Számos egészségügyi kockázattal jár, az orvosok mégsem segítenek lefogyni túlsúlyos betegeiknek
Használhatatlan, felszínes és tudományosan kevéssé alátámasztott tanácsokat adnak az orvosok a súlyosan elhízott betegeiknek – derül ki az Oxfordi Egyetemi Kiadó gondozásában a Family Practice című szakfolyóiratban tegnap megjelent tanulmányból. Miközben a kóros elhízás számos olyan egészségügyi kockázattal, például szív- és érrendszeri megbetegedések, 2-es típusú diabétesz kialakulásának a kockázatával jár, amelyek jelentősen ronthatják a pácienseik életminőségét és megrövidíthetik azok élettartamát, a háziorvosok jelentős része nem látja el megfelelő, a túlsúly leküzdését hatékonyan elősegítő tanácsokkal a betegeit, noha kutatások támasztják alá, hogy még egy rövid, de kellően tartalmas útmutatás is sokat segítene azoknak, akik csak fogyással tudnák megőrizni az egészségüket.
Nagy-Britanniában, Kanadában és az Egyesült Államokban a háziorvosi protokoll része, hogy a kórosan túlsúlyos betegeknek az orvosaik hatékony segítséget nyújtsanak a fogyáshoz. Az Egyesült Államokban például a National Institute of Health oktatóoldalakon mutatja be ennek fontosságát a szakemberek számára, ahol arra is kitérnek, hogyan érdemes az orvosoknak felvezetni a kényes témát, de arról is tájékozódhatnak az orvosok (is), mely betegek profitálhatnak a legtöbbet a gyógyszeres vagy a műtéti súlycsökkentő eljárásokból. Igaz, korábbi amerikai vizsgálatok arra utalnak, hogy a kórosan túlsúlyos betegek megalázó helyzetekkel találhatják magukat szembe az amerikai orvosi rendelőkben is.
Az Oxfordi és a Cambridge-i Egyetem kutatói azonban 954 beteg orvosaival való konzultációinak hangfelvételei alapján úgy vélik, hogy Nagy-Britanniában az orvosok nem kapnak elegendő konkrétumot arra vonatkozóan, hogyan segíthetnének betegeiknek lefogyni. A brit tudósok 159 randomizált beszélgetést elemeztek, hogy kiderüljön, valóban megkapják-e a betegek a fogyáshoz szükséges segítséget. Azt találták, hogy az orvosok nem sok használható információval látták el a betegeket, tanácsaik nem mutattak túl azon, hogy „fogyasszanak kevesebb szénhidrátot” vagy „mozogjanak többet”. A háziorvosi iránymutatás az esetek túlnyomó többségében nem épített a páciensek meglévő tudására, például nem előzte meg annak kiderítése, hogy a beteg milyen fogyókúrás módszerekkel próbálkoztak korábban. A párbeszéd nem tért ki a betegek életmódjára sem, vagyis nem kaptak személyre szabott instrukciókat a siker érdekében, cserébe viszont a beszélgetést meglehetősen kellemetlennek érezték.
A tanácsok a vizsgált esetek 97 százalékában nem mutattak túl azon, hogy a betegnek „kicsit változtatni kellene az életmódján”, és csak minden ötödik orvos adott bármilyen támpontot ahhoz, pontosan hogyan is kellene ezt a jótanácsot követni. Az orvosok háromnegyede arra buzdította a betegeit, hogy máshol keressen segítséget a fogyáshoz, az esetek jelentős részében a saját sebészeti ellátásuk felkeresését javasolták a betegeknek. Ha az orvosok mégis adtak konkrét iránymutatást, az gyakran tudományosan kellően alá nem támasztott információkból állt, például olyasmiből, hogy ha liftezés helyett lépcsőznek az emeletre, azzal leolvadnak róluk az extra kilók.
Az orvosok többsége felszínes és semmitmondó tanácsokkal látta el a betegeket, a 159 beszélgetésből mindössze 30 esetben kaptak a páciensek személyre szabott útmutatást. Ezekben az esetekben kiderült például, hogy a betegek korábbi fogyási kísérletei mennyire voltak sikeresek. Mindössze hat orvos tett említést arról, hogy adhat edzőtermi beutalót, és csak egyetlen háziorvos adott nagyon konkrét tanácsokat a testmozgás mikéntjére. Ezzel szemben 26 orvos-beteg találkozón is elhangzott, hogy a páciensnek érdemes lenne csökkentenie az étkezések során fogyasztott adagot, illetve az is konkrét javaslatként merült fel, hogy kisebb tányért használjanak a tálaláshoz.
A kutatók szerint tanulmányuk egyértelművé tette, hogy a háziorvosoknak a protokoll betartásához konkrétabb iránymutatásra van szükségük ahhoz. Az irányelvek kidolgozása szerintük nemcsak a fogyási kísérletek nagyobb sikerét segítené elő, hanem a túlsúlyos betegek lelki egyensúlyát, a külsejük miatt érzett stigmatizációt is enyhítené.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: