A 21. századi találmányok alapkövei: a mélytechnológiák

A mélytechnológia (deep technology, röviden deep tech) fogalmát Swati Chaturdevi, a Propel(x) online befektetési platform alapító vezérigazgatója vezette be a startup vállalkozások egy bizonyos típusának megkülönböztetésére. Ő eredetileg így definiálta a mélytechnológiát: „tudományos felfedezésekre vagy jelentős műszaki innovációkra alapozott vállalatok”. Ez a definíció korántsem illik minden olyan innovatív vállalatra, amelyik fejlett technológiákat alkalmaz. Legtöbbjük inkább üzletimodell-innováción, vagy offline üzleti modellről online-ra való áttérésen alapul, már meglévő technológiákat felhasználva. Ilyen például a közismert Uber vagy az Airbnb: ők a közösségi gazdaság (sharing economy) koncepcióján alapuló üzletimodell-innovációt hajtottak végre már meglévő erőforrások megosztására, korszerű, de már létező, nem általuk kifejlesztett technológiák alkalmazásával. A mélytechnológiás vállalkozások viszont új tudományos kutatási eredményeken alapuló, saját maguk által kifejlesztett radikális innovációkra alapozzák üzleti modelljeiket.

Míg Chaturdevi eredetileg vállalatok jellemzésére használta a „mélytechnológiás” jelzőt, addig a Boston Consulting Group (BCG) munkatársai, Gourevitch és szerzőtársai magára az innovációs folyamatokra használják – itt a továbbiakban az innovációkat értjük alatta, nem az innováló vállalkozásokat. Arra a kérdésre, hogy mely technológiák a mélyek, Gourevitchék azt válaszolják, hogy valójában nem a technológiák mélyek, hanem az olyan innovációt nevezik mélytechnológiásnak, amely az alábbi három megközelítésen alapul:

• problémaorientáció,
• konvergáló megközelítések és technológiák,
• tervezés-építés-tesztelés-tanulás ciklus.

1. Problémaorientáció

Bonyolult és fontos problémákat azonosítanak (pl. 97 százalékuk hozzájárul az ENSZ legalább egy fenntartható fejlődési céljához), majd pedig célratörően keresik a megoldási lehetőségeket, megbirkózva a bonyolultsággal. Korántsem csupán nyereségre akarnak szert tenni, hanem sokak számára hasznos, lényeges újdonságot akarnak létrehozni, mint például az említett fenntarthatóság esetében. Jól eladható, busás nyereséggel kecsegtető haszontalanságokkal nem foglalkoznak. Karikó Katalint és kollégáit sem a nyereség vágya motiválta évtizedeken át, gyakran értetlenség és mellőzés közepette, hanem az az álmuk, hogy az addig ismerteknél jobb módszert fejlesszenek ki betegségek megelőzésére, gyógyítására.

A mélytechnológiás innovátorok a már ismert megoldások helyett nagy hatású új lehetőségeket keresnek. Jó példa erre is az mRNS-alapú vakcina kifejlesztése: nem a már ismert technológiákat fejlesztették tovább, hanem járatlan úton indultak el, radikális innovációt hoztak létre. A mélytechnológiás innovációkra jellemző, hogy az esetek 83 százalékában fizikai termékeket fejlesztenek, nem csupán szoftvereket: a fizikai világban hasznosítják az informatika lehetőségeit.

2. Konvergáló megközelítések és technológiák

A problémát jellemzően interdiszciplinárisan határozzák meg, elemzik és generálnak ötleteket – a fejlett tudomány adja a megoldások elméleti alapját, és a mérnökök gondoskodnak a műszaki és kereskedelmi megvalósíthatóságról. De nem a megszokott módon, egymás után, hanem egymással párhuzamosan dolgozva: a tudományos és a műszaki oldal az első pillanattól a probléma megoldásáig mindvégig együttműködik.

A mélytechnológiákban háromfajta megközelítés és háromfajta technológia konvergenciája figyelhető meg. A három konvergáló megközelítés a haladó, a tudományos és a mérnöki, terméktervezői (design), míg a három konvergáló technológiai terület

• az anyag és energia (pl.: szintetikus biológia, nanotechnológia, lézerfizika, plazmafizika, erős mágneses tér a fúziós atomerőművekhez),
• az érzékelés és mozgatás (pl.: drónok, szenzorok, kiterjesztett és látszólagos valóság, folyamatautomatizálás robotokkal), valamint
• a számítástechnika és kogníció (pl.: processzorok, mesterséges intelligencia, kvantum-számítástechnika, felhőtechnológia).

E technológiai területek konvergenciájának közismert példái például az önvezető járművek vagy a dolgok internete. A mélytechnológiás startupok 96 százaléka legalább két különböző technológiát alkalmaz, amelyek között 66 százalékuk esetében legalább két élenjáró technológia is van. Nagyjából 70 százalékuknak saját szabadalmaik is vannak.

