Az elmúlt egy évben egy különleges területet vizsgált a NASA lassan 10 éve dolgozó marsjárója, és az eredményei áthidalják a bolygó ősi, az élet szempontjából kedvezőbb éghajlattal rendelkező korszakát és a későbbi, jóval szárazabb időt.
Az ősztől összeülő kutatócsoport várhatóan 9 hónap alatt elkészül az ismeretlen eredetű légi jelenségekről szóló tanulmányával, amit a NASA nyilvánosan elérhetővé is tesz majd.
A 45 évvel ezelőtt útjára bocsátott űrszonda jól fogja a Földről küldött utasításokat, sőt, adatot is sugároz haza, de az általa küldött információk nem felelhetnek meg a valóságnak. A NASA mérnökei vizsgálják az ügyet.
A 30 napos küldetés során két űrhajós a Mars körül keringene, míg ketten egy nagy lakó-marsjáróban szelnék a poros felszínt. Az még nagy kérdés, hogy a kilenc hónapos utazás után mennyire lesz erejük sétálni a Földhöz képest egyharmadnyi gravitációval rendelkező bolygón.
Kis lépés ez a lúdfűnek, hatalmas lépés az emberiségnek.
A James Webb űrtávcső, minden idők legdrágább és legfejlettebb űrteleszkópja már a tesztfázisban elképesztően éles képeket készít az univerzumról. Az első teljes értékű, tudományos felvételek július közepére várhatók – a kutatók szerint attól kezdve új korszak nyílik a csillagászatban.
A marsi viszonylatban hatalmas, 5-ös erősségű rengés a kutatók szerint páratlan betekintést ad majd a bolygó mélyébe, és ezzel hozzásegít a Föld és más kőzetbolygók kialakulásának megértéséhez.
A NASA DART szondája idén szeptemberben ütközik bele egy kisbolygóba, hogy tesztelje, el lehet-e téríteni egy a Földre veszélyes objektumot, Kína néhány év múlva követi az amerikai példát. A két nagyhatalom a Hold közelében is kerülgeti egymást.
Az Európai Űrügynökség videóján Matthias Maurer mutatja be esti rutinját a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén. Súlytalan fogkefék, lebegő vízcseppek, szevasztok!
Martin Rees azt állítja, hogy kár a közvagyont drága és veszélyes emberes küldetésekre pazarolni: a valóban hasznos kutatásokhoz nincs szükség másra, csak jól megtervezett robotokra.
A valaha volt legdrágább és legprecízebb űrteleszkóp optikai rendszere készen áll, a következő hónapokban végrehajtott finomhangolások után így végre élesben figyelheti meg az univerzum eddig sosem látott részleteit.
A Titán légkörének felszíni sűrűsége négyszer nagyobb a földinél, ami a Dragonfly drón rendszermérnöke, Douglas Adams szerint azt jelenti, hogy az űrhajósok akár karjaik csapkodásával, madarakhoz hasonlóan repülhetnének rajta. Ezért persze nagy árat fizetnének, a hold átlaghőmérséklete ugyanis nem nagyon megy -179 Celsius-fok fölé, és víz helyett metánból van az eső.
A lenyűgöző felvételeken, amelyeket a NASA a landolási rendszer fejlesztésére szeretne felhasználni, a szondát tavaly Marsra juttató kapszula hátulja és kulcsfontosságú ejtőernyője látható.
Az amerikai tudományos akadémia bolygókutatói kitűzték a következő évtizedre vonatkozó céljaikat. Az Uránusz és az Enceladus meglátogatása mellett élet után kutatnának a marsi jégben, és mintákat hoznának vissza a Naprendszer különböző égitestjeiről.
Még a múlt év végén történt, hogy Josef Schmid, a NASA sebésze a kiterjesztett valóság technológiáját használva három dimenziós képként konzultált az Európai Űrügynökség asztronautájával.
Az Ingenuity minden elképzelést túlszárnyalt.
Az Oort-felhő felől érkező üstökös magja ötvenszer akkora, mint a hétköznapi üstökösöké. A kutatók eddig is gyanították, hogy a nagyon távoli, de nagyon fényes üstökös jó nagy lehet, de most be is bizonyították, hogy az.
A Netflixre a napokban felkerült dokumentumfilm a rajongóknak nem sok újat tud mutatni, de remekül összefoglalja a magánűrkutatás történetét, és a SpaceX főhadiszállásán, a Nemzetközi Űrállomáson vagy a NASA irányítótermeiben készült felvételeivel testközelivé varázsolja az emberiség bolygóközi jövőjét hirdető űrbizniszt.
Egyszerre két csillag vagy fekete lyukak körül keringő bolygókat is szemmel tartanak, a legutóbbi lajstromfrissítés idején 65 exoplanétát vezettek fel a listára.
A Solar Orbiter űrszonda 25 felvételéből összeillesztett kép sosem látott részletességgel mutatja be a fortyogó csillagot, és az egymillió Celsius-fokos napkorona is jól kivehető rajta.
11 órába telt, amíg elvontatták a Space Launch System hordozórakéta és az Orion űrhajó együttesét az összeszerelő üzemtől az indítóállásig – a szállítást egy 10 ezer tonnás lánctalpas monstrum végezte. Ha a végső teszt sikerrel jár, az Artemis–1 misszió akár már idén májusban elindulhat a Holdra.
A Space Launch System szupernehéz hordozórakéta és az Orion űrhajó első útját eredetileg 2016-ra tervezte a NASA, de a sorozatos késlekedések után most végre megmutatja magát a világnak a New York-i Szabadság-szobornál is nagyobb monstrum, és elkezdődhet az Artemis-program Hold-misszióit megelőző utolsó tesztfázis.
Miután összeállt a 18 elemből álló óriási főtükre, minden idők legdrágább és legfejlettebb űrteleszkópja egy tőlünk 2000 fényévre található csillag ragyogását örökítette meg, de a háttérben további csillagok és galaxisok százai tűnnek még fel.
Az utolsó Apollo-misszió során gyűjtött mintákat azért tárolták ilyen sokáig a NASA kutatói, hogy az akkor még nem létező, legmodernebb technológiákkal lehessen őket vizsgálni.
A Curiosity marsjáró a Gale-kráterben bukkant az érdekes, leginkább korallra vagy virágra emlékeztető kődarabra. Persze nem valódi korallról van szó, a felfedezés viszont segíthet megfejteni, hogy milyen körülmények uralkodhattak a bolygón, amikor még folyékony víz borította a krátert.
Ebben a pillanatban két orosz és négy amerikai űrhajós tartózkodik az ISS fedélzetén. Az Ukrajna lerohanása miatt bevezetett szankciók és az orosz űrügynökség vezetőjének éles válasza ellenére egyelőre úgy tűnik, folytatódik az együttműködés a NASA és a Roszkoszmosz között.
A csillagászok először azt hitték, hogy Elon Musk elszabadult rakétája fogja eltrafálni a Holdat, majd 99 százalékos magabiztossággal azt állították, hogy a Csang-o 5-T1 űreszköz szemete csapódik majd az égitestbe. Kína tagad, március 4-ig várhatóan további hátborzongató fordulatokra számíthatunk.
Kontinens méretű régiók és síkságok rajzolódnak ki a Parker Solar Probe frissen közzétett felvételein. A szondától senki nem várta, hogy meg tudja örökíteni a bolygó sűrű felhőzet által eltakart felszínét.
A Valentin-nap alkalmával publikált fénykép tavaly májusban készült, amikor a Nemzetközi Űrállomás 400 kilométeres magasságban elhaladt az egyiptomi sivatag fölött.
A 21. századhoz méltóan elsőként saját magát fotózta a tavaly december végén útnak indított űrtávcső. Mentségére szóljon, hogy egyelőre még a lencséit kalibrálják a tudósok.
Fehér törpecsillagok, vörös óriások, galaxishalmazok és szupernóva-maradványok – az univerzum legkülönbözőbb és legnagyobb objektumai is bocsátanak ki fényt és energiát, és a NASA most megmutatja, hogyan.
Már csak az évtized végéig halad el menetrendszerűen felettünk az égen a Nemzetközi Űrállomás. 2031-ben örök nyugalomra lel a Csendes-óceán legelhagyatottabb pontján.
A valaha készült legfejlettebb és legdrágább űrtávcső egy hónappal a kilövése után 2022. január 24-én, magyar idő szerint este nyolc körül fejezi be utolsó manőverét, amellyel elfoglalja végsőnek szánt pozícióját a mélyűrben.
A szén 12-es izotópja a Földön életfolyamatokra utal, a NASA Curiosity marsjárója most ebben a szénizotópban gazdag marsi kőzetekre bukkant. A kutatók szerint fontos elvonatkoztatni a földi berögződésektől, így több lehetőséget vizsgálnak a szénatomok származásának kiderítésére.
Két hét szabadságra küldték az InSight marsszondát, nehogy úgy járjon, mint 2018-ban az Opportunity. A szonda homokviharba került, és a földi kutatók attól tartanak, hogy napelemmel működtetett akkumulátora teljesen lemerül, ami veszélyezteti, hogy teljesítse küldetését.
Két héttel indítása után véget ért a hatlépcsős kicsomagolási folyamat, és kinyílt a 6,5 méteres, 18 elemből álló aranyszem, vagyis az eszköz főtükre. A műszerek kalibrálása még öt hónapot vesz igénybe, aztán kezdődhet az eddigi legambiciózusabb projekt az univerzum titkainak feltárására.
Már csak a főtükör kicsomagolása van hátra, és megkezdheti az univerzum kezdeteinek feltárására és a lakható bolygók felkutatására irányuló munkáját a világ valaha volt legdrágább és legfejlettebb űrteleszkópja.
Karácsony első napján már kedvezett az időjárás a Hubble utódjának tartott űrtávcső kilövéséhez, így a James Webb megkezdheti az univerzum és a Földhöz hasonló bolygók felfedezését.
Parker, a naplégkör felső rétegébe elsőként berepülő napszonda sértetlenül vészelte át a csillagközi pokoltűz ötórás hőkezelését és a másodpercenként 100 kilométeres repülési sebességet. Azt is megüzente, hogy a napkorona jóval porosabb annál, amit mi eddig képzeltünk róla.
December 22-én kezdetét veheti a küldetés, amelyre a csillagászok lassan két évtizede várnak. Ha minden rendben megy az indítás és a kockázatos első hónapok során, a 10 milliárd dolláros költségű James Webb újraírhatja ismereteinket a korai univerzumról, és példátlan betekintést adhat más csillagok körül keringő, a Földhöz hasonló bolygók légkörébe.
Az USA 2030-tól magára hagyja a Nemzetközi Űrállomást, és magáncégek által épített, alacsony Föld körüli pályán keringő űrkikötőkben vészeli át az új generációs űrállomás megépítéséig hátralévő időt. Az idő azonban szorít: ha nem tartják az ütemtervet, az a jövőbeli Mars- és Hold-missziók sorsát is megpecsételheti.
A Gateway űrállomás lakómoduljában helyet kapó kísérleti sugárzásmérő rendszertől az űrhajósok biztonságának garantálását várják, és a rendszer legfontosabb egységét az Energiatudományi Kutatóközpont a Remred Kft.-vel közösen fejleszti.
Az amerikaiak provokációt gyanítanak, amivel szerintük a Roszkozmosz arról akarja elterelni a figyelmet, hogy néhány hete űrszeméttel borították be az ISS pályáját, ami miatt egy hónapokkal előre betervezett űrsétát kellett elhalasztani.
Az amerikai űrhivatal az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériumával közösen záros határidővel keresi azt az ipari beszállítót, amely legyártja majd az Artemis-program keretében építendő bázis energiaellátását biztosító könnyű és kompakt atomerőművet.
A marsjáró egy 5000 méter magas hegy oldalából készített két fekete-fehér panorámafotót két különböző napszakban, a NASA kutatói pedig az eltérő fényviszonyok szerint színezték be az egyesített fotót, ami igazán különleges hatást kelt.
A NASA DART űrszondája egy a Földre nem veszélyes kisbolygóba csapódik majd, hogy kipróbálja, hogyan tudnánk éles helyzetben eltéríteni egy a bolygót fenyegető égitestet.
A NASA űrszondája szeizmikus hullámok segítségével 200 méteres mélységig tekintett be a bolygó felszíne alá. A lávarétegek mellett nem várt üledékrétegre bukkant, ami arról árulkodik, hogy a területet egykor folyóvíz formálhatta.
Jeff Bezos pereskedése, a Trump-éra nagyotmondási kényszere és a világjárvány miatt csúszik az Artemis-űrprogram első emberes Hold-küldetése, így legkorábban 2025-ben lép újra ember a Holdra. Az első tesztrepüléstől viszont már csak három hónapra vagyunk.
A NASA végre publikálta egy különleges, a Curiosity marsjáró által elvégzett kémiai vizsgálat eredményeit, ami szerves molekulákat mutatott ki egy homokdűne anyagában. Bár aminosavakat nem sikerült találni, a kísérlet megalapozta az élethez köthető molekulák utáni kutatást a Marson.
Az emberi testnek megvannak a tűréshatárai, és a 21. század hőmérséklet- és páratartalom-emelkedése jó eséllyel át is fogja lépni ezeket a határokat. Nemcsak a hőség, hanem a párásság is számít: a magas nedvességtartalmú levegő 35 Celsius-fokon is gyilkos lehet.