Kikből lesznek aktív önkéntesek a határon túli fiatalok közül?

Bartal Anna Mária , Fényes Hajnalka , Morauszki András

2023.09.26. · tudomány

A Magyarország határain túl rendezett fesztiválokon az idei nyáron is számtalan előadás, beszélgetés szólt a fiatalok helyzetéről. Ugyanakkor egy témát alig vagy egyáltalán nem érintettek ezek a beszélgetések: a fiatalok között kik jelentik a határon túli civil szervezetek számára azt az önkéntes (humán) erőforrást, ami nélkülözhetetlen a szervezetek fenntartásában, programjaiknak megvalósításában. Pedig a téma az asztalon hevert, mind gyakorlati, mind pedig elméleti szempontból. Gyakorlati szempontból azért, mert már a fesztiválok megtartása is nehezen kivitelezhető lett volna anélkül a több száz önkéntes fiatal nélkül, akik ezen a nyáron is részt vettek az előkészítésben, lebonyolításban. Elméleti szempontból pedig azért, mert a Társadalomkutató Kft. által megvalósított, Magyar Ifjúság Kutatás 2020 határon túli fiatalokra vonatkozó vizsgálatába először kerültek be az önkéntesek aktivitására vonatkozó kérdések. Így már rendelkezésre állnak olyan adatok is, amelyek alapján – a négy határon túli régióban – számszerűsíteni, jellemezni tudjuk ezt az önkéntes humán erőforrást.

Jelen írás azon két elemzés eredményeinek a rövid összefoglalása – lásd bővebben Morauszki András és Bartal Anna Mária, illetve Bartal Anna Mária és Fényes Hajnalka friss tanulmányait az Önkéntes Szemlében –, amelyekben a felvidéki, az erdélyi, a vajdasági és a kárpátaljai 15-29 éves, aktív önkéntesek és civil szervezeti kötődésük alapján leírható társadalomstatisztikai jellemzőit vizsgáltuk (aktív önkéntesnek tekintettük azokat a fiatalokat, akik a kérdezést megelőző évben önkéntesnek vallották magukat).

Mindkét elemzéssel az volt a célunk, hogy a határon túli civil és ifjúsági szervezetek számára is differenciáltan meg tudjuk mutatni, hogy milyen önkéntesbázisra számíthatnak, megtartásukban milyen tényezőket kell figyelembe venniük, illetve mely korosztályokban vannak még potenciális lehetőségek a fiatalok önkéntességbe való bevonásának.

Aktív önkéntesek magasabb aránya a határon túli fiatalok körében

Elemzésünk első figyelemre méltó eredménye volt, hogy a felvidéki, erdélyi, vajdasági és kárpátaljai 15-29 éves fiatalok körében mért aktív önkéntesek aránya jelentősen és pozitív irányban tért el mind a magyarországi, mind pedig az adott országok teljes népességében regisztrált adataitól. Gyorgyovich Miklós és munkatársainak felmérése szerint Magyarországon 2018-ban a teljes népesség 27 százaléka, míg Meyer és munkatársai 2017-es adatai alapján Szlovákiában 27,5 százaléka, Romániában 12,8 százaléka, Szerbiában pedig 11 százaléka volt önkéntes.

Ahogy az alábbi ábrán látható, az aktív önkéntesek aránya a 15-29 éves felvidéki fiatalok körében 34,1 százalék, az erdélyiek esetében 31,7 százalék volt. 2020-ban aktív önkéntesnek legnagyobb arányban – 47,5 százalékban – a vajdasági fiatalok vallották magukat, míg a kárpátaljaiak 25,8 százaléka volt ilyen fiatal. Magyarországon a magukat aktív önkéntesnek vallók aránya mindössze 8 százalék volt 2020-ban, ami nem csak a külhoni, de a korábbi évek felméréseihez képest is jelentős csökkenés. Ez pedig nem magyarázható kizárólag a covidhatással, hiszen éppen a határon túli fiatalok adatai mondanak ennek ellent.

Az aktív önkéntesek aránya a felvidéki, erdélyi, vajdasági, kárpátaljai és magyarországi 15-29 éves fiatalok körében, 2020-ban

Meg kell jegyezni, hogy a Magyar Ifjúság Kutatás 2020 által mért adatok magasabbak voltak, mint amiket a szlovákiai, romániai és szerbiai (hasonló korú) fiatalok körében regisztráltak a kutatások (az eltérő módszertan miatt némileg korlátozott az összehasonlíthatóság).

A határon túli fiatalok aktív önkéntessé válásának négy típusa

Eredményeink szerint a négy határon túli régióban az aktív és szervezetekhez kötődő önkéntesek négy különböző típusát tudtunk regisztrálni, amit Illyés Gyulának a magyar nyelvű irodalomra vonatkozó metaforájával élve egy négyágú síphoz lehet hasonlítani. Véleményünk szerint ezek a különbségek erősen összefüggnek azzal, hogy a szlovákiai, a románia, a szerbia és az ukrajnai civil-nonprofit és önkéntes szektor fejlődését meghatározó keretrendszerek hatással vannak a határon túli magyar civil-nonprofit szervezetek működésére, de azzal is, hogy kik aktivizálódnak, illetve kiket tudnak megszólítani a fiatalok korcsoportjaiból önkéntesként.

Az önkéntesség mint a jobb társadalmi státusz velejárója – felvidéki fiatalok

A felvidéki fiatalok körében az aktív önkéntesek egy jól körülírható csoportot alkottak, mégpedig a gyermektelen, érettségizett vagy felsőfokú végzettségű, jobb anyagi helyzetű és vallásosabb fiatalokét. Az önkéntességet David Horton Smith nonprofitkutató terminológiája szerint a „domináns státusz-modell” jellemzi, ami azt jelenti, hogy általában, de különösen a formális (szervezetekhez kötődő) önkéntességet vállalók között nagyobb gyakorisággal találunk magasabb iskolai végzettségű, jobb társadalmi és gazdasági státuszú egyéneket, míg az informális (szervezetekhez nem kötődő) önkéntesség gyakoribb az alsóbb osztályok és az etnikai kisebbségek körében. A felvidéki fiatalok közül az aktív önkéntesek inkább a magasabb társadalmi és anyagi helyzetűek közül kerülnek ki, és azt valószínűsítjük, hogy esetükben az aktív önkéntesség a jobb társadalmi státusz velejárója. A részletesebb vizsgálatok azt mutatták, hogy a 19-29 éves formális önkéntesek egy magasabban kvalifikált, közösségi részvételében tudatos és aktív csoportot jelenítenek meg, míg a 25-29 éves informális önkéntesek csoportjába a kevesebb szabadidővel rendelkező és közösségi kezdeményezések iránt kevésbé elkötelezett fiatalok tartoznak.

Az anyagi helyzet és a szülők iskolai végzettségének erős hatása az önkéntessé válásra – erdélyi fiatalok

Az erdélyi fiatalok adatainak elemzése azt mutatta, hogy az aktív önkéntességet valószínűsíti, ha a fiatal inkább 15-18 éves, nőtlen vagy hajadon, közép- (leginkább líceumi) vagy felsőfokú tanulmányait végzi, szülei diplomás végzettségűek, megyeszékhelyen lakik, és a szubjektív anyagi helyzetét jónak ítéli. Összességében úgy látjuk, hogy az erdélyi fiatalok körében mind az anyagi státusznak, mind az iskolai végzettségnek erős hatása van arra, hogy ki válik aktív önkéntessé közülük, de úgy tűnik, mintha az anyagi státusz valamivel meghatározóbb lenne. Figyelemre méltó, hogy a szülők iskolai végzettségének erősen szignifikáns, a vallásosságnak viszont csak tendenciaszerű hatása volt az aktív önkéntessé válásra. Erdélyben a formális és az informális önkéntesekre is ugyanazon korcsoporti bázis volt jellemző, közel hasonló arányokkal (15-18 és 19-24 évesek). A formális önkéntesek bázisát alkotó, életkori sajátosságainál fogva heterogén jellemzőkkel leírható csoport közös sajátossága volt a jobb szubjektív anyagi helyzet és a magas aktív részvétel a szervezett közösségi eseményeken, és ebben hasonlítottak némileg a felvidéki fiatalokhoz. A fiatal informális önkéntesek egy olyan csoportot alkotnak, akiknek önkéntességét a kevésbé jó anyagi helyzetük és alacsony közösségi érdeklődésük befolyásolja.

Az önkéntesség mint a státuszemelkedés egyik lehetséges eszköze – vajdasági fiatalok

A vajdasági fiatalok esetében azt találtuk, hogy az aktív önkéntesek leginkább a szakiskolát végzett apák gyermekei, valamint azok, akik „ugyan kijönnek a jövedelmükből, de azt valamennyire be kell osztaniuk” csoportokból kerültek ki, és nagyrészt főiskolán vagy egyetemen tanultak. Körükben sem a nemnek, sem a korcsoportnak, sem a családi, illetve a társadalmi helyzet más mutatóinak nem volt kimutatható hatása az önkéntessé válásra. Ezen jellemzőik szerint a vajdasági aktív önkéntesek a határon túli fiatalok egy különleges csoportját jelenítik meg, mivel, úgy véljük, esetükben az önkéntesség a társadalmi státuszemelkedés egyik lehetőségét kínálja fel. Ezt támasztja alá, hogy a jobb társadalmi, de különösen a jobb anyagi helyzetű fiatalok alig jelentek meg az aktív önkéntes fiatalok körében. A vajdasági formális önkéntesek között a domináns korcsoportként a 19-24 évesek, az informálisak között pedig a 25-29 éves korosztály jelent meg. Úgy látjuk, hogy a formális önkéntesség az alacsonyabb társadalmi státuszú, de a közösségi programokban aktívan résztvevő fiatalok számára jelent közösségi kapaszkodót, míg a jobb helyzetű aktív önkéntesek inkább informális úton gyakorolták önkéntességüket.

A vallásos értékelköteleződés mint az önkéntessé válás alapja – kárpátaljai fiatalok

A kárpátaljai fiatalok közül a 15-18 évesek, a közép- és felsoktatásban tanulók, a szakközépiskolai vagy felsőfokú végzettségű anyák gyermekei, a vallásosak és a megtakarításokkal rendelkezők közül kerültek ki leginkább az aktív önkéntesek. Esetükben fontos megjegyezni, hogy a vallásosságon belül az egyházias vallásosság függött össze az önkéntességgel, ami az egyházak, illetve a vallás-közeli civil és ifjúsági szervezetek jelentőségét mutatja az önkéntesség hátterében. Sem a nemnek, sem a családi háttérnek, de a társadalmi státusznak sem volt hatása az aktív önkéntessé válásra. Mindezek alapján gondoljuk úgy, hogy a határon túli aktív önkéntesek között a kárpátaljai fiatalok egy negyedik típust mutatnak, akiknek aktív önkéntessé válásban a vallási értékelköteleződés kiemelkedő szerepet játszik. A szubjektív anyagi helyzet jobb megítélése és a városias településen lévő lakóhely volt inkább jellemző a 19-24 éves formális önkéntesekre. A 25-29 éves informális önkéntesek döntő többsége már dolgozó fiatal, akiknek szubjektív anyagi helyzete valamivel gyengébb, és közösségi aktivitása nagyon alacsony. Az egyházi kötődés mindkét csoport számára fontos közösségi integráló szerepet tölt be.

A cikk szerzői: Bartal Anna Mária szociálpolitikus-szociológus, az Önkéntes Szemle főszerkesztője; Fényes Hajnalka közgazdász-szociológus, habilitált egyetemi docens, Debreceni Egyetem Szociológiai és Szociálpolitikai Tanszék; Morauszki András szociológus, a HUN-REN Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézetének munkatársa.

Kapcsolódó cikk a Qubiten:

link Forrás