A panyókás sakál a Namib-sivatag „főkertésze”
A magyarországnyi területű dél-afrikai Namib-sivatag egyik ínségeledelként ismert növénye a magyarul sivatagi tövistöknek nevezett nara (Acanthosicyos horridus).
A New Scientist ismerteti a Fokvárosi Egyetem kutatóinak nemrégiben publikált tanulmányát, amely szerint a lédúsan édeskés dinnyeszerű termést hozó növény természetes szaporításában egy alapvetően húsevő állat tölt be meghatározó szerepet.
Az ismert volt eddig is, hogy a nyugati partvidék oroszlánfóka-telepeinek növendékállományát rendszeresen megtizedelő panyókás sakálok (Lupulella mesomelas, illetve Canis mesomelas) rendszeres fogyasztói a sivatagi tövistöknek. Ahogy az is, hogy az európai vörös rókával (Vulpes vulpes vulpes) egyező méretű dél-afrikai ragadozók rendszeresen levizelik a termést, ám azt csak a kameracsapdák tették láthatóvá, hogy az éjszaka leple alatt lakmároznak is belőle. Az érése során változó intenzitású, de mindvégig erős animális illatot árasztó termést a sakálok nem csak sötétben, de akkor is megtalálták, amikor a kutatók elásták a tököket, ezért valószínű, hogy fajtársaik vagy más tökkedvelők elriasztása végett jelölik meg az érettebb darabokat vizeletükkel az állatok.
Bár a húsevőknél nem ritka a hasonló növényi táplálékkiegészítés, a tanulmány szerzőinek terepi kutatásai feltárták, hogy a sivatagi ragadozó nélkül a tövistök aligha lehetne a sivatagi ökoszisztéma flórájának egyik legsikeresebb tagja.
A Namib-sivatag olyan nagytestű növényevői, mint például a nyársas antilopok (Oryx gazella) szintén előszeretettel fogyasztják a tövistököt, ám, míg a patások fogazata elroppantja a termésben található magokat, addig a sakálok egyben nyelik le a szaporító képleteket, amelyek szinte kivétel nélkül sértetlenül kerülnek ki a ragadozók emésztőrendszeréből.
A kutatók terepi kísérletei egyértelműen azt mutatják, hogy a sakálürülékben talált magok csírázóképessége jelentősen nagyobb, mint az el nem fogyasztott termésekből származóké, vagyis a sivatagi tövistök szempontjából kifejezetten előnyt jelent, ha termését nem holmi növényevő, hanem egy ragadozó fogyasztja el.
A Journal of Zoology hasábjain megjelent tanulmány szerzői szerint az általuk feltárt kapcsolat az ökológiai mutualizmus jelenségének egy ritkán tapasztalt példája, amelyben a kölcsönös előnyök okán egy ragadozó az első számú ökológiai felelőse egy növény terjedésének és túlélésének.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: