Még az emberszabásúakhoz képest is meglehetősen elveszettnek tűnnek az emberi újszülöttek: egy csecsemő kb. egyéves korára tanul meg járni, születése után pedig a fejét sem tudja megemelni. Ezzel szemben viszont egy zsiráfbébi pár órán belül lábra áll, a gorilla- és csimpánzcsemeték pedig szinte azonnal képesek az anyjukba kapaszkodni, miután megszülettek.

Mindezt indokolhatja, hogy a csecsemők agyának mérete kevesebb, mint egyharmada egy felnőtt ember agyáénak, az emberszabásúak között viszont jellemzően a kifejlett agyméret 40-50 százalékával rendelkeznek már az újszülöttek is, írja az IFL Science.

Az agy fejletlensége tehát kedvezőtlen abból a szempontból, hogy a csecsemőknek már az anyaméhen kívül kell behozniuk a lemaradást, evolúciós szempontból viszont úgy tűnik, nincs más megoldás. A terhesség energiaigénye óriási, emiatt a 40. hét után nem igazán fenntartható, továbbá a szüléskor is előnyösebb a kisebb fej- és agyméret.

Ezek pedig pont elegendő előnynek tűnnek ahhoz képest, hogy a csecsemő fejletlensége miatt mind az újszülött, mind az édesanyja évekig védtelenné válik a szülés után. Egyikük a fejlődéssel, a másikuk pedig a gondoskodással lesz elfoglalva az állatvilág fajaihoz képest páratlanul hosszú ideig.

Ez a fejletlenség viszont nem csak nehézségeket jelent. A csecsemők agya rengeteg fejlődési lehetőséget rejt magában, viselkedésük rugalmas és rengeteget tanulhatnak, miközben elérik a végleges agyméretet a növekedés során. Ez egyben azt is jelenti a lap szerint hivatkozott kutatás alapján, hogy az agyban található idegi hálózat egy részét a környezet alakítja ki, ami jobb alkalmazkodást tesz lehetővé.

Ennek eredményeképp az emberek intelligensebbé válhatnak, ami ellensúlyozza például az álcázás képességének vagy a gyorsaság hiányát. A kisbabák tehát hiába látszanak gyámoltalannak az első életévekben. Valójában ez az az időszak, ami rengeteg lehetőséget tartogat és óriási evolúciós előnyt jelent.