3. Tervezés-építés-tesztelés-tanulás

A tervezés-építés-tesztelés-tanulás (DBTL: design-build-test-learn) ciklus a mélytechnológiás megközelítés hajtómotorja: minden egyes iterációja után megvizsgálják, hogy az mennyire járult hozzá a probléma megoldásához. Ezzel versenyelőny hozható létre, mérsékelhető a kockázat, és – gyakran nagyságrendekkel – felgyorsítható a termékfejlesztés és a piacra jutás.

Gourevitch és szerzőtársai szerint a mélytechnológiás vállalkozásoknak az alábbi négy, „az igazság pillanatát” jelentő kérdésre kell választ találniuk.

• Alakítsd ki a paradigmát! – Lehet-e más a valóság?
• Dolgozd ki az elméletet! – Van-e mód megoldás kifejlesztésére?
• Tedd meg az első lépést! – Fel tudjuk-e építeni a megoldást még ma?
• Változtasd meg a valóságot! – Minek kell történnie ahhoz, hogy a megoldás váljon az új normálissá?

A covidjárványt okozó SARS-CoV-2 koronavírus elleni mRNS-alapú védőoltás kifejlesztésekor például a fenti négy kérdés az alábbi konkrét formát öltötte.

• Alakítsd ki a paradigmát! – Tudjuk-e úgy vezérelni az emberi test sejtjeit, hogy önállóan termeljenek bizonyos fehérjéket önmaguk megvédésére?
• Dolgozd ki az elméletet! – Használható-e az mRNS a sejtek fehérjetermelésének átprogramozására?
• Tedd meg az első lépést! – Lecsökkenthető-e az mRNS használatával a covidspecifikus védőoltás kifejlesztésének időigénye évekről hónapokra?
• Változtasd meg a valóságot! – Le tudjuk-e csökkenteni kellőképpen a fejlesztés költségét és időigényét annyira, hogy lehetővé váljon más betegségek költséghatékony megelőzése is?

Egy másik BCG-s szerzőgárda, Tour és társai szerint a mélytechnológiához egy alkalmas ökoszisztémára is szükség van, amely az innovatív startupokon és a (potenciális) felhasználókon kívül még a következő ötfajta szereplőből áll: régebben meglévő vállalatok (technológiai feltételek, ipari és kereskedelmi kapcsolatok), befektetők, kormányok (beruházás az alapkutatásba, jogi környezet), egyetemek és kutatóintézetek, facilitátorok (mentorálás, létesítmények, szolgáltatások).

A szintén BCG-s Jean-François Bobier és társai a mélytechnológiás innovációk eddigi kockázatitőke-befektetéseit vizsgálta, és a technológiák két csoportját találták kimagaslóan népszerűnek a befektetők körében: a digitális MI, valamint az autonóm rendszerek területét. Előbbihez tartozik a legnagyobb mai slágertechnológia, a generatív MI, az MI-alapú gyógyszerfejlesztés vagy a vállalati munkafolyamatok automatizálása, míg az utóbbi magában foglalja az elektromos és önvezető járművek, drónok, robotok vagy nanoműholdak fejlesztését.

Amikor a mélytechnológiai befektetéseket a felhasználási területeik szerint csoportosították, három olyan kategóriát találtak, amely kiugróan vonzó a befektetők körében: ez a mobilitás és logisztika (önvezető és alacsony károsanyag-kibocsátású járművek és a tengerjáró hajók hajtóművei), az iparágakon átívelő digitális platformok (generatív MI, kognitív platformok), valamint az egészség és jóllét (gyógyszerfejlesztés, hordható okoseszközök, MI-diagnosztika, robotsebészet, biológiai gyógyszerek).

Ha van mélytechnológia, akkor van sekély is?

Újabban a deep tech mellett más, kapcsolódó elnevezések is felbukkantak. A sekély technológia (shallow tech) már ismert és széles körben használt technológiát jelent. Nem tekinthető mélytechnológiának, mert nem jellemzi a fentebb leírt három megközelítés – ide tartozik a cikk elején említett Uber vagy Airbnb által bevezetett innováció is. A mélyebb technológia (deeper tech) pedig úgymond „kemény” (hardcore) mélytechnológiát jelent. Olyan futurisztikus technológiát, amelynek már megvan az alapgondolata, de még valamilyen fontos tudás vagy erőforrás hiányzik a megvalósításához. Ilyen például az űrhajósokkal végrehajtandó Mars-expedícióhoz vagy az aszteroidákon végzendő bányászathoz szükséges technológiák egy része, a sérült agysejteket helyreállító neurochip, a valóban embertől függetlenül gondolkodó mesterséges intelligencia, a kvantumszámítógép, a fúziós atomerőmű, vagy a hatásosabb és kevésbé ártalmas rákgyógyítás módja. Ha egy mélyebb technológia megvalósul, akkor értelemszerűen már mélytechnológiának minősül.

Hogy ez a két újkeletű elnevezés, a sekély és a mélyebb technológia gyökeret ver-e a szaknyelvben és a köznyelvben, az majd idővel elválik. Egy biztos: sok mélyebb technológia mielőbbi megvalósulásának örülnénk – elég, ha csak a fentebb említett orvosi terápiákra gondolunk.

A szerző a BME Menedzsment és Vállalkozásgazdaságtan Tanszékének docense.