Római kori szarkofágot és különös sírépítményt tártak fel Nagyvázsony határában

Nagyvázsony határában, a 77-es főút mentén tárták fel régészek azt a sírépítményt, amely egy, az időszámításunk szerinti 4. század második felében élt családhoz tartozott. A 13-szor 7 méteres, téglalap alapú, kétosztatú épület a közeli római kori főútvonalról jól látható helyen épült. Az erőteljes falalapozás alapján egy magas, valószínűleg felső szinttel rendelkező, a klasszikus templomok építészeti örökségét tükröző létesítmény lehetett.

„Az épület első része bejárati szerepet töltött be, amelyből egy ajtó vezetett a hátsó, a jelenlegi talajszinttől 1,9 méter mélyre ásott sírkamrába. A sírkamra központi eleme a nagyjából 0,8 méter magas pódiumon elhelyezett, homokkőből faragott kétrészes szarkofág volt. Ettől délre négy, téglákból egy időben épített sírhely töltötte ki a teret. Az épített sírok közül a szarkofághoz legközelebbi sírhely és annak környezete vörösre színezett vakolattal volt kikenve, alját tégla padlóburkolat fedte” – írja a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) közleménye.

Mivel a sírokat feldúlták, a csontokat pedig szétszórták vagy elhordták, a sírkamrában eltemetett emberekről nagyon kevés információt tudtak felfedni. Értelmezhető emberi maradvány csak a második, vörös festékkel jelölt sírból került elő – egy koponya. Az ettől délre feltárt harmadik sírban egy – valószínűleg valamilyen láda díszítésére szolgáló – rézötvözet veretet, valamint egy negyedik századi római pénzérmét találtak.

„Előzetes véleményünk szerint a feltárt sírkamra egy, a közelben azonosított és pár éve geofizikai módszerrel felmért lakóépület tulajdonosának tartható család mauzóleuma volt. A szarkofág valószínűleg a család fejének, a mellette vörös festékkel kezelt sír pedig a család úrnőjének végső nyughelye lehetett” – mondta a leleteket bemutató sajtótájékoztatón Péterváry Tamás, az MNM Nemzeti Régészeti Intézetének munkatársa, az ásatás vezetője.

Péterváry hozzátette, hogy később, valószínűleg bőven az épület kifosztása után a keleti fal mellett két támpillér közé egy 4-5 éves gyereket is eltemettek. „A gyermek lábánál azonosított fazék alapján ez a temetkezés az avar kor emlékének tekinthető” – mondta.

Pannonia provincia északi felében ezidáig ismeretlen volt ez a típusú sírépítmény, a legközelebbi párhuzamai a Baranya megyében feltárt kora keresztény sírépítmények között keresendők. A Nagyvázsonyban feltárt sírépítménytől nyugatra egy hasonló kiterjedésű és felépítésű mauzóleumot is azonosítottak a szakemberek – ennek feltárására a következő évben kerülhet sor.

Az ásatás a Magyar Nemzeti Múzeum vezetésével, a pécsi Janus Pannonius Múzeum és a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum közreműködésével valósult meg, és az MNM NRI Seuso 2.0 projekthez kötődik, amelynek fő célkitűzése Pannonia provincia, benne a Balaton-felvidék és közvetlen környezetének feltérképezése, különösen a késő római birodalmi elit reprezentatív lakhelyeinek azonosítása.