50 év után tért vissza a kacsacsőrű emlős Ausztrália legrégibb nemzeti parkjába
Több mint fél évszázaddal azután, hogy az utolsó kacsacsőrű emlős is eltűnt Ausztrália (és a világ egyik) legrégibb nemzeti parkjából, egy nagyszabású természetvédelmi projekt keretében visszatelepítették a fajt a Sydney közelében található területre.
Az országban egyedülálló faj az egyike a Földön élő két tojásrakó emlősének (a másik csoportot a hangyászsünfélék alkotják), és ideje nagy részét a vízben tölti, éjszaka. Ez a visszahúzódó természete, valamint speciális élőhelyi igénye az oka annak is, hogy az ausztrálok többsége még nem találkozott kacsacsőrű emlőssel a természetben.
Az Új-Dél-Walesi Egyetem mellett ausztráliai természetvédelmi szervezetek segítségével megvalósuló visszatelepítés során négy nőstény egyedet engedtek szabadon a Sydney-től 35 kilométerre található, 1879-ben alapított Royal National Park területén.
A kacsacsőrű emlős élőhelyének pusztulása, a folyók visszahúzódása, a vadon élő ragadozók elszaporodása, valamint a szélsőséges időjárási jelenségek (aszály, bozóttüzek) gyakoribbá válása miatt a faj egyre nagyobb veszélyben van. A populációt így is csak nagy bizonytalansággal tudják felmérni, jelenleg 30 ezer és 300 ezer közé becsülik.
Az Ausztrália keleti partvidékén és Tasmániában élő kacsacsőrű emlősök visszatelepítendő egyedeit Új-Dél-Wales állam délkeleti részének különböző pontjairól gyűjtötték be, és a projektben minden fontos vizsgálatnak alávetették őket, a következő két évben pedig nyomon követik őket, hogy jobban megértsék, hogyan lehet segíteni a túlélésüket aszály, bozóttűz vagy árvíz esetén.
Kapcsolódó cikk a Qubiten: