Védőszellemet ábrázoló tányért találtak egy mexikói sírban
Újabb szenzációs leletre bukkantak a Maja Vasút második szakaszának építkezésén: ezúttal nem messze Campeche-től egy sírmellékletként elhelyezett tányért találtak a régészek, ami feltehetőleg egy előkelő varázslóhoz tartozhatott. A tányéron egy jaguár vagy jaguárbőrt viselő alak látható, a körülötte lévő dobozforma valamik a kutatók szerint teknőspáncélokat ábrázolhatnak.
A tányér a késő klasszikus maja időszakból, 600 és 800 közülről származik, az alak rajta pedig egy wahyist, védőszellemet ábrázol. A felfedezés azért is különösen örömteli, mert a Campeche környéki területek szisztematikus vizsgálata mindeddig elmaradt, a huszadik század első felében, a Campeche és Mérdia közötti út építésekor pedig több régészeti helyszín is megsemmisülhetett. A mostani vasúti építkezést megelőző felméréseken gondoskodtak róla, hogy ez ne ismétlődhessen meg.
Védőszellem és démon
A wahyis a majáknál sok mindent jelenthetett: a túlvilágról származó démon vagy szellem napközben a kiválasztottak szívében lakott, amikor viszont aludtak, kiszabadult, és irányíthatta a természet erőit, betegségeket bocsáthatott másokra. A folyamatról úgy tartották, hogy az álomvilágban, esetleg a túlvilágon zajlik, Erik Velásquez García régész szerint erről a díszítések hátterének üressége is árulkodik: az ábrázolásokon az alakok a semmiben lebegnek.
Nem akárkiben lakhatott ilyen lélek vagy szellem, ezért a régészek úgy vélik, hogy egy nagy hatalmú személy sírját tárhatták fel. Az adományt vagy démonok, vagy maguk az istenek biztosították a kiválasztottak, jellemzően az uralkodók és a társadalmi elit számára, de nagyon kivételes esetekben valamilyen nagy jelentőségű tettért is járhatott efféle jutalom.
Inga Calvin antropológus szerint ezek az alakok, illetve a róluk szóló leírások általában nem kötődnek szigorúan egy állathoz: vagy több állat tulajdonságai mosódnak össze bennük, vagy a természeti erők és egyes állatok. Azok, akik birtokában voltak ennek az ajándéknak, titkolták; a wahyis jelenthetett gonosz szellemet, démont is, ami Calvin szerint néhány esetben az idők során az egyes varázslóknak tulajdonított hatalomból is kialakulhatott.
Ezek a démonok elég jól körülhatárolható feladatokat láttak el: külön felelőse volt a fojtogatásnak, a gennyes keléseknek, a legyengülést követő halálnak és így tovább, de volt olyan démon, ami ennél szerényebben megelégedett azzal is, hogy „apróbb kellemetlenségeket okozzon az útra kelő férfiaknak”.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: