Lenyűgöző high-tech előadás mutatja be a mai Budapestet a jövő szemszögéből
2073: Budapest világszerte emlegetett mintaváros. A Duna-parti megapolisz lakói az antifosszilis nemnövekedés jegyében élik boldog és egészséges napjaikat, és nincs más dolguk, mint az élő és élettelen környezettel kialakított harmonikus kapcsolatuk egyéni és kollektív ápolása. Az aktív és megbecsült öregek emlékezetében is csak halványan dereng a 2000-es évek első két évtizede, amikor a fejlődés fenntarthatóságát, ha úgy tetszik, a gazdaság fenntartható fejlődését újrahasznosíthatatlan repoharak és a robbanó és elektromos motorral is felszerelt hibrid hajtásláncú autók voltak hivatottak szavatolni.
Az általános újrahasznosítás, a száz százalékosan körforgásos felhasználás miatt 2073-ban csupán néhány múzeumi raktárból előkerült tárgyi relikvia és az 50 évvel korábbi statisztikák alapján rekonstruálható, hogy milyen is volt az élet a gazdasági, társadalmi egyenlőtlenségek globális felszámolása előtt. A 21. század harmadik harmadában persze, mint mindenre, erre is van már megoldás. A Budapest 200 rendezvénysorozat részeként a muzeológusok korabeli kezdetleges, de már autonóm és repülésre képes ágensekre (ahogy 2023-ban úton-útfélen nevezték őket: drónokra) koreografált színpadi adatvizualizációval mutatják be, hogy mekkora slamasztikából sikerült kikecmeregnie az emberiségnek, mielőtt rátalált a helyes útra.
Ez a szép új jövő a margitszigeti Kristály Színtérben pár napja bemutatott Flying Data című formabontó perfomansz kerettörténete. Az idei Budapesti Tavaszi Fesztivál high-tech táncszínházi utópiája a megvalósult földi mennyországból néz vissza a mai valóságra.
Tech-varázs
„Abban kell hinni, ami még nincs, de kellene, hogy legyen. Ezt szeretném erősíteni az emberekben, de ehhez a valósággal is muszáj szembesülni zsigerileg” – osztotta meg ars poeticáját a Qubittel Nina Kov, a nagyjából 50 perces időutazás rendezője, aki a kereskedelmi forgalomban is kapható, kicsi, de bivalyerős CrazyFlie kvadrokopterekből átépített, legfeljebb 10 perc folyamatos repülésre képes drónok és egy hús-vér táncos-színész segítségével tette láthatóvá a társadalmat és a gazdaságot leíró adatokat, statisztikákat.
A drónok egy 4,5 x 4,5 x 4,5 méteres kockát repülnek be a tér minden irányában – piros, kék és zöld színekben világító, fegyelmezett madárrajként három dimenzióban jelenítik meg a tárlatvezető által sorolt adatokat.
Az eltáncolt diagrammok, grafikonok összefüggéseit a kiterjesztett valóság (augmented reality, AR) segít egyértelművé tenni a színpadi tér két oldalán elhelyezett óriás képernyőkön.
A látványt a 2073-as Budapest utca- és látképei teszik teszik teljessé, amiket a Midjourney generált, és a Kristály Színtér besötétített oldaltermében kifejezetten mellbevágó az összhatás.
A rendező a gyakorlatban is élt azzal az Arthur C. Clarke sci-fi-fejedelem által megfogalmazott lehetőséggel, miszerint
„egy kellőképpen fejlett technikai megoldást már nem lehet megkülönböztetni a varázslattól”.
Háttértudomány
A nemzetközi előadóművészi berkekben a drone art (drónművészet) egyik úttörőjeként számon tartott koreográfus alapító tagja volt az ELTE Biológiai Fizika Tanszékén 2014-ben indított Dancing with drone című tudományos projektnek, amely az állatvilág csoportos viselkedését leíró, Vicsek Tamás professzor által negyedszázada publikált matematikai modell gyakorlati alkalmazását tesztelte.
„A csoportos mozgás jelensége sokrétű, sokféle élőlény produkálja, a legkülönbözőbb méretskálákon fordul elő, vagyis a statisztikus mechanikában szokásos szóhasználattal élve univerzális. Ez az univerzalitás készteti a fizikusokat arra, hogy a mintázat létrejöttét általánosított matematikai formában, egyszerű modellek segítségével magyarázzák” – mondta még 2020-ban a Qubitnek Vicsek, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a biológiai fizika és a komplex alakzatok természetben történő kialakulásának kutatója.
Az ELTE Biológiai Fizika Tanszék és az MTA-ELTE Biológiai és Statisztikus Fizikai Kutatócsoport drónrajos kutatási eredményei 2014-ben járták be a világot először. A Vicsek által vezetett kutatócsapat készítette a világ első tíz egyedből álló kültéri önszerveződő kvadrokopter-flottáját. A vezérlést biztosító algoritmus az élőlények csoportos mozgását leíró modellek alapösszetevőit egészíti ki drónspecifikus mozgásjellemzőkkel és bizonyos fokú intelligens útvonaltervezéssel. A bonyolult algoritmus számos paraméterét az ELTE szuperszámítógépein futtatott evolúciós algoritmus segítségével optimalizálták a feladathoz – így jött létre a drónraj második, fejlettebb prototípusa, amiről 2018-ban a Science Robotics címlapsztoriban számolt be.
A Flying Data dróntáncosait az ELTE Biológiai Fizika Tanszék robotikalaborjának munkatársai által 2015-ben alapított cég, a COLLMOT szoftverei vezérlik, méghozzá úgy, hogy a raj minden egyes tagja autonóm módon cselekedve hajtja végre a Nina Kov által megálmodott koreográfiát.
Flying Data, Kristály Színtér, Budapesti Tavaszi Fesztivál 2023.
közreműködők:
- Sipos Vera – ceremóniamester
- Nina Kov – rendező, művészeti vezető
- Törley-Havas Sára – dramaturg
- Deák Kristóf – technikai vezető
- Olajos Tamás – visual
- Leisz Tamás – animáció
- COLLMOT – szotver
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: