1400 éves pogány aranykincset találtak Norvégiában
Öt vékony, körömnyi aranylapocskát találtak a norvégiai Hovban, ezzel összesen 35-re emelkedett az innen származó lapocskák száma. Az első kettőre 1993-ban bukkantak a régészek, a helyszín vizsgálata után pedig bebizonyosodott, hogy az E6-os út mellett, a Mjøsa-tóra nézve valamikor 600 körül egy templomot építettek.
Az épület feltárása a kétezres években folytatódott, ekkor további 28 lapocska került elő, mind a falak környékéről, de a régészek csak találgatták, hogy ezek mire szolgálhattak: egyes feltételezések szerint fogadalmi ajándékok lehettek, amelyekkel az ide járuló hívők bebocsáttatást nyerhettek a templomba.
Kincs a falakban
A legutóbbi öt lapocska viszont nem a falak környékéről, hanem magukból a falakból került elő, ez pedig Kathrine Stene régész szerint hihetetlenül izgalmassá teszi a felfedezést. Három lapocskát a falba építve, kettőt pedig az egykori oszlopok alatt találtak meg, ez pedig Stene szerint arra mutat, hogy a templom építése óta nem is bolygatták meg őket.
Ez még mindig csak feltételezés, de a korábbi leletek helyét nem dokumentálták elég pontosan, az viszont, hogy ezeket is a fal, illetve az oszlopok közelében találták meg, arra is utalhat, hogy eredetileg ezek is az épületben kaptak helyet, ezért elképzelhető, hogy az épület védelmét szolgálták.
A templom nem volt túl nagy, az épület mindössze 15-16 méter hosszú volt, miközben a korabeli lakóházak akár 30 méter hosszúak is lehettek. Stene szerint ez, illetve a hétköznapi használati tárgyak hiánya arra utal, hogy az épület kizárólag rituális célokat szolgált, szerény mérete pedig talán arra, hogy csak az elit tagjai használhatták.
Istenek vagy előkelőségek
Dániában, Bornholm szigetén korábban több mint 2500 hasonló lapocskát találtak, egy svéd templomban, Uppåkrában pedig 100 került elő belőlük, Norvégiában viszont ez számít mindeddig a leggazdagabb leletnek. Ingunn Marit Røstad régész, a Meroving-időszak szakértője szerint a leletek bár hasonlóak, azért különbségek is akadnak közöttük: a dán lapocskákon általában csak egy alak szerepel, míg a svédeken és a norvégokon (mint a most előkerülteken is) kettő.
Az nem világos, hogy mit ábrázolnak a figurák, de az öltözékükből és a hajviseletükből megállapítható, hogy a lapocskák valóban a Meroving-időszakból származnak. A régészek azt feltételezik, hogy a korabeli elit idealizált képei lehettek, esetleg házasságot szimbolizálhattak – talán éppen Frøy isten és Gerd istennőét. Miután a korszakban a nemesség az istenektől eredeztette magát, az is elképzelhető, hogy mindkét magyarázat igaz.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: