Hogy mondják udmurtul, hogy „te nem táncolsz pici kakasokkal”?
Példátlan magyar siker született az idei Nemzetközi Nyelvészeti Diákolimpián: a két induló magyar csapat közül az egyik bronzérmes és pontszámai alapján 5. lett, míg egyéniben Móricz Benjamin ezüstérmet, Bognár András Károly bronzérmet szerzett. A bulgáriai Banskóban július végén megrendezett, középiskolások részvételével zajló világversenyen a Móricz Benjamin, Hegedűs Júlia, Baranyai Lili és Molnár-Szabó Vilmos összetételű csapat 52 induló közül szerezte meg az 5. helyet. A másik csapatban Bognár András Károly, Leiszter Flóra, Tóth Balázs és Virág Máté Gergely versenyzett; a csapatokat Blaskovics Ákos és Egressy János kísérte. Egyéniben a 205 versenyző között az ezüstérmes Móricz mellett Bognár András Károly bronzérmet szerzett.
Magyarország 2012 óta vesz részt a nyelvészeti diákolimpián, és az idei a legjobb teljesítmény, amit magyar csapat valaha is elért. De hogyan készülnek fel a csapatok és a diákok egyénileg a versenyre? Kell-e tudni csam, udmurt vagy ubih nyelven a sikerhez? Miért van az, hogy felülreprezentáltak a matematikarajongók a versenyen, és hogyan kapcsolódik össze a matek a nyelvészettel?
És te hogy állsz a szubszaharai nyelvek szintaktikájával?
„A nyelvészet bölcsészettudományi része ebben a versenyben egyáltalán nem jelenik meg, de a másik része meg nagyon is. Tehát az, hogy van egy adathalmaz, és abban az adathalmazban megpróbálunk rendszert, minél több szabályszerűséget találni” – mondja Egressy János, a Kaliforniai Egyetem (UCLA) általános nyelvészet doktori képzéssel kombinált mesterszakát végző hallgatója, a magyar csapatok egyik kísérője.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az egyéni versenyzőknek 5 feladatot kell mindenféle segédeszköz nélkül megoldaniuk 6 óra alatt, de ezek Egressy szerint olyan nehézségűek, hogy a diákok általában 3-4 feladattal birkóznak meg az egész verseny alatt. A feladatokat magyarul kapják meg a versenyzők, de minden résztvevő országnak jogában áll, hogy az anyanyelvén kérje őket. „Az indiaiak, a malájok és a Fülöp-szigetekiek angolul csinálták, ezzel szemben a lett csapatban azt hiszem, hárman oroszul és egy csapattag lettül kérte a feladatokat” – mondja a csapatkísérő. „Minden feladatban van egy a versenyző számára ismeretlen nyelv. Tehát mondjuk egy magyarországi válogatón a versenyzők valószínűleg sem a koreait, sem a tagalogot, a Fülöp-szigetek legnagyobb nyelvét nem ismerik, így ezek bevethetők, míg ha nemzetközi diákolimpiáról beszélünk, a versenyzőnek mindig olyan nyelvvel kell foglalkoznia, amit biztosan nem ismer”.
Így fordulhat elő, hogy a középiskolások leginkább holt, kihalófélben lévő vagy nagyon kis közösségek által beszélt nyelveken oldanak meg feladatokat –gyakorlatilag logikai rejtvényeket. A tavalyi feladatlapon például az egyik kérdés az abház-adige családhoz tartozó ubih nyelvre vonatkozott. Ezt 1864-ig még több tízezren beszélték az oroszországi Szocsi környékén, azóta viszont belépett a holt nyelvek körébe; utolsó anyanyelvi beszélője, Tevfik Esenç 1992-ban halt meg Törökországban.
Húszféle nyelvtani nem, egzotikus számrendszerek
Egressy szerint a legjellemzőbb feladattípusban 15-20 mondatot adnak meg például egy afrikai, dél-amerikai vagy észak-amerikai nyelven, a magyar fordítással együtt. A versenyzőnek további 5 mondatot kell lefordítania az ismeretlen nyelvről magyarra, illetve vissza. Ehhez meg kell fejteni a szavak jelentését, észre kell venni a szabályokat, majd ezeket a lehető legkompaktabb módon leírni. A diákolimpián azt is pontozzák, hogy milyen precízen írják le a diákok a szabályszerűségeket, milyen mélységig fedezik fel az egyes példák mögött húzódó általánosításokat.
Ha a kedves olvasó is kipróbálná magát, íme egy feladat a Magyar Nyelvészeti Diákolimpia felkészítő csapatának példatárából:
A feladatok legtöbbször a versenyzők szemszögéből egzotikusnak mondható nyelvtani tulajdonságokat vonultatnak fel. Bizonyos szubszaharai nyelvekben például, leginkább a bantu nyelvekben, nem három nem van, mint mondjuk a németben (hímnem, nőnem, semleges nem), hanem 15-20. Külön nyelvtani nemük van a földrajzi neveknek, a háziállatoknak, az embereknek és az elvont fogalmaknak – mondja Egressy. „Más nyelvekben hierarchiát állítanak fel a személyes névmások között, a magyarnál komplikáltabban határozzák meg a szavak hangsúlyozandó szótagját, vagy éppen nem tízes alapú számrendszert használnak.”
Ezeket mind-mind arra használják az olimpia feladatainak összeállítói, hogy minél csavarosabb logikai rejtvényeket állíthassanak össze. A Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium matematikára specializálódott osztályának végzőse, az ezüstérmes Móricz a Qubitnak elmondta, hogy neki a különféle számrendszereket használó feladatok a kedvencei, annak ellenére, hogy idén pont azt nem tudta megoldani.
A csapatverseny annyiban különbözik az egyénitől, hogy a négyfős csapatok külön-külön szobákban ülnek le és egyetlen egy feladatot kapnak, amiben négy óra alatt minél tovább kell jutniuk. „Ezek elég munkás és nehéz feladatok, amelyek kitöltik az idejüket. Úgy van kitalálva, hogy a legjobb csapat se oldhassa meg teljesen. Idén 309 pont volt a maximum, a legjobb csapat, a britek, 256-ot értek el” – mondja Egressy. A bronzérmes magyar csapat 218 pontot szerzett.
Több mint százból tíz maradhat
És hogy hogyan jutottak el idáig? A diákolimpia magyar válogatóján körülbelül 130-150-en indulnak el évente, majd a nemzetközi versenyre is felkészítő szervezők a legjobbak közül nyolc versenyzőt és két póttagot választanak ki. A versenyre végül két négyfős csapat utazik. „Az elmúlt években október-novemberben zajlott a két online forduló, utána két írásbeli forduló január-februárban, végül a szóbeli forduló március-április környékén. Így a diákolimpiára utazók névsora jellemzően április végére alakul ki. A versenyzőket május elejétől július végéig, tehát a versenyig készítjük fel a Nyelvtudományi Kutatóközpontban, amibe egy több napos edzőtábor is beletartozik” – mondja Egressy.
A csapatkísérő szerint bőven megtérül a befektetett energia: az egyetemi felvételinél plusz pontot kaphatnak a diákok, sőt a Belügyminisztérium által támogatott diákolimpiák érmesei az eddigi gyakorlat szerint egy évig állami ösztöndíjban részesülnek. Móricz mindenesetre nem ezeket, hanem inkább a feladatmegoldás élvezeti faktorát és az olimpia hangulatát emeli ki. „Nekem igazából az tetszett, hogy lényegében logikával meg lehet oldani a feladatokat. Nyilván ezeket kombinálni kell egyéb nyelvtani tudással, jelenségekkel is, de két-három éve, amikor elkezdtem ilyen feladatokat oldani, az motivált, hogy ezeket tényleg logikusan ki lehet gondolni” – mondja. Móricznak egyébként annyira tetszik a diákolimpia, amelyen évek óta elindul, hogy jövőre már a felkészítésben is igyekszik majd részt venni.
Egyébként ősztől az ELTE matematika szakán folytatja tanulmányait, szívesen foglalkozna kutató matematikával és a nyár fennmaradó részében a Gondolkodás Öröme Alapítvány tehetséggondozó matematikatáborában piheni ki az elmúlt időszak fáradalmait (az olimpiai ezüst mellett idén az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyt is megnyerte matematikából).
Bár egy nyelvészeti versenyen elsőre furcsa lehet a matematika iránti lelkesedés, Móricz azt mondja, a versenyzők többsége reál irányból érkezik. Ezt megerősítette Egressy is. „Elég matematika-orientált csapat volt az idei. Az egyik versenyző előző héten a fizikai diákolimpián vett részt. A természettudományos érdeklődés általában jellemző, bioszosok és infósok is előfordulnak. ” A résztvevők jellemzően a legjobb budapesti gimnáziumokból és néhány jó nevű vidéki iskolából kerülnek ki.
Idén Magyarországon lett volna
A nemzetközi verseny dinamikáját tekintve Egressy szerint a magyar versenyzők egyre jobban teljesítenek, ami mára Magyarországot a középmezőny tetejére helyezi. A csapatkísérő szerint vannak jellemzően jól teljesítő országok, például a bolgárok a legjobbak között szoktak lenni, bár idén nem sikerült az élre kapaszkodniuk, míg Románia, Hongkong, Japán vagy Brazília nagyon jól szerepelt. Az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság hagyományosan szintén az élmezőnyben végez.
Magyarország 2012 óta vesz részt a Nemzetközi Nyelvészeti Diákolimpián, amelyet 2002 óta minden évben más országban tartanak meg. Amikor egy ország már 8-10 éve szerepel az eseményen, általában felkérik, hogy rendezze meg a diákolimpiát. A Qubit úgy értesült, hogy az idei verseny megrendezésére Magyarországot kérték fel, végül azonban mégis Bulgária adott otthont a diákolimpiának.
Az olimpiarendezés a résztvevő országok mindegyikében más típusú finanszírozási rendszerben valósul meg, néhol, például Man-szigetén teljesen magánforrásokból, máshol valamilyen arányban az állami finanszírozás is felbukkan. Magyarországon a diákolimpiák teljes egészében állami dotációból valósulnak meg, és a középiskolások is állami segítséggel vehetnek részt a versenyen – ezt részben a Belügyminisztériumhoz tartozó Köznevelésért Felelős Államtitkárság fedezi. Egy ilyen olimpia megrendezésének költségét 100 millió forintra teszik a szervezők, amiből adott esetben levonható a résztvevők által befizetett részvételi díj.
Oszkó Beatrix, a Nyelvtudományi Kutatóközpont tudományos munkatársa és a Magyar Nyelvészeti Diákolimpia alelnöke kérdésünkre elmondta: a pandémia a nemzetközi versenyekre is hatással volt, ezért a szokásos kétéves átfutás helyett csak tavaly nyáron kérték fel Magyarországot az idei verseny megrendezésére. Oszkó szerint a Köznevelésért Felelős Államtitkárság nyitott volt a rendezésre, az előkészítést ősszel el is kezdték, de végül elhúzódott a költségvetésről szóló döntéshozatal, így elmaradt a hazai rendezés. Az okokról a Magyar Nyelvészeti Diákolimpia eddig nem kapott hivatalos tájékoztatást.
A Belügyminisztérium emailben feltett kérdésünkre azt írta, hogy „a 2023. évi Nyelvészeti Diákolimpia házigazdája Kanada lett volna, a rendezéstől azonban visszalépett. A Diákolimpia szervezőbizottsága kereste meg Magyarországot, hogy vállalná-e a 2023. évi nemzetközi verseny szervezését. A felkérés nagyon megtisztelő volt, azonban a háborús veszélyhelyzet és az energiaárak alakulása nem tették lehetővé, hogy Magyarország vállalja a házigazda szerepét."
Oszkó szerint az utóbbi években 2 csapatot indítanak, az egyik csapat utazási és felkészülési költségeit a Köznevelésért Felelős Államtitkárság fedezi, a másik csapatét a Nemzeti Tehetség Program kifejezetten diákolimpiáknak szóló, zárt körű pályázatán szokták megpályázni. Jövőre Brazíliavárosban lesz a nemzetközi verseny és a Nemzeti Tehetség Program vonatkozó pályázatait egyelőre nem írták ki, bár korábbi években ez ilyenkorra már megtörtént, úgyhogy egyelőre félő, össze tudják-e rakni a mindkét csapat részvételéhez szükséges büdzsét. Mivel erre a versenyévre a kértnél kevesebb összeget ítélt meg a pályázati bírálóbizottság, már idén is igénybe vették magánadományozók segítségét is.
Pozitív hatással van a tudományos szemléletmódra
Eközben már zajlik a helyszín kiválasztása a következő 2-3 évre, de Magyarország nincs a lehetséges helyszínek között, pedig egy ilyen diákolimpiára több mint 30 ország diákjai érkeznek tanáraikkal, ami megerősítheti Magyarország helyét a nemzetközi tudományos világban. Ahogy Egressy mondja: „Véleményem szerint ez nagyon jó lehetőség. Az olyan mikrokörnyezetekben, mint amilyenek a diákolimpiák, a középiskolás diákok meg tudják tapasztalni és le tudják tesztelni, hogy mi az, amihez van tehetségük, mi az, amit élveznek. A nyelvészeti diákolimpia esetében azt, hogy milyen, amikor valaki nyelvi rendszerekkel foglalkozik, nyelvi adatokra vonatkozó általánosításokat fogalmaz meg, és ezen általánosítások lehetséges magyarázatait hasonlítja össze. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy ennek mennyire pozitív hatása lehet a diákok tudományos szemléletmódjára.”
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: