Az állatot 1700 évvel ezelőtt a maják ajándékozták Teotihuacán uralkodóinak. A majmot kukoricával és chilipaprikával etették, mielőtt feláldozták volna. Ez az első ismert majomszelidítés a történelemben, és sokat elárul a korabeli elit diplomáciai életéről is.
Egy mexikói maja lelőhelyen feltárt, egy piramis mélyén rejlő kriptában 400 olyan edényt találtak, amely tele volt szerves anyagokkal – emberi hamvakkal, gumival, faszénnel. A hamvak labdában való újrahasznosítása a megújulási szertartás része lehetett.
Az edény Krisztus előtt 300 és időszámításunk szerint 250 között készülhetett, és egy barlangból került elő. A leletet az esővíz mosta ki az üledékből, a régészek azt remélik, hogy a barlangban még akadnak további kincsek is.
A guatemalai San Bartolo piramis 2300 éves falfestménytöredékei között találtak rá a hetedik napot egy szarvassal ábrázoló írásjelre, így 200 évvel korábbra tolódott a maja naptár használatának legkorábbi tárgyi bizonyítékának származási ideje.
Amerikai kutatók újszerű biokémiai módszerrel, ún. metabolomikus elemzéssel állapították meg, milyen növény kémiai nyomai lelhetők fel az évezredes szelencéken. Kiderült, hogy a maják is kedvelték a büdöskét, akárcsak az aztékok.
A Chichén Itzá-i romok között az esőistennek feláldozott tárgyakat is találtak, a kutatók ez alapján a maják pusztulásához vezető kiszáradás tanulságait vizsgálják.