Pontosabban mutatja az elhízás veszélyeit, hogy hol vannak a zsírpárnák, mint az, hogy mennyi van belőlük
Az elhízás egészségügyi kockázatainak felmérésére széles körben használt testtömegindex (BMI) nem igazán alkalmas a kockázatok felmérésére. Helyette inkább a derék-csípő arányt (WHR) kellene figyelembe venni az egészségügyi kockázatok értékelésénél – állítja egy nemzetközi kutatócsoport, amely vizsgálatai eredményeit a héten mutatta be Stockholmban egy diabétesz-konferencián. A derék-csípő arány biztosabban jelzi, ha valakinek az elhízás jelentősen megrövidítheti az életét, állítják a kutatók.
A testtömegindexet úgy kapjuk, ha a kilogrammban mért súlyt elosztjuk a méterben mért magasság négyzetével. Az egészséges testtömegindex 18,5 és 25 közé esik, azok, akiknek 18,5-nél kisebb a testtömegindexe, kórosan soványnak, míg a 25-ös értéknél nagyobb testtömegindexet mutatókat túlsúlyosnak értékeli az orvostudomány. Azok, akiknek a BMI-je meghaladja a 35-öt, veszélyesen elhízottnak számítanak, ami az egészségükre is súlyos fenyegetést jelent. A túlsúly ugyanis nagymértékben növeli egyebek mellett a szív- és érrendszeri megbetegedések, a magas vérnyomás, valamint a cukorbetegség kialakulásának a kockázatát.
Csakhogy a BMI semmit nem árul el arról, hol tárolódik el a felesleges zsírszövet a szervezetben. Márpedig a hasi zsír lényegesen nagyobb kockázatot jelent, mint a csípőn vagy a combokon raktározott felesleg. A hastájékon, különösen a zsigerek közt raktározott zsírszövetről ugyanis kiderült, hogy sokkal jobban veszélyezteti az egészséget, valójában az a legfőbb okozója a 2-es típusú cukorbetegségnek és a szívbetegségeknek.
A kutatást végző orvosok azt javasolták, hogy a BMI helyett vagy mellett a WHR (is) szolgáljon az egészségügyi kiértékelések alapjául, mert úgy is lehet azonos, például a normál tartományba eső két ember testtömegindexe, hogy az egyikük WHR-je kóros, míg a másikuké a BMI-jéhez hasonlóan a normál tartományba esik.
Nem ez lenne az egyetlen újító gondolat az elhízástanban: szeptember 12-én a Nature Metabolism szakfolyóiratban arról írtak amerikai kutatók, hogy nem csak egyféle elhízás létezik. A zsírtömeg gyarapodásával kialakuló elhízási forma mellett létezik egy olyan is, amelyben nemcsak a zsírszint nő meg a szervezetben, hanem az izomtömeg is csökken. Utóbbi állapot gyakran együtt jár gyulladások kialakulásával és a felmérések szerint a diabéteszre is ez utóbbi tesz hajlamossá. A kutatók nem zárják ki annak lehetőségét sem, hogy további elhízástípusok is léteznek, egyelőre azonban a felsorolt két fajtát tudták megbízhatóan szétválasztani.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: