Még az egyes tudományterületeken való mellőzöttségükhöz képest is jóval nagyobb arányú hátrányt szenvednek a nők, amikor a munkájukat végül el kellene ismerni – erre jutott munkatársaival Liselotte Jauffred, a Koppenhágai Egyetem Niels Bohr Intézetének adjunktusa.

Az idei Nobel-díjak kiosztására időzített munkájukban összehasonlították az egyes tudományterületek képviselőinek nemenkénti arányait azzal, hogy a szóban forgó szakterületen hány nőt és hány férfit terjesztenek fel a legnagyobb tudományos elismerésre. Kiderült, hogy az elismerések kiosztásakor a nők még annál is nagyobb hátrányt szenvednek, mint amikor a tudományos pályára próbálják beküzdeni magukat.

A leginkább a látásjavító lézeres szemműtétek során alkalmazott fázismodulált impulzuserősítés feltalálásáért idén – az elismerés történetében mindössze harmadik nőként – fizikai Nobel-díjjal kitüntetett kanadai Donna Strickland a jelenség szélsőséges megnyilvánulásának a képviselője lehet. A fizikusnak dedikált Wikipedia-oldalt például idén májusban még azzal törölték, hogy „a bejegyzés hivatkozásai alapján nem jelenthető ki, hogy az alany érdemes egy Wikipédia-szócikkre”. Alig fél évvel később az oldal szerkesztői kénytelenek voltak átgondolni korábbi álláspontjukat.

Nem a bírálók, a társadalmi elvárások igazságtalanok

Más kérdés, hogy a tudományos területeken tevékenykedő nők dupla mellőzöttségének okait feltárni szándékozó Jauffred és csapata nem tudtak egyértelmű választ adni arra, miért haladnak lassabban a nők a férfiaknál a tudományos pályán, miután elkezdeniük is nehezebb azt. A tanulmányírók megvizsgálták, állhat-e esetleg a jelenség hátterében, hogy a Nobel-bizottság elfogult a férfiak irányába. Arra jutottak, hogy bár a magyarázat kézenfekvő lenne, nem ez a helyzet.

A jelek szerint inkább arról lehet szó, hogy a nők még az előtt akadályokba ütköznek, hogy a felterjesztéshez elegendő tudományos eredményt vagy a szakterületükön megfelelő befolyást sikerülne elérniük. Magyarul már a tudományos ranglétrán sem haladnak olyan ütemesen, mint a férfiak. Akadály lehet például, hogy gyerekeik születnek, amikor pedig azok felcseperednek, a tudományos karrierjük építésében a nőknek, legalábbis Magyarországon, rendszerint további nehézséget okoz, hogy idős szüleik ápolása szakad a nyakukba.

Miközben a férfi tudósok elegendő támogatást kapnak a családtagjaiktól, hogy a gyermekvállalás ellenére is (tudományos) karriert fussanak be, a nők számára a családalapítás még a 21. században is a karrierről való lemondással egyenértékű, vonták le a következtetést a dán kutatók –

A tudományos karrier és a nemi esélyegyenlőség összefüggéseivel az alábbi cikkekben foglalkoztunk: