Több ezer éves barlangrajzokra bukkantak Madagaszkár szigetén

Egyedi sziklarajzokat találtak kutatók a Madagaszkár nyugati részén található Andriamamelo barlangban. Mint elmondták, ezek az első olyan alkotások a szigeten, amelyek ember- és állatszerű alakokkal díszített természeti képeket ábrázolnak – az idáig felfedezett madagaszkári sziklarajzok csak egyszerű szimbólumokat rejtettek magukban.

Az újonnan felfedezett rajzok meglepetéseket is tartogattak a kutatóknak, például különös kulturális kapcsolatokra utaltak. Az ábrázolt jelenetek néhány esetben nagyon hasonlítanak az ókori Egyiptom hellenisztikus korából (kb. i. e. 305–30) származó vallási motívumokhoz, míg a falakon található más szimbólumok és írások az etióp és az afrikai arab világgal való kapcsolatot mutatnak.

De ennél régebbi utalásokat is találtak a kutatók a rajzokban: az uralkodó szimbolika egy kétezer éves borneói barlangrajzstílust idéz, ráadásul a rajzok három olyan madagaszkári állatot is ábrázolnak, amelyek már réges-rég kihaltak: egy óriás lajhármakit, egy óriás teknőst, valamint elefántmadarakat.

Ahogy a kutatásban részt vett paleobiológus, David Burney a Conversationön írja, a tudomány mai álláspontja szerint Madagaszkár népe, nyelve és kultúrája a délkelet-ázsiai Borneóval fennálló ősi kapcsolatokban gyökerezik, miközben a szigetet erős kelet-afrikai hatások is érték. Viszont azt, hogy kik voltak és mikor érkeztek az első madagaszkáriak, heves viták övezik. A most felfedezett rajzok ezekben a vitákban is utat mutathatnak.

A madagaszkári, brit, amerikai és ausztrál kutatók összesen 72 rajzot jegyeztek fel – ezek fekete pigmenttel készültek, és 16 állatot, 6 emberi alakot, 2 ember-állat hibridet, 2 geometriai mintát, egy M alakú szimbólum 16 példáját és sok más beazonosítatlan formát takarnak.

Az egyiptomi kapcsolatokra 8 nagyobb kép utal, köztük egy sólyom (Hórusz), a madárfejű Thot isten, a strucctollal ábrázolt Maat istennő, valamint két ember-állat alak, amely az általában kutyafejű emberként ábrázolt Anubisz istenre hasonlít.

A mindenhol felbukkanó M alakú jelekről számos vonatkozó ábécé átvizsgálása után azt derítették ki a kutatók, hogy egy szimbólumnak felel meg tökéletesen: az ősi etiópiai amhara ábécében használatos „ሐ” betűnek, amit „ha”-nak kell ejteni. Ez a jel a nagyjából kétezer évesnek tartott borneói barlangrajzokon is feltűnik, miközben sehol máshol nem találtak hasonlót. A „ha” szó a madagaszkárit is magába foglaló ausztronéz nyelvcsalád egyes nyelveiben „az élet leheletét” jelenti.

De nemcsak az beszédes, ami leolvasható a rajzokról, hanem az is, ami nem. A kutatók nem találtak például keresztény, muzulmán vagy hindu szimbolikát, nincsenek modern (például latin ábécét vagy újabb technikákat ábrázoló) motívumok, és még az elmúlt több ezer év legfontosabb madagaszkári kulturális szimbóluma, a zebu (púpos szarvasmarha) is hiányzik a rajzokról.

Azt azonban nehéz megállapítani, hogy mikor készülhettek a sziklarajzok. Közvetlen datálásukat nehezíti, hogy a fekete pigment sötét, szervetlen ásványokból készült, és csak kis mértékben tartalmazott a szénizotópos kormeghatározáshoz szükséges szenet. A kihalt állatok jelenlétéből, a modern motívumok és a latin ábécé hiányából, illetve a vallási szimbólumok alapján arra következtetnek, hogy nagyjából 2000 éves rajzokról lehet szó, tehát Kleopátra idejéből, vagy még annál is korábbról származnak az alkotások.