A fákon kopácsolás olyan a harkályok agyának, mint más madaraknál az ének
A PLOS Biology folyóiratban megjelent friss tanulmány szerint a fakopáncsok agyában ugyanaz az agyterület aktiválódik a kopácsolás során, mint a tanuló énekesmadarakban az éneklés alatt. A kutatók először az énekesmadarak és a nem tanuló madárfajok agyát vetették össze, így azonosították azt a gént (parvalbumin), amelynek aktivitása az énekléssel állhat kapcsolatban.
Ismert, hogy egyes madárfajok a hangadás képességével születnek, így például a sólymoknak nem kell megtanulniuk a jellegzetes sikoltó hangot. Ezzel szemben az énekesmadarak és a papagájok tanulással sajátítják el az éneklés és hangadás képességét. Ehhez hallaniuk kell az idősebb fajtársaik énekét.
.jpg){kind=link}
A kutatókat az foglalkoztatta, hogy eltér-e egymástól a tanuló és a veleszületett képességű madarak agya. Egy korábbi kutatás már rávilágított arra, hogy egy speciális gén, a parvalbumin aktívabb a homloklebenyben azoknál a madaraknál, amelyek tanulják a hangadást, számol be róla a New Scientist.
Eric Jarvis, a Rockefeller Egyetem kutatója munkatársaival hét olyan faj agyműködését tanulmányozta, amelyek nem tanulják az éneklést. Meglepetésükre a harkályok körében típusfajnak számító pehelyharkályok (Dryobates pubescens) agyában a homloklebenyi agyterületen a parvalbumin gén aktivitása igen magas volt, amit azzal magyaráznak, hogy a harkályok nemcsak a fákon való táplálkozásra használják a csőrüket.
A madarak tehát kopácsolással kommunikálnak egymással, ezt pedig az eredmények szerint az éneklésért is felelős agyterület irányítja és dolgozza fel.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: