Ki?

Irving Finkel angol filológus és asszirológus, aki 1976 óta dolgozik a londoni British Museumban mint az ókori mezopotámiai agyagtáblák és a rajtuk olvasható ékírás szakértője. A múzeumban nagy szükség is van a szakértelmére, hiszen körülbelül 130 ezer agyagtáblát őriznek az intézményben. Emellett a társasjátékok történelmét is kutatja; ő volt az, aki megfejtette a valaha ismert egyik legősibb játék, a Mezopotámiában az i. e. 3. évezredben játszott Ur királyi játékának szabályait is.

De ha mindezeket nem is tudjuk róla, csak ránézünk, akkor is sejthető, hogy ez a bölcs öregember valami nagyon komoly dologgal foglalkozik – ha nem egyenesen valamiféle varázslóiskolában oktatja a jövő mágusait.

Mit?

Fáradhatatlan, de a nagyközönség előtt gyakorlatilag láthatatlan fordítói-kutatói munkája mellett először 2014-ben hívta fel magára igazán a figyelmet, amikor az egyik ékírásos táblán felfedezte egy olyan özönvíz leírását, ami nagyon hasonlított a bibliai Noé történetéhez. Az i. e. 1750 környékére datált agyagtábla kézbevételéről így mesélt a lejjebb megnézhető előadásában:

„»Atrahaszísz, halld meg tanácsaim, hogy örökké élhess! Rombold le házadat, építs hajót, vesd el vagyonodat, és mentsd meg az életet!« Hát, nem sok levél kezdődik így. És ami azt illeti, én ezt első látásra el tudtam olvasni, mert volt egy tanárom, aki sokat követelt, és addig ütötte és csapkodta szögesdróttal az embereket, amíg meg nem tanulták a jeleket, így a babiloni eposzban szereplő özönvíztörténet kezdetének felismerése gyerekjáték volt annak, aki abban az osztályban végzett. Így hát egyből tudtam, hogy az özönvízlegendák óbabiloni változatának egy darabját tartom a kezemben, ami aranyat ér, hiszen mindenkit érdekelnek az özönvíztörténetek, de senki sem kap csak úgy a kezébe egy olyan darabot, amit még soha egyetlen más asszirológus sem látott.”

Finkel szerint a táblán leírt események lehettek az alapjai Noé bibliai történetének – özönvíztörténeteket tartalmazó agyagtáblák már korábban is előkerültek, de ezen a táblán elsőként az a jelenet is szerepelt, amikor állatok kettesével szállnak be egy bárkába. Ráadásul a rövid ószövetségi passzussal ellentétben az ékírásos szöveg konkrét méreteket is tartalmazott, így adta magát az ötlet, hogy megépítsék a bárkát, és kipróbálják, hogy működhetett-e. A szöveg alapján a 68 méter átmérőjű bárka kör alakú volt, elsősorban pálmafonatokból és pálmalevelekből készült. A bárka a kör alakú guffák óriási változata lehetett – ilyeneket az 1970-es évekig gyakran láttak Irakban, és egészen i. e. 850-ig visszamenőleg lehet velük találkozni asszír faragványokon.

Régészek és más szakértők bevonásával el is készítették ennek kicsinyített, 13 átmérőjű mását, amit aztán állatok kíséretében vízre is engedtek – hogy a kísérlet hogy sikerült, az kiderül Finkel előadásából.

Hol?

Finkel 2016-ban a Chicagói Egyetemen, a nyugat-ázsiai és észak-afrikai ókori kultúrák kutatására létrejött Institute for the Study of Ancient Cultures központjában számolt be a felfedezéséről, az előadás a Youtube-on is elérhető:

A felfedezésről és a bárkaépítésről a brit Channel 4 és az amerikai PBS is készített dokumentumfilmet.