Friss kutatás: az ima nem gyógyít

Ritkán vizsgálnak kutatók vallási vagy hitéleti jelenségeket tudományos módszerrel, de a brazíliai São Paulo városában található kórház, a Hospital do Coração (Hcor) kutatói most erre vállalkoztak: friss tanulmányukban a közbenjáró ima hatását vizsgálták a SARS-CoV-2 koronavírus-fertőzéssel kórházba került betegek egészségi állapotára, különös tekintettel a halálozásra.

A kettős vak, kontrollált és randomizált vizsgálat során két csoportra osztották a betegeket. Mindkét csoport a kórház betegellátási protokollja szerint kapta az ellátást, de az egyik csoport tagjai úgynevezett közbenjáró imákban is részesültek, amiket egy spirituális vezetőkből álló csoport végzett. A közbenjáró ima azt jelenti, amikor valaki egy másik emberért (annak egészségéért, boldogulásáért stb.) imádkozik.

Összesen 199 résztvevőt osztottak be véletlenszerűen a csoportokba. Az imádsággal ellátott csoportban 100 betegből 8-an vesztették életüket a kórházban, míg a kontrollcsoport 99 betege közül szintén 8-an haltak meg a vizsgálat ideje alatt. A halálozás mellett a többi kimenetelben (kórházban töltött idő, intenzív osztályon töltött idő, gépi lélegeztetés szükségessége és időtartama) sem volt lényeges különbség a két csoport között.

A kutatók szerint a közbenjáró ima évszázadok óta bevett gyakorlat betegségek esetén a különböző vallási közösségekben, és bár voltak már olyan kutatások, amelyek kimutatták az imádkozás pozitív hatásait, azok eredményeit később nem sikerült reprodukálni. A tanulmányban egy olyan korábbi vizsgálatot hoznak fel példaként, amit a Missouri állambeli Kansas City egyik kórházában végeztek 1999-ben: a kutatók akkor szívbetegek körében mérték a kórházi kezelés sikerességét, és azt találták, hogy valamivel jobban javult azok állapota, akikért imádkoztak.

A Hcor munkatársai a tanulmányban megjegyzik, a járvány alatt a kórházban uralkodó káosz nehezítette a vizsgálatot. A betegek elhelyezése ugyanis folyamatosan változott, nagy volt a kórtermek fluktuációja, ami azért nem volt szerencsés a kutatás szempontjából, mert az imádkozás anonim módon, nem személyre szabottan, hanem kórházi ágyak bizonyos csoportjára történt. Ennek érdekében a kutatók később az adott ágyakban kezelt betegek beazonosításával is újraszámolták az adatokat, de lényeges különbséget a két csoport között így sem találtak.

A konklúzió tehát végeredményben így szól: „A vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a közbenjáró ima nem volt szignifikáns hatással a halálozás elsődleges kimenetelére vagy a másodlagos kimenetekre, beleértve a kórházi kezelés hosszát, az intenzív osztályon való tartózkodást, valamint a gépi lélegeztetés szükségességét és időtartamát.”