Nő és nem férfi volt a rézkor nagyhatalmú elefántcsontembere
Alaposan átírja az időszámítás előtt 3200 és 2200 között az Ibériai-félsziget déli, a mai Sevillához közel eső területein a rézkorban virágzó kultúráról alkotott eddigi képet a Scientific Reports folyóiratban megjelent tanulmány.
Az Osztrák Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének munkatársaiból és a Sevillai Egyetem régészeiből álló nemzetközi kutatócsoport ugyanis tüzetesebben is megvizsgálta azt a leletanyagot, amely 2008-ban az év egyik régészeti szenzációját szolgáltatta – írja a Science.
Öt évvel ezelőtt került felszínre egy olyan rézkori sír, amely csupán egyetlen ember maradványait rejtette. A temetkezési mellékletek párját ritkító gazdagsága arra utalt, hogy a régészek egy rendkívül magas társadalmi státuszú személy sírjára bukkantak. Az észak-európai eredetű borostyángyöngyök és hegyi kristályok, valamint az afrikai strucctojáshéj és elefántagyar maradványok egyértelműen azt jelezték, hogy a sírban egy vezető pozíciót betöltő rézkori előkelőség nyugszik. Az anatómiai jegyei alapján a feltárást követő antropológiai vizsgálat fiatal férfi maradványaiként azonosította a szakirodalomban így Ivory Man, az az Elefántcsont Férfi néven tárgyalt csontleleteket.
Az osztrák-spanyol kutatócsoport az akkori ásatás anyagát vizsgálta a legújabb genetikai módszerekkel. A DNS-nél sokkal időtállóbb, a fogzománcot alkotó amelogenin nevű fehérje analízisével sikerült rekonstruálniuk a nemi kromoszómákat, amiből kiderült, hogy 17-25 éves korában elhunyt rézkori előkelőség valójában nem férfi, hanem nő volt.
Egy korábbi ásatás során a közelben feltárt temetkezési helyről előkerült leletanyag alátámasztja azt az elképzelést, hogy a rézkorban a nőknek kiemelt hatalmi funkciójuk lehetett a régióban. A kutatócsoport által átkeresztelt Elefántcsont Úrnő (Ivory Lady) sírjától alig 100 méterre délre feltárt, 2-3 nemzedékkel későbbi csoportsírba temetett 20 emberből 15-öt nőként azonosítottak.
A 20 és 35 év közötti személyek közül néhányat tengeri kagylókkal és kőgyöngyökkel gazdagon díszített ruhákba öltöztetve temettek el, és mindegyikükök maradványaiban jelentős higanyszennyezést mértek, ami a cinóber folyamatos használatára utal. A kutatócsoport feltételezése szerint valamennyien papnők voltak, és Elefántcsont Úrnő által fémjelzett ősvallás rituáléját követhették. Mindez azt jelenti, hogy a rézkori társadalmakról alkotott, teljes férfi uralmat feltételező elképzelésekkel szemben a nők kulcsfontosságú hatalmi pozíciókat töltöttek be az 5 ezer évvel ezelőtt virágzó, halász-vadász életmódot részben még őrző, de már letelepedett mezőgazdálkodást folytató, Skandináviától Afrikáig terjedő kereskedelmi hálózattal rendelkező kultúrában.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: