A NASA legújabb projektje: Embert a Holdra? Fenét, varázslót az Exlarisra!
„Négyszáz évvel ezelőttig az Exlaris békésen keringett a saját napja körül. A bolygón a lakhatósági zónájában intelligens élet, majd fejlett társadalmak fejlődtek ki, a tagjai pedig idővel rájöttek, hogy hogyan használhatják a velük született mágikus képességeket. Exlaris lakói békében éltek egymással, és mindennél többre becsülték a tudást”.
Aztán jött a Törés: a bolygó közelében létrejött fekete lyuk a holdjával együtt eltávolította az Exlarist a lakhatósági zónából, és végtelen vándorútra küldte az űrben. Az addig békés társadalmat erőszak dúlta fel, a mágusok pedig minden erejüket arra fordították, hogy egy pajzsot húzzanak a bolygó köré, ami megvédi őket az üstökösöktől, aszteroidáktól és az űrutazás egyéb veszélyeitől.
A pajzzsal sikerült megóvni a bolygó légkörét, és modellezték a hiányzó nap működését is. A bolygó nagy része még így is sötétben maradt, így olyan fajok is előmerészkedtek a Mélysötétből, amelyek eddig nem jártak a bolgyó felszínén, mert bántotta őket a napsütés. Exlarison megjelentek a sötételfek.
A nagyhatalmú mágusok, akik létrehozták a bolygót védő pajzsot, nem értették pontosan, hogy milyen erőt használnak, csak azt, hogy ennek a vákuumhoz van valamiféle köze, míg egyikük, Eirik Hazn rá nem bukkant a Földre. A Törés óta Exlaris varázslói folyamatosan tanulmányozták az univerzum többi bolygóját, hátha többet is megtudhatnak a világukról és a hatalmukról, ehhez pedig a Földön eszközt is találtak: a Hubble űrtávcsövet. A kutatás viszont felkeltette egy fiatal sárkány, Isilias figyelmét is, aki elhatározta, hogy elrabolja a Hubble-t és azokat a kutatókat, akik a fekete lyukakat és a sötét anyagot tanulmányozták, és minden hatalmat és tudást megtart magának.
A NASA első hivatalos kalandmodulja
Az előbbiek nem egy közepesen szörnyű fantasy-sorozat szinopszisából, hanem a NASA egy friss anyagából származnak, egész pontosan abból a kalandmodulból, amit az amerikai űrhivatal oldaláról ingyen le lehet tölteni, és ami az írók szándéka szerint 4-7 fős kalandozócsapatoknak jelent majd megfelelő kihívást. Megfelelő kockák meg a Dungeons & Dragons szabályainak ismerete persze még mindig kellenek hozzá, meg kalandmester is, de a kaland hivatalos, sőt, valójában kormányzati forrásból származik, ami már magában különlegessé teszi.
És ez még csak a jéghegy csúcsa: a 44 oldalas modulban minden olyan részletet kidolgoztak, ami érdekes lehet a nagy vonalakban ismertetett történet mellett, így például a nem a játékosok által irányított karakterekről is alapos leírást kapunk. Itt egy kicsit reméltem, hogy megnézhetem egy 7. szintű félork asztrofizikus karakterlapját is, de sajnos idáig már nem mentek el; az viszont kiderül a leírásból, hogy a főellenség, Isilias egy 10. szintű fiatal zöld sárkány.
Ahhoz, hogy a kalandozók eljussanak hozzá, persze nyomozni kell, és a modul összeállítóinak szándéka szerint valamennyit tanulni is a Földről, a sötét anyagról és a Hubble-ről, de ez az egész onnantól, hogy a karakterek a NASA főhadiszállásából jutnak el az idegen világra, ahol rá kell jönniük, hogy hogy tűnhetett el visszamenőleg az űrtávcső és mi mindenre nem derült volna ki nélküle a Földön, annyira rossz, hogy már zseniális.
A szerzők arra is ügyeltek, hogy minden, a D&D-ben megszokott variácónak helyet hagyjanak: Exlarison a sötét elftől a hobbitig minden faj megél, sőt, varázsolni is lehet. Maga a kaland is elég nagyívűnek tűnik: egyrészt a javasolt 7-10. szinten azért már rendesen oda lehet pörkölni, másrészt pedig egy egész elveszett világot kell benne megmenteni, ami azért már valami.