Egyetlen szélturbinával hat embernek elegendő energiát lehetne biztosítani a marsi élethez

A politikusokat tényekkel kell szembesíteni. A tudomány tényeket gyárt. Segíts minél többet publikálni belőlük!

Bár a napenergia kiaknázása elegendő lehet ahhoz, hogy a Mars egyenlítői régióin biztosítsák az élethez szükséges energiaellátást a jövő emberes bolygókutató küldetésein, a távolabbi területeken más energiaforrásokra van szükség.

A NASA Ames Kutatóközpontja szerint a Mars egyes területein meglepően nagy a széljárás, ezért a pólusok közelében akár egyetlen jól elhelyezett szélturbina elég lenne ahhoz, hogy egy hatfős csoport egész évben éljen és dolgozzon a Marson – anélkül, hogy az atomenergiával járó sugárzási kockázatokkal kelljen számolni.

Bár jelenlegi ismereteink szerint a marsi szelek a bolygó vékony légköre miatt közel 99 százalékkal kisebb erejűek, mint a Föld hasonló sebességű szelei, a Mars széljárásának tanulmányozása történelmileg a leszállási zónákra koncentrált, ahol eleve gyenge szélnek kell lennie a biztonságos leszálláshoz. Ezek a mérések azonban nem adnak teljes képet a marsi régiók szélpotenciáljáról, ami évszakonként vagy akár egy napon belül is jelentősen változhat.

A NASA kutatói ezért egy, a Föld viszonyaira tervezett globális éghajlati modellt alakítottak át úgy, hogy az a Marsra is vonatkozzon. Ehhez a Mars Global Surveyor vagy a Viking űrszondák által készített térképekből származó, a tájképre, hőenergiára, porra és sugárzásra vonatkozó információkat használtak fel. Az így kapott modellben szimulálni tudták a marsi szél sebességét, évszázadokon átívelő távlatban.

Ezután minden területi egységre kiszámították a 100 százalékos hatékonyságú szélturbinával előállítható maximális teljesítményt, majd a Földön jelenleg használt négy különböző méretű turbina adatai alapján a potenciális visszatermelési mutatókat is. A kapott adatokat összevetették azzal a korábban meghatározott becsült energiaigénnyel, amely hat ember életben tartásához szükséges egy 500 marsi napig tartó küldetés során.

Míg korábban úgy gondolták, a szélenergia a Marson csak kiegészítheti a napenergiát, az új információk alapján egyes területeken akár teljesen helyettesítheti is azt – a legnagyobb potenciál a kráterek peremén és a vulkanikus síkokon mutatkozik a szélenergiára.

A kutatók szerint a kis térfogatú, ballonszerű repülő turbinák építése, valamint a helyi erőforrások, a Marson fellelhető anyagok felhasználása reális lehetőséget nyújthat a szélturbinák helyszíni felépítésére, így el lehet kerülni, hogy óriási szerkezeteket kelljen a bolygóközi térben szállítani.