A technológiai disztópiák mellett nagy hangsúlyt kap a természetfeletti, és Charlie Brooker visszatért a médiakritikához: a Netflix sorozatának 6. évadában az AI és az űrutazás is előkerül, de maga a Netflix kapja a legtöbb ütést.
Nina Kov drónművész 50 perces időutazása, a Flying Data madárrajként repkedő autonóm drónok, száraz adatok és egy hús-vár táncos segítségével festi le a jelent a jövő nézőinek. Az előadás a hosszú hétvégén még megtekinthető a margitszigeti Kristályban.
Az amerikai városban kedden fogadták el azt a törvényt, amelynek értelmében a rendőrség külön felhatalmazás nélkül, valós időben követheti a privát kamerák felvételeit is, amennyiben a tulajdonos ehhez egyszer már hozzájárult.
Az 1973-es disztópia, a Soylent Green bemutatásakor sem a kritikusokat, sem a nézőket nem nyűgözte le, viszont sok szempontból pesszimistább képet fest az elképzelt 2022-ről, mint ahogyan a világ a valóságban alakult. A film történeti szálaira azóta több kasszasikert is felhúztak.
Mi lenne, ha 2050-re a klímaváltozás miatt a paprikás manióka lépne elő nemzeti eledellé a paprikás krumpli helyett, vagy algoritmusok pingpongoznák le egymás között, milyen növényeket érdemes termeszteni? Mi lenne, ha nem a csirkéket hizlalnánk terminátorméretűre, hanem az ember zsugorodna 50 centisre? Az OFF-Biennále Menü Imaginaire című kiállításán az evés jövője került a terítékre.
Aki nem olvasta, most nézegetheti: megjelent magyarul Orwell klasszikusának képregényváltozata, Fido Nesti brazil grafikus rajzaival. A rajzos verzió nem kevésbé didaktikus, mint a könyv, de a tételmondatok így is hatásosak.
Milyen lehet az élet egy algoritmusok uralta világban? Idén jelent meg magyarul a QualityLand, Marc-Uwe Kling német humorista és zeneszerző disztópiája a nem túl távoli jövőről, robotokról, közösségi oldalakról, megfigyelésről és rózsaszín, delfines vibrátorokról.
A science fiction mindig élénken reagált a korszellemre: régebben az emberek izgalommal tekintettek a 21. század felé, mostanra viszont eljutottunk odáig, hogy a jövőt ugyanúgy unjuk, mint a jelent. Ha mégis a 22. századra gondolunk, szinte kizárólag disztópiákat tudunk elképzelni, sőt William Gibson szerint eleve egy disztópiában élünk.
Megjelent magyarul Viktor Pelevin új regénye, amelyben a szerző a szabad akarat, a technikai fejlődés és a megvilágosodás problémáját járja körül egy disztópiában. De létezik vajon Pelevin, vagy ő is csak egy algoritmus?
A robotleányok ásás közben sírnak és könyörögnek, hogy ne temessük be őket a föld alá.