A kenyai oroszlánok étlapja mellett az egész szavannát átalakíthatja egy inváziós hangyafaj
Bár csak egyetlen rovarfajt veszélyeztet közvetlenül, egy inváziós hangya az egész emblematikus szavannai ökoszisztémát is lenullázhatja Kenyában – írja a brit Guardian a Science folyóiratban megjelent tanulmányra hivatkozva.
Ismert, hogy a kenyai ligetes szavannák fütyülő akáciái (Acacia drepanolobium) az ökológiában mutualizmusnak nevezett, kölcsönös előnyökkel szolgáló kapcsolatban vannak a Crematogaster nemhez tartozó hangyákkal. Az agresszív rovarok az növény elfogyasztására pályázó afrikai elefántokat (Loxodonta africana) is megtámadják, cserében az akáciában lakva a növény töviseinek nektárjából is szabadon fogyaszthatnak. Ezt a harmonikus viszonyt számolja fel a Crematogaster-petékre és -lárvákra vadászó invazív Pheidole megacephala hangyafaj. A hangyainvázió nyomán az akáciák védtelenek maradnak, a nagytestű növényevők pedig az erősen mérgező, allergiás reakciókat kiváltó hangyacsípés kockázat nélkül lelegelhetik a lombokat, aminek híján az akáciák is elpusztulnak.
De ez korántsem minden, hiszen az akácia-csoportok híján az oroszlánok (Panthera leo) elvesztik a nem mellesleg sziesztázásra is tökéletesen alkalmas árnyékos lesállásaikat, ahonnan megfelelő hatékonysággal tudnák becserkészni, megtámadni és elejteni az első számú zsákmányuknak számító zebrákat, (miszerint kvaggákat), amelyek túlszaporodása viszont a szavanna fűtársulásainak végét jelentheti.
Todd Palmer, a Floridai Egyetem zoológus-professzora, a most megjelent tanulmány társszerzője szerint idáig ugyan még nem fajult a helyzet, de kevés hiányzik ahhoz, hogy a kenyai szavannák életközösségei egyszer s mindenkorra átalakuljanak.
A szóban forgó ökoszisztémák viszonyrendszerének feltérképezésén dolgozó kutatócsoport a fenti ok-okozati összefüggést azután tárta fel, hogy megfigyelték: rövid idő alatt drasztikusan csökkent az oroszlánok által elejtett zebrák száma, ami csak azért váltott ki negatív változást a ragadozók populációjában, mert a nagymacskák étrendjében egyre inkább meghatározó lett a jóval nagyobb kockázattal levadászható kafferbivalyok (Syncerus caffer) aránya.
Mindez Todd szerint azt jelenti, hogy ha az invázió folytatódik, egyre több akácia pusztul majd ki, és mivel az akácfák a hangyacsípésre kevésbé érzékeny orrszarvúk és a zsiráfok fontos táplálékforrásai, ezek a tájszintű változások meglehetősen drasztikusan megváltoztathatják a terület ökológiáját.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: