Videóajánló: A tudós, aki úgy magyarázta el a világ működését, ahogy senki más
Ha a 20. század legnagyobb elméleti fizikusairól kerülnek szóba, van néhány név, ami egyből beugorhat, és talán még valami híres elméletet (vagy az abból következő fejlesztést) is tudunk hozzájuk társítani. Albert Einstein – relativitáselmélet. Max Planck, Schrödinger, Heisenberg – kvantumelmélet. Oppenheimer és Teller Ede – atom- és hidrogénbomba. Stephen Hawking – valami a fekete lyukakkal. És ott van Richard Feynman, aki ismeretterjesztő munkássága révén máig nagyon népszerű, de hiába kapott 1965-ben Nobel-díjat a területén elért eredményeiért, maga a terület laikusoknak nem olyan hangzatos – kvantum-elektrodinamika, túl bonyolult, nem?
De akit már valaha egyszer is beszippantott a Youtube tudományos szeglete, az nehezen kerülhette el a Feynman-videókat – mivel az 1918-ban született fizikusnak senki máséhoz nem hasonlítható tehetsége volt a legkomplexebb elméletek vagy jelenségek bárkinek érthető elmagyarázására, gyakorlatilag minden mondata önmagában idézhető. Az elképesztő pedagógusi hajlam mellé azonnal megjegyezhető orgánum és ragályos életvidámság is társult, ami tökéletes recept ahhoz, hogy az ember szívesen nézzen tőle másfél órás előadásokat, miközben legfeljebb annyit tud a kvantummechanikáról, hogy valamilyen macska egyszerre élő és halott.
Így hát Feynman különleges eset: nem feltétlenül kell tisztában lenni az életútjával, de még a munkásságával sem, hogy élvezni lehessen a beszédeit. Pedig az élete sem volt semmi, amit az MIT-Princeton-Cornell-Caltech tengelyen töltött, miközben a szkeptikus mozgalomban is úttörő szerepe volt, és a Manhattan-tervbe is bevették – Oppenheimer 1943-ban kérte meg a princetoni csapatot, hogy csatlakozzanak hozzá Los Alamosban, és vegyenek részt közvetlenül az atombomba előállításához vezető kutatásokban. Itt az elméleti osztályon többek között Teller Ede, Neumann János és Kemény János munkatársa volt az ekkor 25 éves Feynman.
Christopher Nolan Oppenheimer-filmjének több nagy hiányossága van, ami a szerepeltetett tudósokat illeti (persze ez érthető, így is zsúfolásig tömték nagy nevekkel), Neumann például teljesen hiányzik belőle, de Feynman is csak néhány jelenetre tűnik fel. Az a híres momentum szerencsére a filmbe is bekerült, ami a Trinity nukleáris teszthez fűződik: a legenda szerint Feynman volt az egyetlen, aki nem kért a robbantást megfigyelő kutatóknak osztogatott sötétítő szemüvegekből, mivel épp egy terepjáróban ült, és úgy gondolta, annak szélvédője eléggé megszűri az UV sugárzást. És még Feynman hobbija is látható a filmben egy pillanatra: a szamba és a ritmusok megszállottjaként bongón, kongán és más ütőshangszereken is játszott.
Az, hogy Magyarországon is viszonylag korán ismertté vált, annak a 9 kötetből álló fizikai ismeretterjesztő könyvsorozatának köszönhető, amely 1968 és 1970 között magyarul is megjelent, több tízezer példányban. 1972-ben el is látogatott Magyarországra: budapesti egyetemi előadása és debreceni ATOMKI-látogatása mellett még a Balatonfüreden tartott, Marx György által szervezett nemzetközi neutrínókonferencián is részt vett. Ennek történetét bővebben Radnai Gyula írta meg a Fizikai Szemlében, Feynman születésének 100. évfordulójára.
Az 1988-ban, 69 évesen elhunyt Feynman halála előtt öt évvel készített hatrészes műsort a BBC-nek Fun to Imagine címmel, azzal a célkitűzéssel, hogy a fizikán keresztül magyarázza meg a mindennapi élet jelenségeit. Olyan kérdéseket igyekezett megválaszolni például, hogy „miért nyúlékony a befőttes gumi, miért nem pattog örökké a teniszlabda, és mit látunk valójában, amikor tükörbe nézünk?”.
Az alábbi videóban a teljes sorozatot végig lehet nézni, bő egy óra alatt.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: