésére.

Az akadémiai kutatócsoport ajánlása egyebek mellett magában foglalja, hogy

• tegyék átláthatóvá a kutatók juttatásainak rendszerét,
• a teljesítményprémiumokat kössék a nemek közti egyenlőségre irányuló célok teljesítéséhez,
• biztosítsanak személyes mentorálást és pályatanácsadást a PhD-fokozatot szerzett női kutatóknak,
• biztosítsanak rugalmas munkaidőt,
• segítsék a magánélet és a tudományos munka összeegyeztethetőségének kialakítását,
• tegyék láthatóbbá a női kutatók eredményeit,
• folyamatosan dokumentálják a nemi egyenlőség felé vezető út mérföldköveinek elérését,
• rendszeresen vizsgálják felül a nemi egyenlőséget célzó intézményi struktúrákat.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Kende Anna: Az, hogy eddig is így volt, ezután is így marad, nem érv a tétlenségre

Balázs Zsuzsanna tudomány 2022. május 5.

A szociálpszichológus tiltakozásképp mondott le bizottsági tagságáról, miután az MTA idén egyetlen nőt sem választott rendes tagjai közé. „Lemondásának egyedül annyi lesz a következménye, hogy eggyel kevesebb női tudós lesz a bizottságban” – válaszolta erre Zsoldos Attila, az akadémia II. osztályának elnöke, aki „aggasztó tájékozatlanságnak” tartja a lemondást, „ami kizárólag arra alkalmas, hogy rossz hírbe keverje a Magyar Tudományos Akadémiát”.

A magyar iskolarendszer nem a lányokat, hanem a konformitást részesíti előnyben

Balázs Zsuzsanna tudomány 2022. szeptember 7.

Az Állami Számvevőszék sokat kritizált jelentésére reagáló hazai oktatáskutatók szerint hiába szülnének továbbtanulás helyett a nők, a férfiak attól még nem jutnának előrébb. Ők azért teljesítenek rosszabbul a felsőoktatásban, mert nem elég jók szövegértési és kommunikációs képességeik.

A tudományos élet csúcsán nyoma sincs a férfiak és nők közötti esélyegyenlőségnek

Balázs Zsuzsanna tudomány 2018. február 6.

A kutatónők csak akkor bízhatnak férfi kollégáikhoz hasonló elbírálásban, ha az ítészek a nevüket nem, csak a pályázatuk témáját értékelik. Ennek megfelelően koruk előrehaladtával gyorsuló ütemben nő a tudományos pályát elhagyó nők aránya.

Nem elég, hogy kevés a nő a tudományban, még azt a keveset sem ismerik el

Balázs Zsuzsanna tudomány 2018. október 29.

A női tudósok mellőzöttsége nem ér véget azzal, hogy nagy nehezen sikerül beverekedniük magukat a tudományos pályákra: az elismeréseket még ennél is nehezebben kapják meg. A háttérben nem az elbírálás anomáliái, hanem a nemi sztereotípiák keresendők.