A szoftverfejlesztés olyan, mint a jó foci: a csapatmunka a legfontosabb

A politikusokat tényekkel kell szembesíteni. A tudomány tényeket gyárt. Segíts minél többet publikálni belőlük!

Gyerekkoromban, amikor a játszótéren fociztunk, mindig én akartam az lenni, aki gólt lő. Aztán egy évtizeddel később Pep Guardiola híresen innovatív játékáról elhíresült csapata, a Barcelona világított rá a játék komplexitására, amikor a spanyol válogatottra és később a katalán klubcsapatra jellemző játékstílus, a tiki-taka kiemelte a pályán való együttműködés fontosságát.

A tiki-takát rövid passzok jellemzik, és a hangsúly azon van, hogy a csapat minél tovább birtokolja a labdát. A forradalmi megközelítés olyan játékosokból csinált sztárokat, mint Lionel Messi vagy Luis Suárez, miközben a csapat két Bajnokok Ligája-trófeát és számtalan spanyol La Liga-győzelmet szerzett. Támadójátékukat az együttműködés határozta meg a személyes teljesítménnyel szemben.

Végzős tanulmányaim során fraktálokat, hálózatokat és e témák metszéspontjait tanulmányoztam, de a futball iránti szenvedélyem sosem hagyott alább, így írtam egy tanulmányt arról, hogy miként találkozik a futball a hálózatokkal és az adatvezérelt perspektívákkal egy mérkőzés mikro-, mezo- és makroszintjein.

Hálózattudományi algoritmusok és egy nyilvános statisztikai adatbázis segítségével a La Liga 2017/2018-as szezonjából az El Clásicóra, a Barcelona és a Real Madrid összecsapására összpontosítottam, amit a Barcelona 3-0-ra megnyert.

Tanulmányomban elsősorban a pályán együttműködő párok játékát elemeztem. Ha a tika-taka a rövid és középhosszú passzokról szól, amik a biztonságos labdabirtoklást szolgálják, akkor azt kell várnunk, hogy a játékosok között rendszeres passzokat tapasztalunk. A passzokat a játékosok közötti kapcsolódási pontként értelmezhetjük, így ha kiemeljük az egymással leggyakrabban együttműködő párokat, és ábrázoljuk az adatokat, a szemünk előtt bontakoznak ki a győzelemhez vezető kapcsolatok. 

Illusztráció: Simon Levente

A fenti ábrán látható, hogy a mérkőzésen a kék csapat, a Real Madrid gyakran dolgozott azon, hogy a labdát a középpályáról a szögletekbe juttassa. A legmarkánsabb passzkapcsolatok - a pontok közötti összekötő vonalként megjelenő kapcsolatok - a pálya szélein is megjelennek, és így a csapat oldalról a kapu felé irányuló támadásait támogatják.

Illusztráció: Simon Levente

A piros csapat, a Barcelona ugyanakkor sokkal kiegyensúlyozottabban dolgozott. A csapatmunka eredménye, hogy az összeköttetések rövidek és megosztottak, de ugyanolyan  érdekesek azok a játékosok, akiknek egyáltalán nincs vonaluk. A passzok elemzéséből kiderül, hogy a legnagyobb sztárok, Lionel Messi a Barcelonából és Cristiano Ronaldo a Real Madridból kifejezetten keveset passzoltak: a leginkább együttműködő párosok Ivan Rakitić és Sergio Busquets voltak a Barcelonánál, Toni Kroos és Marcelo a Real Madridnál. 

Lehet, hogy Messi és Ronaldo lövik a legtöbb gólt és keresik a legtöbb pénzt, de az adatok egyértelműek: a folyamatos győzelmekhez sokkal több kell, mint a sztárjáték. A győzelemhez elkötelezett játékosokra és kiszámítható szerepekre van szükség. A titok a gólokhoz vezető passzokban és a labdabirtoklásban rejlik: Guardiola csapatát az apró tika-taka-passzok, a munkamegosztás és a bizalom tették feledhetetlenné.

Hogy jön ide a szoftverfejlesztés? 

Doktori tanulmányaim alatt írtam egy dolgozatot arról, hogy miként értelmezhető egyre növekedő hálózatként egy focimérkőzés sikeres passzainak összessége. Mi több, a szoftverfejlesztésben a csapatok közötti összehangolt munkára is hasonlóképpen tekinthetünk, ahol a fejlesztők a funkciókon átívelő agilis csapatokban dolgoznak mint scrum masterek (csapatvezetők), product ownerek, üzleti elemzők, fejlesztők, UX/UI-tervezők és tesztelők - akár a kapusok, a csatárok, az edzők és még sokan mások egy focicsapatban.

Bár a vállalatok vizsgálatakor rendszerint nem tanulmányozunk fraktálmintázatokat, és a webfejlesztők és a scrum masterek közötti kapcsolatokat sem elemezzük, a szoftverfejlesztésben is nyomon követjük és értékeljük a sebességet, a minőséget, a termékre gyakorolt hatást és az autonómiát, a legjobb sikertörténetek pedig olyan példákból származnak, ahol zökkenőmentes az együttműködés és ahol úgymond megosztjuk egymással a labdát.

A futballmeccsek megnyeréséhez és a szoftvertermékek hétről hétre történő fejlesztéséhez ugyanazokra a dolgokra van szükség: folyamatos alkalmazkodásra, agilis gondolkodásra, kemény munkára és ami talán a legfontosabb: együttműködésre. A sportban és az üzleti életben sem az egyéni teljesítmény, hanem a csapatmunka a közös: a sikeres passzolás, a szerepvállalás következetessége és a rendíthetetlen bizalom, ami aztán a személyes sikert is elősegíti. Így miközben kódsorokat frissítünk, amelyeket a csapatvezetők mutatnak be a klienseknek, könnyen eszünkbe juthat Sergio Busquets, amint tudatosan bólint Ivan Rakitić felé, amikor Lionel Messi gólt szerez. És ahogy közeledünk a katari világbajnokság végéhez, egyre jobban megfigyelhetjük, hogy a tiki-taka új verziói milyen módon értelmezik újra a sportot, és milyen tanulságok szivároghatnak be ezekből az újításokból a szoftverfejlesztésbe.

A hivatkozott tanulmány: Simon Levente - Soós Anna, 2019, Fractal analysis on the football pitch, In: IEEE Proceeding of CSCS22 - 22nd International Conference on Control Systems and Computer Science, 583-585, doi: 10.1109/CSCS.2019.00106.

A szerző szoftverhelesztő, a Cognizant Softvision munkatársa. A cikk eredeti változata a Cognizant blogján jelent meg angol nyelven. 

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: