Egy Tunéziában előkerült, 8 ezer éve élt férfi maradványainak DNS vizsgálata meglepő dolgot tárt fel: európai vadászó-gyűjtögető felmenőket.
Legalábbis az elmúlt öt évezredből származó 22 macskamaradvány filogenetikai és genomikai elemzése szerint.
Többszáz, európai DNS-minta vizsgálata azt mutatta, hogy a szőke, fehér, kékszemű európai jóval később jelent meg, mint azt eddig tudtuk.
Nyelvészek és régészek évtizedek óta vitáznak az indoeurópai nyelvek eredetéről, amiket ma a Föld lakosságának közel 40 százaléka anyanyelvi szinten beszél. Egyelőre a friss kutatás sem győzött meg mindenkit.
Az eltérő génállomány ellenére a két vizsgált 8. századi település lakosainak szokásai és életmódja nagyon hasonló volt, és nem alakultak ki párhuzamos társadalmak.
A Nature Genetics folyóiratban nemrégiben megjelent tanulmány szerzőgárdája szerint Óceániában, Délkelet-Ázsiában és Szibériában is sor került a találkozásra.
A jégkorszaki kisfiú maradványaira olyan jó állapotban bukkantak rá a régészek, hogy a DNS-éből páratlan megállapításokat tudtak tenni.
Az őslakók genomjának 5 százalékát kitevő ősi DNS-állomány az alkalmazkodás kulcsa, derítette ki egy nemzetközi kutatás.
A kutatók négy, a 6-9. századból származó alföldi temetkezési helyről, több száz csontvázból vettek genetikai mintát, és eredményeik először adnak részletes képet az avar kori társadalom szerveződéséről. A Nature-ben megjelent kutatásról a vezető régésszel, Rácz Zsófiával beszélgettünk.
Húsvét vasárnapjától kedd estig számtalan változatot látott Nagy Sándor 16 ezer lájkot és több ezer megosztást elérő Facebook-bejegyzése, amely szerint tudósok egyértelműen bizonyították a hun származást és cáfolták a magyarok finnugor eredetét.
A mai Dunántúl az 1–4. században a Római Birodalom peremvidéke volt, és bár a vegyes népesség sok leletet hagyott maga után, azokról a történeti-régészeti módszerek nem sokat árulnak el. Most a biorégészeken a sor: a DNS-minták és az izotópok elárulhatják, kik és hogyan éltek Pannoniában.
A 8 ezer évvel ezelőtt a mai Bretagne területén élők maradványainak genomikai elemzése az eddig feltételezett primitív rendszereknél jóval összetettebb társadalmi struktúrák meglétére utal.
A Szegedi Tudományegyetem biológiai antropológusait a tagjai közt tudó nemzetközi kutatócsoport a Bükkben található Subalyuk-barlangból előkerült maradványokat vizsgálta.
Holland és német kutatók az Adriai-tenger üledékmagját elemezve rekonstruálták a mai Dél-Olaszország időszámítás előtt 200 és az időszámítás szerint 600 közötti éghajlatát.
Az „Élet és halál a római civilizáció peremén” című biorégészeti projektben többek közt az itt szolgált római katonák, a kelta és illír bennszülöttek, valamint a helyi lovak és tevék vizsgálatával rekonstruálnák a pannoniai társadalmat.