Elhunyt Schmidt Egon ornitológus
Kedd hajnalban, 91 éves korában elhunyt Schmidt Egon, a magyar ornitológia legendás alakja, Kossuth-díjas író, számtalan ismeretterjesztő és szépirodalmi könyv szerzője, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület alapító tagja és tiszteletbeli elnöke.
Az egyesület közleménye szerint Schmidt Egon már az MME megalakulását megelőző bizottságban is tevékenykedett. A szakmának szóló komolyabb munkái mellett rengeteget tett a természetvédelem népszerűsítéséért, írásain generációk nőttek fel. Írói munkásságáért 2009-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.
Ismeretterjesztő és szakmunkái mellett számtalan cikket is írt, írásait a Természetbúvárban, az Élet és Tudományban, a Halászatban, a Nimródban, a Vadászlapban és a Horgászújságban lehetett olvasni. A Magyar Rádió Oxigén című műsorában 17 éven keresztül hetente jelentkezett be madárhangokkal színesített anyagaival. Közel száz könyvet írt, utolsó műve, A talicskától a Kossuth-díjig című önéletrajza 2017-ben jelent meg.
Ornitológus és meseíró
Ornitológusként elsősorban a baglyok táplálkozásának vizsgálatával és a kis rigókkal – fülemülékkel, kékbegyekkel – foglalkozott. Ahogy egy interjúban elmondta, a Magyarországon fészkelő madarak közül szinte mindet látta, a halvány gezéről pedig ő bizonyította be, hogy megjelent és fészket is rak az országban.
A Kossuth-díj mellett számos szakmai elismerést kapott, állatokról szóló meséin, amelyeket Budai Tibor grafikusművész illusztrációival jelentek meg, generációk nőttek fel. Nyugdíjasként is aktívan publikált, író-olvasó találkozókra járt, illetve közreműködött a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület munkájában, ahogy az MME oldalán írták, első kérdése mindig az volt, hogy mi a helyzet az egyesülettel.
Önéletrajzában azt írta, hogy az általa elért eredményekhez kellett a „kimeríthetetlenül változatos, izgalmas, mindig új témákat adó Természet (így, nagy T-vel), amely iránt érzett szeretetemnek, tiszteletemnek és csodálatomnak igyekeztem minden írásomban hangot adni. Ha ez sikerült, akkor úgy érzem, életem nem volt hiábavaló.”
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: