Éneklő dédmamák, dán buckalakók, magyar boszorkányok: gőzerővel halad a néprajzi örökség digitalizációja

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézete nemrég nyitotta meg Hangarchívumát a nagyközönség előtt, és ezzel 12 ezer órányi felvétel vált elérhetővé.

A hangadatbázis páratlan a maga nemében, ugyanakkor számos más, szintén felfoghatatlan mennyiségű adatot tartalmazó néprajzi adatbázis létezik még ezen kívül, amelyek között akár rokonainkról készült archív felvételek is megbújhatnak. 

Íme egy táblázat a legnagyobb hazai anyagokat feldolgozó adatbázisokról, a teljesség igénye nélkül.

Ledőlnek az intézmények korlátai

Mindemellett számos olyan tematikus adatbázisban is kereshetünk, melyek túllépik a fizikai gyűjtemények korlátait, és intézményi keretek helyett téma szerint merítenek az adathalmazokból. Az első világháború magyarországi múzeumokban fellelhető tárgyi emlékeit például a Néprajzi Múzeum rendezte online adatbázisba. A digitális adatbázisok révén ugyanakkor akár egy múzeumon belül is átláthatóbbak lesznek a különböző típusú, ám mégis összetartozó anyagok. A Györffy István és Bartók Béla Fekete-Körös völgyi néprajzi gyűjtéseit bemutató online adatbázis kvázi online kiállításként funkcionál. A felület Györffy a területen végzett munkásságához, fotókhoz és tárgyi emlékekhez rendeli hozzá a Bartók-hangtár egy-egy releváns elemét, így lehetőséget kínál arra, hogy az érdeklődők audiovizuális eszközökkel fedezzék fel a térség kultúráját. 

Big folklór, de minek? 

De mire használható a szinte befogadhatatlan mennyiségű digitalizált adat? Hasonló tanulságokat vonhatunk le itt, mint amiket más bölcsészettudományi diszciplínák big data elemzéseivel kapcsolatban emlegetni szokás. Magyar nyelven itt lehet bővebben olvasni a több tízezres nagyságrendű adatok néprajzi hasznáról, de a bemerítkezéshez álljon előttünk példaként a digitális folklorisztika egyik nagyágyúja, a UCLA professzora, a skandinavista Timothy R. Tangherlini, aki évtizedek óta foglalkozik Evald Tang Kristensen 19. századi dán folklorista hagyatékának digitális kiadásával és kutatásával. Kristensen úgy ötven év alatt közel 4000 adatközlőtől több mint negyedmillió szöveget rögzített. 12 000 helynév, 60 000 gyűjtési adat, több mint 24 000 oldalnyi kézirat alkotja a gyűjteményt.

Milyen többletjelentése lehet 30 000 hiedelemszövegnek madártávlatból? Az ETKSpace kutatói a WitchHunter & TrollFinder fantázianevet viselő, többféle digitális eszközt és módszert integráló platform segítségével a dán folklórszövegek földrajzi elhelyezkedését térképre vetítve megállapították, hogy az óriásokról szóló történeteket kizárólag a valamikori nagy gleccservonulatok nyomvonalán mesélték, és hogy a főbb kereskedelmi útvonalak mentén jelentős mennyiségű történet maradt fenn a buckalakókról (angolul hidden folk vagy mound dwellers), akik a dán folklór szerint kirabolják az utazókat. Azt is sikerült kimutatniuk, hogy az elfeket következetesen több száz kilométerre lakóhelyüktől, a 19. századi Dániában még megműveletlen és vad Jutland területére helyezték el a mesélők. Remélhetőleg hamarosan a magyar hiedelemtörténetekre és a különböző, népi vallásossághoz köthető történetekre is hasonló elemzések várnak. Erre már 2018 óta megvan a lehetőség: két éve a BTK Néprajztudományi Intézetében működő Kelet–Nyugat Vallásetnológiai Kutatócsoport majdnem 90 000 szöveget tett közzé online, melyből csaknem 8000 a boszorkányság témakörét érinti.

Komoly tudományos potenciál rejlik a meglévő adatbázisok összekapcsolásában, átjárhatóságában is. A fent említett vallásetnológiai kutatócsoport adatbázisai például hamarosan összekapcsolódnak az ISEBEL nevű projekttel, melynek köszönhetően holland, dán és mecklenburgi folklóradatbázisok adattáraiban lehet majd a magyarral együtt keresni, angol kulcsszavas rendszerben. (Itt ki is próbálhatjuk a jelenleg több mint 70 000 folklórszöveget aggregáló adatbázist.) 

Köszönöm szépen, hogy ekkora örömöt okoztak nekem! 

Ezek az adatbázisok nemcsak a kutatóknak fontosak: a népi kultúra öröksége iránt világszerte egyre több laikus is érdeklődik. Itthon a BTK Zenetudományi Intézetének adatbázisa váltotta ki eddig a legélénkebb érdeklődést, az intézet dolgozói gyakran szívhez szóló üzeneteket kapnak olyan leszármazottaktól, akik a ZTI adatbázisában látták viszont régen elhunyt rokonaikat és barátaikat. Bolya Mátyással, az intézet munkatársával szemezgettünk a legemlékezetesebb levelek között: 

„Legszívesebben megölelnék mindenkit, aki ebben a digitalizáló, közzétevő munkában részt vesz. Isten áldja magukat!”

„Nagyon jó volt hallgatni édesapukámat (…) és a többi rokonaimat. Apám mindig róluk beszél. Olyan örömmel, mintha még mindig élnének. Köszönöm, hogy meghallgathattam! Köszönöm szépen, hogy ekkora örömöt okoztak nekem ezzel a hangfelvétellel!”

„Szeretnék érdeklődni Hegymagason (...) készült fotó alapján egy hangfelvétel iránt, amit XY gyűjtött. Mellékelten megküldöm a felvétel alkalmával készült fotót. A dédimamámmal készült az YZ  ének felvétele, akinek a hangját soha nem hallhattam betegségéből kifolyólag.”

Unatkozik? Írjon át ír és angol folklórgyűjtéseket! 

A laikusok bevonásának egy másik, inkább a részvételen alapuló módszere a citizen science, ami egyes nyugati országokban már bevett eljárásnak számít az adatok gyűjtésére és feldolgozására. Jó példa erre az ír National Folklore Collection The Schools’ Collection projektje, amelyben több mint 5000 ír általános iskola nagyjából 50 000 tanulója gyűjtött adatokat az 1937 és 1939 közötti időszakból – ez kb. 740 000 oldalnyi kéziratot jelent. A Dublini Egyetem keretein belül működő folklórarchívum Meitheal Dúchas.ie: Community Transcription elnevezésű, 2013-ban indított kezdeményezése során szűk hét év alatt több mint 47 136 oldalnyi ír és 284 397 oldalnyi angol nyelvű folklórgyűjtést írtak át önkéntesek. Aki irigykedik az írekre, maga is beszállhat a projektbe egy rövid tájékoztató videó megtekintése után (további információ itt). 

Ugyanezt a módszert kiválóan lehetne alkalmazni a budapesti Néprajzi Múzeum Etnológiai Archívumában található több mint 10 000 oldalnyi, 1912 és 1921 között keletkezett Folklore Fellows kéziratos anyagának feldolgozásakor, különösen hogy a szövegeket iskolások gyöngybetűkkel, a legtöbb esetben jól olvashatóan jegyezték le. 

Mégis, szabad ezt? 

A digitalizációs folyamatok és eljárások számos etikai, tudományfilozófiai kérdést is felvetnek. A Néprajzi Múzeum esetében például nagy port kavart, hogy a felvételeket 2018 végéig vízjellel tették közzé. Granasztói Péter, a Néprajzi Múzeum Etnológiai Archívumának vezetője A népi kultúra örökségének digitalizációja kerekasztal-beszélgetésen elmondta, hogy a vízjeles közzététel teljesen téves út volt, 2019 januárjától már vízjelek nélkül teszik közzé a képeket. Az intézményeknek valójában az az érdekük, hogy minél többen használják, megosszák a digitalizált tartalmakat, igaz, ennek szabályaival és etikettjével sajnos kevesen vannak még tisztában. 

Személyiségi jogok, intézményi jogok, az archív felvételek új kontextusba kerülése és szabad újrafelhasználása – számos kérdés, amely jelenleg is tudományos diskurzusok tárgyát jelenti. Egy biztos: a digitális adatbázisok korának beköszöntével a néprajztudomány módszertana, a diszciplína feltett kérdései és laikusokkal folytatott párbeszéde végérvényesen megváltozott. 

A kerekasztal-beszélgetés és a fenti cikk nyitánya annak a nyilvános előadás-sorozatnak, amelyet 2021 februárjától az ELTE BTK Folklore Tanszékén szerveznek. A cikkben felmerült témáknak, kérdéseknek, problémáknak, lehetőségeknek és megoldásoknak egy-egy előadást szentelnek, az intézmények szakembereinek bevonásával. A Qubiten induló új sorozattal önök is végigkövethetik az előadás-sorozatot, ide kattintva pedig megtekinthetik a részletes programot és regisztrálhatnak az eseményre.

Fotó: Szilvia Bobák

A cikk szerzői: Bobák Szilvia, az ELTE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskola Magyar és összehasonlító folklorisztika program doktorandusza. Ilyefalvi Emese az ELTE BTK Néprajzi Intézet oktatója, a  Kelet–Nyugat Vallásetnológiai  kutatócsoport tudományos munkatársa.

Felhasznált irodalom: