A Qubit főszerkesztői hírlevelét, az Anarki in the Kitchent a Qubit+ előfizetői kapják meg minden hétfőn. A szombatonként kiküldött Jóvilág hírlevél első két száma itt olvasható. Harmadik, régóta futó, továbbra is minden olvasónknak elérhető hírlevelünk, a Zanza a hét legfontosabb Qubit-cikkeit mutatja be. Az exkluzív klubba itt lehet belépni, aki pedig karácsonyra szeretne előfizetést ajándékozni, itt teheti meg.

Ír még bárki krétával? Csak mert lenne egy visszautasíthatatlan ajánlatom.

Még bőven tartott a koronavírus miatt elrendelt karantén, amikor rábukkantam a világ legjobb krétájára. A világ legjobb krétáját úgy hívják, hogy Fulltouch; eredetileg egy japán cég, a lassan egy évszázada alapított Hagoromo Bungu dobta piacra, és az idők során akkora kultusz kerekedett köré, hogy az amerikai egyetemek matematikaprofesszorai ódákat zengenek róla, lopkodják egymástól, és képesek ölre menni érte. Akinek volt szerencséje kipróbálni, azt állítja a Hagoromo Fulltouch-ról, hogy csodálatos érzés vele írni, gyönyörű vonalat húz, ráadásul nem porzik – akinek pedig tört már darabokra a kezében egyik kréta a másik után, kínzott diákokat fülsiketítő krétacsikorgatással, állt fekete tábla előtt szánalmas hóemberként, tetőtől talpig krétaporban, biztos azonnal elkezd kacérkodni vele.

2021 márciusában meg is jelent a Qubit hasábjain a Hagoromo Fulltouch erényeit és kultuszát bemutató cikk (A matematikaprofesszorok első számú fétise: a kréták Rolls-Royce-a), de engem továbbra sem hagyott nyugodni a gondolat, hogy bár időtlen idők óta nem írok táblára, valahogy mégis meg kellene szerezni és ki kellene próbáni a világ legjobb krétáját. Csakhogy a Fulltouch iszonyatosan drágának bizonyult, ráadásul egész Európában sehol nem lehetett kapni, kivéve a 2020-ban brexitált Angliát: a legkisebb, 12 krétát rejtő doboz 23,99 fontba került az angol Amazonon. Győzött a józan ész. Nem fizethetek ki 23,99 fontot egy doboz krétáért.

A józan ész az álmok gyilkosa; a világ legjobb krétája továbbra sem hagyott nyugodni. Újabb egy évnyi tépelődés és önmarcangolás kellett ahhoz, hogy felépítsem a tökéletes cicerói védőbeszédet, amiben megindokolom, hogy miért vagyok képnytelen eltapsolni egy kisebb vagyont (mai árfolyamon kereken 10 694 forint 8 fillért) egy tucat krétára – miközben egy 100 darabos dobozt bármelyik sarkon odavágnak az emberhez 700 forintért, tehát egy árva Hagoromo többe kerül, mint 100 darab normál kréta.

Az egyik fő érvem az volt, hogy nagyon kevés olyan dolog létezik ezen a siralmas, fröccsöntött, olcsósított, akciósított, tömegtermelt világon, amiből a legjobbat meg lehet kapni 23,99 fontért. Mennyibe kerül egy alsó polcos, direkt kidobásra szánt, tervezetten avultatott villanyborotva, és mennyibe kerül a világ legjobb villanyborotvája, amiben összpontosul az emberi tudás legjava, a modern tudomány és technika minden eddig elért eredménye? Ki melyiket választaná? Egyáltalán, ki ad még a minőségre, ami legalább Platón és Arisztotelész óta foglalkoztatja az embert (igaz, őket nem krétaszempontból érdekelte a dolog), és ami mára nem a minimum, amit elvárhatunk egy terméktől vagy egy szolgáltatástól, hanem luxus, amiért súlyos büntetést kell fizetni? A Hagoromo Fulltouch tiszteletteljes főhajtás a minőség előtt, egyben hadüzenet a gagyinak, a kamunak, a silánynak, és mint ilyen, 10 694 forint 8 fillérért gyakorlatilag ingyen van.

A másik fő érvem az volt, hogy ez a kréta nem nekem kell: elosztogatjuk majd azok között a tanárok között, akik hivatásszerűen, esetleg visszaesőként írnak még krétával táblára. Aki szeretné kipróbálni, kap egyet ajándékba, azzal a feltétellel, hogy vesse be éles helyzetben, tesztelje másodfokú egyenletekkel, ikes igékkel, rajzoljon vele röghegységet, egyszikűt, szinuszgörbét, aztán mesélje el, milyen érzés volt, és hogyan viszonyul a világ legjobb krétája ahhoz, amit jobb híján ő szokott használni, a Qubit meg majd jól megírja.

Az önmarcangolást elhatározás követte: miután elkezdtek újranyitni a karantén alatt Zoom-mítingekre ítélt iskolák, 2022 júniusában megkértem az épp Manchesterben kalandozó húgomat, hogy legyen oly bátyám, és csempésszen be nekem Angliából egy doboz Hagoromo Fulltouch-ot. Megrendelte és vakmerően becsempészte, tényleg 23,99 font volt, itt a számla. Máshol találni persze olcsóbban is, de most kapásból rákeresve az európai kínálatra, a Finnish Design Shopban (Pieces of Nordic Happiness!), másfélszer ennyibe kerül, 39,70 euró, kb. 15 ezer forint, és még arra jön a posta.

Sajnos mire oda jutottam volna, hogy a Qubit meghirdeti a nagy krétatesztet, vagy nyári szünet jött az oktatásban, vagy mindenféle elkeserítő események: PISA-teszteredmények, státusztörtény, diák- és tanártüntetések, nem beszélve arról a dicső pillanatról, amikor az oktatási minisztériumot egyetlen határozott krétavonással megszüntették, és a tanárok fölé odaültettek miniszternek egy bajszos rendőrt, amire még Horthy Miklós idején sem volt példa (mármint bajuszra volt, rendőrre nem volt). Hiába nemes a szándék, ki merészelné ebben a helyzetben cinikus módon luxuskrétával heccelni a tanárokat, akiknek nemcsak olcsó krétára nem telik, de szakmai múltjuk, választott hivatásuk, egész egzisztenciájuk forog veszélyben? Főispán uram, luxuskréta? Ne idegeljen kend, hisz’ a seggünket sincs mivel kitörölni!

Mindjárt 2024-et írunk; lassan másfél éve, hogy itt kerülgetek a konyhában egy doboz Hagoromo Fulltouch-ot. Időközben tettem néhány bátortalan kísérletet, de azok a középiskolában tanító ismerőseim, akiket megkérdeztem, közölték, hogy ők bizony már rég nem írnak krétával, és egyáltalán nem hiányzik nekik, hiába mondtam, hogy ez nem porzik. Az is kiderült, hogy az okostáblák, digipenek, e-kivetítők és i-pedellusok korában a krétáról már senkinek nem a kréta jut az eszébe, hanem a KRÉTA, és nem az a legnagyobb kérdés, hogy milyen szépen ír vagy mennyire porzik, hanem hogy magától fagyott le, hamisítják éppen, vagy csak feltörték.

Hát itt tart most a világ legjobb krétájának ügye, de ha már ennyit elönmarcangolódtam rajta, csak nem adom fel. Aki tanít, szokott krétával írni, és kipróbálná a Hagoromo Fulltouch-ot, írjon már a szerk@qubit.hu címre, aztán csak kitalálunk valamit.

A hét optikai illúziója: a Hermann-rács

A Hermann-rácsot biztosan sokan ismerik, bár azt talán kevesebben tudják, hogy Hermann-rácsnak hívják, és hogy miért. Nos, azért, mert egy Ludimar Hermann nevű német tudós fedezte fel még a 19. század végén, és miután felfedezte, nyilván azt hitte, hogy megbolondult, és rohangált fűhöz-fához, rokonokhoz, haverokhoz, hogy te is látod, amit én látok? Annak, aki mégsem látná: a fehér rácsvonalak metszéspontjaiban szürke foltok tűnnek fel, de ha az ember egyetlen metszéspontra koncentrál, ott nem lát foltot, a többi meg ugrál összevissza.

Létezik másik változata is, a vibráló rács (ennek 1994-es felfedezésére Hermann után több mint egy évszázadot kellett várni), és bár látszólag hasonló illúzióról van szó, ez utóbbi több lényeges pontban is különbözik a Hermann-féle változattól. Mindebben az a legviccesebb, hogy a jelenségre máig nincs magyarázat. Pontosabban születtek különböző magyarázatok, köztük az, ami a fotoreceptorokba érkező fényt összegyűjtő retinális ganglionsejtek sajátosságainak tulajdonítja az érzéki csalódást, de azt sokan cáfolják, így a talány lényegében máig megfejtetlen. Ami különösen annak fényében fura, hogy a világ legjobb krétáját bezzeg fel tudta találni az emberiség, néhány szimpla foltra meg másfél évszázada képtelen plauzibilis magyarázatot találni.

Videóajánló: A leghitelesebb Michael Jackson-imitátor egyáltalán nem úgy néz ki, mint gondolnád

A budapesti repülőtér után a fejlett Nyugaton is megjelentek a repülőtéri fosztogatók: a spanyol rendőrség néhány napja jelentette be, hogy letartóztatott 14 repülőtéri dolgozót, és további 20 alkalmazott ügyében nyomoz, miután kiderült, hogy rendszeresen dézsmálták az utasok feladott bőröndjeit. A gyanúsítottaktól 2 millió euró értékű lopott tárgyat foglaltak le, és le is fotózták, hogy mi mindent, íme:

Pénz rendben, óra, mobiltelefon, napszemüveg érthető, de lát valaki a dermesztő bűnjelek között bármi különöset? Nem? Itt egy kis segítség:

Na de kinek jut eszébe, hogy egy mit sem sejtő utas bőröndjéből ellopjon egy alsó hangon 500, felső hangon 1400 forintos gumicsirkét, aminek használtpiaci értéke alulról konvergál a 0 felé? És hogy jön ide a leghitelesebb Michael Jackson-imitátor, aki egyáltalán nem úgy néz ki, mint gondolnád? Így:

link Forrás

Halkan jegyzem meg, hogy nekem két gumicsirkém is van itt a konyhában, az egyik basszus, a másik szoprán, de a látszat csal, mert érdekes módon a kisebbnek van mélyebb hangja. Mivel fontos volt a hangolás, látatlanban (hallatlanban) nem mertem megrendelni, inkább személyesen fáradtam el értük egy repülőtér méretű gumicsirke-kereskedésbe a város szélén. Sajnos azonban a helyszínen nem volt alkalmam rendesen tesztelni őket, mert miközben kerestem a Johann Sebastian Bach-i értelemben vett tökéletes tonika-domináns hangközt, a biztonsági őr úgy nézett rám, mintha silány minőségű krétát csikorgatnék egy fekete táblán. A tenerifei bőröndtolvajok lebukása óta mindenesetre egyfolytában a Smooth Criminalt gyakorolom; az eredményről alkalomadtán exkluzív mozgóképes anyagban számolok be.