Digitalizálták William Bache mérgező sziluettgyűjteményét
William Bache Angliában született, de bejárta fél Amerikát, és utazó művészként sziluetteket készített bárkiről, aki megrendelte tőle ezt a szolgáltatást. Bache 1771-ben születet Angliában, majd Philadelphiába emigrált, ahol 1803-ban felcsapott utazó portréfestőnek – legalábbis valami olyasminek. A fiatalember nem rendelkezett művészeti képzéssel, mégis több ezer ember arcmását örökítette meg Maine-től, Virginiáig, de bejárta Louisianát és Kubába is eljutott. Az általa készített sziluett-portrék közül körülbelül kétezer fenn is maradt a saját katalógusában, amely 2002-ben került a Smithsonian Nemzeti Arcképcsarnokába (National Portrait Gallery).
Bache portréi egy fizionotrász nevű eszközzel készültek: ebben az alany árnyképét egy átlátszó felületre vetítették, a rajzoló ezt rajzolta körbe a másik oldalon. A folyamathoz a modell fejét rögzíteni kellett, az így kapott kép, amelyet aztán vagy további részletekkel láttak el, vagy csak sziluettként, feketén tartottak meg, teljes méretű volt. Az így kapott képet általában pantográf segítségével lekicsinyítették. Bache egy angol feltaláló, John Isaac Hawkins által szabadalmaztatott fizionotrászt használt – Hawkins, Bache-hoz hasonlóan, Philadelphiában telepedett le.
Az így kapott portrék viszonylag gyorsan elkészíthetőek voltak, ráadásul nem is kerültek sokba, így azok is megengedhették maguknak az elkészíttetésüket, akiknek nem futotta volna valódi portréfestőre. Bache portréi között számos ismert figura is megtalálható volt, a gyűjteményben szerepel George Washington és Thomas Jefferson profilja is, a legtöbb sziluett azonabn hétköznapi emberekről készült.
Arzén és digitalizáció
A gyűjtemény viszont sokáig nem volt kutatható: a Smithsonian egy 2008-as vizsgálata feltárta, hogy az anyag arzénnal szennyezett, ezért még a kiállítását sem ítélték elég biztonságosnak (az arzént a mérgezéshez ugyan le kell nyelni, de a kurátorok nem vállalták a kockázatot). A Smithsonian kutatói ezért a Getty múzeum Paper Projectjének támogatásával digitalizálták és ingyenesen hozzáférhetővé tették a sziluetteket.
A kutatók több száz sziluettről azt is kiderítették, hogy kit ábrázolhat, ez a lapozgatható-zoomolható digitalizált változatban is látszik. Attól, hogy nyilvánosan hozzáférhetővé tették a képeket, további felfedezéseket várnak. Robyn Asleson, a múzeum nyomtatványosztályának kurátora azt reméli, hogy azok, akik mondjuk családfakutatás közben gyanút fognak, hogy valamelyik felmenőjüket ábrázolhatja az egyik kép, tovább bővíthetik az azonosított személyek körét.
Néhány kép Bache jegyzeteiből ugyan azonosítható maradt, de a művész nem minden esetben írta fel, hogy kiről készült a sziluett, vagy ha igen, gyakran rosszul, ráadásul Asleson szerint elég csúnyán is írt. Kubában fel is adta a könyvelést, itt már egyáltalán nem vezette, hogy kiről készültek a képek. A kurátor szerint Bache digitalizációja csak egy apró, de jelentős lépés a múzeum számára: a Smithsonian idővel minél több anyagát akarja hasonló módon hozzáférhetővé tenni.
Bache arcképalbuma itt lapozgatható.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: