Egy kanadai kislány túlélte a H5N1 madárinfluenzát, de az amerikai kormány egyre jobban aggódik a vírus miatt
Először kezelés nélkül hazaküldték azt a 13 éves kanadai kislányt, aki aggasztó mutációkat rejtő H5N1 madárinfluenzával fertőződött meg, majd hetekig kritikus állapotban feküdt kórházban – derül ki egy, a New England Journal of Medicine (NEJM) orvosi folyóiratban közölt múlt heti tanulmányból. A Brit Columbia-i tinédzser esete, amiről most új részletek derültek ki, magyar szakemberek figyelmét is felkeltette, mivel ez volt az első alkalom, hogy helyben terjedő H5N1 vírusok súlyos emberi megbetegedést okoztak Észak-Amerikában.
December közepén aztán az amerikai járványügyi központ (CDC) bejelentette, hogy több ezer kilométerre Brit Columbiától egy nagyon hasonló H5N1 vírus következtében szintén kórházi ápolásra szorult egy louisianai lakos. És itt nem értek véget az egybeesések: karácsony utolsó napján az is világossá vált, hogy az amerikai esetnél is megjelentek a vírus genomjában olyan mutációk, amik elősegíthetik, hogy a kórokozó az emberi felső légutak sejtjeit fertőzze.
A 2024 eleje óta baromfik, vadon élő madarak és szarvasmarhák között eddig megállíthatatlanul terjedő, és több tucat emberi fertőzést is okozó járványt az amerikai szövetségi kormány nem nézi tétlenül: tavaly tavasz óta 1,8 milliárd dollárt (726 milliárd forintot) költöttek a H5N1 megfékezésére, több tízmillió dózisnyi emberi H5N1-vakcinát rendeltek, és Joe Biden elnökségének utolsó napjaiban újabb 300 millió dollárt szánt a vírus elleni védekezésre és egy potenciális emberi madárinfluenza járványra történő felkészülésre.
„Az Észak-Amerikában elkapott magas patogenitású A(H5N1) madárinfluenza-vírus fertőzése súlyos emberi megbetegedést okozhat” – írta a kanadai kislány esetét ismertető tanulmányában David Goldfarb, a vancouveri Brit Columbia-i Gyermekkórház fertőző betegségekkel foglalkozó szakembere és kollégái. A vírus sejtbe jutásához kulcsfontosságú hemagglutinin fehérjében bekövetkezett mutációk, amelyek javíthatják a vírus azon képességét, hogy emberi légúti sejteken megtalálható receptorokhoz kössön, a szakemberek szerint „aggodalomra adnak okot”. „Ha megnézzük, mennyire súlyos volt ez a fertőzés, azt hiszem, joggal mondhatjuk, hogy ez egy szörnyű vírus” – mondta a kanadai CBC Newsnak Isaac Bogoch, a Torontói Közkórház fertőző betegségekkel foglalkozó szakembere, aki szerint biztosítanunk kell, hogy a jövőben a lehető legkevesebb emlőst fertőzze meg a H5N1 vírus, és ne tegyen szert genetikai változásokon keresztül az emberről emberre történő terjedés képességére.
A H5N1-et az 1997-es, Hongkongban történő felbukkanása óta a szakemberek a legkockázatosabb kórokozók között tartják számon, aminek halálozási rátája a 2000-es és 2010-es években – legalábbis a detektált fertőzöttek körében – 50 százalék körül mozgott. A kanadai és amerikai esetig viszont a vírus 2020-ban kialakult, 2.3.4.4b kládjához tartozó változatai nagyrészt enyhe emberi megbetegedésekhez vezettek. Az Eurázsiából előbb Észak-Amerikába, majd Dél-Amerikába és végül az Antarktiszra eljutó vírusok viszont nem kímélték a baromfiállományokat, valamint vadon élő madár- és emlőspopulációkat. Ráadásul a H5N1 a korábbiakkal ellentétben már egész évben jelen van Európában, és időről időre emlősökre is átadódik, köztük egy 2024 májusi eset során Magyarországon is.
„Bár az emberi esetek többsége eddig nem volt súlyos, ebben a vírusban is benne van a potenciál, hogy olyan kártékony legyen, mint a többi H5N1-változat” – kommentálta a kanadai esetet taglaló tanulmányt Angela Rasmussen, a Saskatchewani Egyetem virológusa. A szakember szerint mindenképpen csökkenteni kell az emberi fertőződések számát: egyrészt, hogy el lehessen kerülni még a ritka súlyos, vagy halálos kimenetelt is, valamint azért, hogy ne adjunk teret a vírusnak ahhoz, hogy az emberhez alkalmazkodjon. „Ez azt jelenti, hogy mérsékelnünk kell az állatok fertőződését is, hiszen az emberek jelenleg így fertőződnek meg” – írta. A louisianai, 65 év feletti páciens fertőzött baromfiktól kaphatta el a vírust, míg a kanadai kislány esetében a fertőzés pontos eredete máig nem tisztázott.
ECMO és antivirális terápia menthette meg a kislány életét
A kanadai tinédzsert a tanulmányban megosztott információk szerint november 4-én vitték be Brit Columbia tartomány egyik kórházának ügyeletére, mindkét szemét érintő kötőhártya-gyulladás és egy napja tartó láz tüneteivel. Ezután a kislányt kezelés nélkül hazaküldték, de tünetei otthon csak súlyosbodtak: köhögni kezdett, és hányás, valamint hasmenés alakult ki nála, majd november 7-én már légzési nehézségekkel vették fel a kórházba. Másnap átszállították a Brit Columbia-i Gyermekkórház intenzív osztályára, ahol már légzési elégtelenséggel, vírusos tüdőgyulladással és akut veseelégtelenséggel küzdött.
Időközben kiderült, hogy influenzavírus A által okozott fertőzésben szenved, de kizárták nála a szezonális influenza lehetőségét, így az őt kezelő orvosi személyzet védőfelszerelést, köztük N95 maszkokat kezdett viselni. November 8-án, majdnem egy héttel a tünetek megjelenése után az orvosok megkezdték a kislány oseltamivir hatóanyagú, influenza elleni antivirális gyógyszerrel történő kezelését. Ez a vírus sejtekből történő kijutását lehetővé tevő neuraminidáz enzimet gátolja, korlátozva ezzel azt, hogy a kórokozó újabb sejteket tudjon megfertőzni (az akut vírusfertőzések, mint az influenza vagy a covid elleni antivirális terápiák, akkor bizonyulnak a leghatékonyabbnak, ha azokat elég hamar megkezdik).
A kórházi felvétel után elvégzett PCR teszt pozitív lett H5 típusú influenzavírusra és a kislány állapota egyre romlott: a mellkasi röntgenfelvételek alapján akut légzési elégtelenség (ARDS) jelentkezett, és az orvosoknak nem maradt más választásuk, mint az ECMO kezelés elindítása, amit november 9-én kezdtek meg. Az extrakorporális membránoxigenizációnak nevezett, kockázatos eljárás során a páciens mesterséges úton kap keringés- és légzéstámogatást – a kezelés a covidjárvány alatt sokszor az utolsó esélyt jelentette a legsúlyosabb állapotú betegeknek.
Az ECMO mellett a kislány további influenza elleni antivirális gyógyszereket kapott, amik látszólag segítettek: a tesztek csökkenő vírusszintet mutattak a vérszérumban, majd fokozatosan a légúti mintákban. Állapota javulni kezdett, november 22-én lekerült az ECMO-ról, november 29-én pedig már a légútjaiból sem sikerült a vírus örökítőanyagát kimutatni, így orvosai megállapították, hogy már nem képes fertőzni. December 9-én, több mint egy hónappal kórházba kerülése után kikerült az intenzív osztályról, és december 18-án már nem igényelt kiegészítő oxigénellátást sem.
A tanulmány röviden foglalkozik a páciensből izolált H5N1 genomjának elemzésével is. A szekvencia, mint írják, emberekhez történő adaptációs markereket tartalmaz, köztük az E627K mutációt egy PB2 nevű fehérjében, ami a vírus replikációjért felelős enzimkomplex egyik alegysége, valamint változásokat a hemagglutinin (HA) fehérjét kódoló génben (ezek lehetséges hatásait és a mutációk kialakulását segítő tényezőket korábbi cikkünkben elemeztük).
Ketyeg a pandémiás óra, de készül az oltás
A CDC jelentése szerint a louisianai esetnél észlelt H5N1 közeli hasonlóságot mutat az államban detektált baromfi- és vadmadárfertőzések mögött álló vírusokkal, de azért a hemagglutinint kódoló gén így is tartalmaz három mutációt. Ezek közül egy, az E186D a kanadai páciensnél is előfordult, és hozzájárulhat az emlőssejtek receptoraihoz történő könnyebb hozzákötéshez. A hatóság által közzétett elemzés szerint a mutációk a páciensben alakulhattak ki a fertőzés során, erre utal az is, hogy a baromfijaiból kimutatott vírusok nem tartalmaznak ilyeneket. A kanadai és a louisianai fertőzésért felelős kórokozók a D.1.1 genotípusba tartoznak, amik Észak-Amerika nyugati partvidékén, Washington államban és Brit Columbiában bukkantak fel baromfikban és vadon élő madarakban.
Rasmussen a New York Magazine-nak a CDC által közzétett információkra reagálva elmondta, hogy nem a vírus genomjában felbukkant mutációk aggasztják leginkább; hasonlókat láttak már az elmúlt 20 évben olyan pácienseknél, akik súlyos H5N1-fertőzésen estek át, és egyébként sem garantált, hogy ténylegesen elvezethetnek a vírus emberről emberre terjedéséhez. Ehelyett a szakember az emberi fertőződések számának növekedésében látja az igazi problémát. „Ha egyre nagyobb számú emberi eset lesz, több lehetőséget adunk a vírusnak arra, hogy mutációkat szedjen össze. És ha azokat nem detektáljuk, és elkezd terjedni az emberi populációban, az egy kiváló út arra, hogy járvány legyen belőle” – mondta.
És van még egy nyugtalanító körülmény, az esetek egybeesése a szezonális influenzajárvánnyal. Ha ugyanis valakit egyszerre fertőz meg a H5N1 és egy szezonális influenzavírus, mondta Rasmussen, akkor a két kórokozó között géncsere (reasszortáció) mehet végbe, amiből egy új, kombinált tulajdonságokkal rendelkező vírus alakulhat ki. A virológus szerint ez szélsebes evolúciós ugrásokhoz és egy új vírusgazdához – az emberhez – történő gyors alkalmazkodással járhat. „A legtöbb influenza-világjárvány a történelemben reasszortációval állt összefüggésben” – mondta.
De mi a helyzet a gyógyszerekkel és az oltásokkal? A kanadai kislánynál a H5N1 nem mutatott rezisztenciát az antivirális terápiákkal szemben az orvosok által végzett tesztek szerint, és ezek a gyógyszerek, legalábbis az Egyesült Államokban és Kanadában évek óta az egészségügyi vészhelyzetekre létrehozott stratégiai raktárkészletek (Strategic National Stockpile, valamint National Emergency Stockpile System) részét képezik. Bár a szezonális influenzaoltás nem biztosít megfelelő védelmet a H5N1 ellen, a CDC közleménye külön kiemeli, hogy az amerikai páciensnél a vírus nagyon hasonlít azokra a törzsekre, amiket kifejezetten emberek oltására szánt H5N1-vakcinák készítésekor használnak. Ilyen védőoltások pedig már milliószámra léteznek.
2024 májusában az amerikai kormány 4,8 millió dózisnyi H5N1-vakcinát rendelt a CSL Seqirus vakcinagyártótól, amit szeptemberben 40 millió dózisra emelt, majd októberben több tízmillió dollárt adott a CSL mellett a GSK és a Sanofi gyógyszercégeknek madárinfluenza elleni vakcinagyártásra. Ennek eredményeként az USA-ban 2025 tavaszára 10 millió dózisnyi, vagyis 5 millió ember átoltására elegendő, azonnal bevethető H5N1 elleni oltás áll majd rendelkezésre – a Wired ezt októberi cikkében úgy értékelte, hogy az USA elkezdte felhalmozni a madárinfluenza elleni emberi vakcinákat.
Michael Osterholm, a Minnesotai Egyetem fertőző betegségekkel foglalkozó kutatója az Associated Press hírügynökségnek december végén elmondta, a szakembereknek közelről kell követniük, hogy miként változik a H5N1 vírus. „Lesznek újabb influenza-vilájárványok, és ezek sokkal súlyosabbak lehetnek, mint amit a covidjárványnál láttunk. Tudjuk, hogy ketyeg a pandémiás óra, csak nem látjuk még, hogy mennyi időt mutat” – mondta. A CDC a 2024-ben az USA-ban detektált 66 emberi fertőződés és a két súlyos megbetegedés ellenére továbbra is alacsony kockázatúnak ítéli a lakosságra nézve a H5N1 által jelentett kockázatot.
Joe Biden kormányzata ennek ellenére készül a legrosszabb forgatókönyvre – elnökségének utolsó napjaiban a szövetségi kormány 306 millió dollárt költött egy esetleges madárinfluenza-járványra történő felkészülésre. A New York Times csütörtöki cikke szerint a pénz harmada tesztelésre és járványügyi munkára lesz felhasználható, míg a maradékot többek közt új diagnosztikai tesztek, terápiák és vakcinák kifejlesztésének támogatására és a kórházak felkészültségének javítására szánják.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: