Mi lenne, ha 2050-re a klímaváltozás miatt a paprikás manióka lépne elő nemzeti eledellé a paprikás krumpli helyett, vagy algoritmusok pingpongoznák le egymás között, milyen növényeket érdemes termeszteni? Mi lenne, ha nem a csirkéket hizlalnánk terminátorméretűre, hanem az ember zsugorodna 50 centisre? Az OFF-Biennále Menü Imaginaire című kiállításán az evés jövője került a terítékre.
Aki nem olvasta, most nézegetheti: megjelent magyarul Orwell klasszikusának képregényváltozata, Fido Nesti brazil grafikus rajzaival. A rajzos verzió nem kevésbé didaktikus, mint a könyv, de a tételmondatok így is hatásosak.
Milyen lehet az élet egy algoritmusok uralta világban? Idén jelent meg magyarul a QualityLand, Marc-Uwe Kling német humorista és zeneszerző disztópiája a nem túl távoli jövőről, robotokról, közösségi oldalakról, megfigyelésről és rózsaszín, delfines vibrátorokról.
A science fiction mindig élénken reagált a korszellemre: régebben az emberek izgalommal tekintettek a 21. század felé, mostanra viszont eljutottunk odáig, hogy a jövőt ugyanúgy unjuk, mint a jelent. Ha mégis a 22. századra gondolunk, szinte kizárólag disztópiákat tudunk elképzelni, sőt William Gibson szerint eleve egy disztópiában élünk.
Megjelent magyarul Viktor Pelevin új regénye, amelyben a szerző a szabad akarat, a technikai fejlődés és a megvilágosodás problémáját járja körül egy disztópiában. De létezik vajon Pelevin, vagy ő is csak egy algoritmus?
A robotleányok ásás közben sírnak és könyörögnek, hogy ne temessük be őket a föld alá.