Vajon megfordul-e a fejünkben, hogy a feketeruhás nővér, az egyházi státuszától megfosztott felekezet vezetője, a kirúgott NAV tisztviselő, a korrupció miatti felháborodásában lemondott önkormányzati képviselő, az oktatás szabadságáért vagy a státusztörvény ellen küzdő „kockás inges” pedagógus, a megszüntetett ellenzéki újság munka nélkül maradt újságírói vagy az Index testületi felállásra kényszerült munkatársai és még sokan mások nem önmagukért tették ki magukat méltatlan támadásoknak, durva karaktergyilkosságoknak, hanem az igazságérzetük és lelkiismeretük hajtotta őket? Ők a többiekért küzdöttek, mert mi vagyunk a Charlie Hebdo, mi vagyunk az országból kivonulni kényszerült CEU, mi vagyunk a kutatóhálózatától megfosztott MTA, a Petőfi Irodalmi Múzeum, az Index, és a Free SZFE is mi vagyunk!

Posztolt erős felütéssel A jogállam lebontásának anatómiája címmel hétfő délelőtt a Facebookon Solti László akadémikus, Széchenyi-díjas szaporodásbiológus kutató, a korábban önálló Állatorvostudományi, majd a Szent István Egyetem egykori rektora. A nyilvános posztban rövid felvezető után egy hosszú, tíz évvel ezelőtt elmondott beszédét osztotta meg a közösségi médiában. A beszédet a Szent István Egyetem utolsó részételével zajló szenátusi ülésén mondta el szó szerint úgy, ahogy a posztjában megjelentette. Mint a tudós mai posztjában írta, a tíz évvel ezelőtti szöveget

„pont azért írtam le és olvastam föl szó szerint az ülésen, mert már jól ismertem az ilyen jegyzőkönyvek keletkezési módját. Ami rendszerint minden, csak nem pontos – igyekszik a kedvező részeket kiemelni és a kellemetleneket kifelejteni. Mindez akár »egyetemspecifikusnak« is nevezhető és önmagában még nem indokolná az akkori írás közreadását, ám a benne foglaltaknak általános üzenete is van, mert valahol a jogállam csorbulásának anatómiáját tükrözik: a személyre szabott, visszamenőleges hatályú törvénykezést, a politika erőszakos benyomulását az egyetemekre, valamint az egymással vetélkedő érdekcsoportok machinációit, akár a közösség kárára is.”

Az írás az egykori rektor tapasztalatain keresztül ritka és egyedülálló betekintést enged a hazai egyetemek működését és vezetését szervező erők már tíz évvel ezelőtt is megfigyelhető működésébe. Mint azt Solti írja,

„túl nagy hatalom koncentrálódott az egyik kar, akkor történetesen a GTK (Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar) kezében. A legnagyobb kar befolyásos dékánján és a rektoron kívül tőlük jött a főtitkár, a belső ellenőrzési igazgató, befolyásuk alatt állt a gazdasági főigazgató, de az akkoriban nagy hatalommal fölruházott GT (Gazdasági Tanács) legtöbb tagját is ők adták. Ez pedig a többi kar számára elfogadhatatlan volt- az egyetlen kiutat egy külső karról jövő »tiszta« rektor személyében látták. Így kerültem megválasztásra és a számomra leszűrt első tanulság az volt, hogy ilyen heterogén összetételű, törvényi kényszerrel létrehozott intézménynél rendkívül fontos a kari egyensúly megtartása: hat esztendős működésem során erre mindig kényesen ügyeltem.”

A mai Facebook-bejegyzés tanúsága szerint a Szent István Egyetem (SZIE) szenátusa előtt 2013-ban elmondott utolsó beszédében Solti összefoglalta ars poeticáját, miszerint

„az egyetem alapfeladata olyan értelmiségiek képzése, akik saját szakterületükön kívül a sportban, kultúrában is járatos, szuverén és gondolkodó polgárok, alkalmasak az ország közügyeinek felelős intézésére, később vezetésére. Az egyetem irányítása terén pedig az átláthatóság, a tiszta és világos felelősségi körök kialakítása volt a kitűzött cél.”

Majd azzal folytatta, hogyan tett mindezek megvalósításának keresztbe az egyetem gazdasági tanácsa, vagyis a kormány által az egyetemi rektorok fölé rendelt kancellárok elnöklésével vezetett hivatal, illetve miként lehetetlenítették el a 21. századi egyetemi oktatás irányába ható elképzeléseket a több felsőoktatási intézményből összevonással létrehozott gigaegyetem egymással harcoló hatalmi csoportjai.

„A főtitkárság és a gazdasági apparátus a rektor háta mögött zavartalanul intézték az ügyeiket és ehhez mindig találtak szövetségest a kari érdekeltek körében” – írta egykor és ma is Solti, aki hangsúlyozza, hogy „a visszamenőleges törvénykezéssel, amelynek tilalmát már a római jog is alapelvként kezelte, nem tudtam és nem is tudok egyetérteni. Jogállamban a játékszabályokat menet közben nem változtatják.”

Beszédét tíz éve Solti ezzel zárta, az általa akkor mondottakat pedig ma is érvényesnek érzi:

„Tisztelt Szenátus! Lehet, hogy tőlem szokatlan szókimondással fogalmaztam és az is, hogy egyesek sértve érzik magukat miatta. Nem volt célom bárkit megbántani, de számomra lelkiismereti kérdés, hogy legalább zárt körben felhívjam a legfőbb döntéshozó testület figyelmét azokra a problémákra, amelyeket mindenki tud, csak szemérmesen hallgatunk róla és ami miatt a SZIE lassan elveszíti versenyképességét és súlyát éppen akkor, amikor intézmények fennmaradása forog kockán. Személy szerint köszönettel tartozom mindenek előtt a Szenátusnak és mindazoknak, akik két alkalommal is megtiszteltek bizalmukkal és legjobb tudásuk szerint igyekeztek támogatni munkámat. Nekik azt üzenem, nagy részük volt abban, hogy az elmúlt időszakban egyetemünk elnyerte a Kiváló Egyetem címet, most pedig két kutató karral büszkélkedhet. Tudományos teljesítményünk – ha nem is a remélt mértékben – növekedett. Arculatunk megújult és méltó az ország vezető intézményeihez. Sporttevékenységünk kiemelkedő. Diákvonzó képességünk, bár karonként eltérő mértékben, de nem csökkent jobban a társintézményekénél. A drasztikus takarékossági intézkedéseknek köszönhetően pénzügyi helyzetünk sem rosszabb, mint a hasonló intézményeké. Ám mindez nem elegendő. A SZIE az ország tükörképe: ha a belső széthúzáson nem tud felülemelkedni és minden erejét a minőségi képzésre-kutatásra összpontosítani, igen nehéz helyzetbe manőverezi magát.”

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

A hallgatókat azzal csábítjuk, hogy itt világszínvonalú kutatások zajlanak, miközben hetek óta nincs meleg víz a laborban

Balázs Zsuzsanna tudomány 2022. október 20.

A Qubit értesülései szerint az ELTE TTK-n a dolgozószobákban, az előadókban, a folyosókon és a vécékben is elzárják a fűtést, ezekben legfeljebb 10 fok lesz a hideg beálltával. Hogy milyen sors vár a 20-28 fokot igénylő kísérleti rágcsálókra, halakra és madarakra, még nem tudni.

A kávéfőzőt még talán, a részecskegyorsítót már nem lesz miből üzemeltetni a magyar kutatóintézetekben

Balázs Zsuzsanna tudomány 2022. október 13.

Letekert fűtéssel, konnektorból kihúzott telefonokkal. liftezés helyett lépcsőzéssel készülnek a télre a magyar tudományos intézetek. De mi lesz ott, ahol hatalmas energiaigényű berendezéseket használnak a kutatómunkához? Leáll a tudomány?