Mindenmentesen, szocialista módra – egy merész történész elkészítette 1956 karácsonyának édességeit

„A semmiből is valót kellett csinálni” – így foglalta össze egy nyugdíjas néni az ’56-os adventi készülődést. A levert forradalom után az ország élelmiszerellátása erősen akadozott, többféle nyersanyagból és késztermékből is segélyre szorult. A karácsony előtti nagybevásárlást nem csak a bezárt üzletek és az üres polcok nehezíthettéK: rengetegen voltak olyanok is, akiknek nem is volt miből élelmiszerre költeni. A hiányokhoz alkalmazkodtak a Népszava újságírói is, akik decemberi lapszámaikban kizárólag olyan süteményrecepteket ajánlottak, amelyekhez szinte csak tej, liszt és cukor kellett.

Mielőtt elmerülnénk a szocialista gasztronómia cukorban gazdag süteményeinek világában, érdemes röviden felidézni, hogy milyen lehetett ’56-ban karácsonyozni. Családok ezrei vesztették el váratlanul szeretteiket, sokaknál eggyel-kettővel kevesebb teríték került az asztalra. ’56-ban is kijárási és gyülekezési tilalmat vezettek be, bár akkor nem nyolckor volt a takarodó, mint mostanában, hanem tízkor, és hajnali négytől indulhatott a nap (Kádár János szentestére, egyetlen éjszakára feloldotta a tilalmat).

’56 adventjén az éttermek jó része még nem nyitott ki, de Budapesten számos vendéglátó egysége elkezdett kiszállítani – igaz, ekkor még csak az igazán tehetősek rendelhettek tőlük. Az újranyitó üzletek előtt óriási sorok alakultak ki. Az alkoholtilalmat feloldották, itallal és étellel már ekkor is lehetett vigasztalódni.

A klasszikus bejgli keveseknek adatott meg, mert sem mákot, sem diót nem lehetett kapni, és a bolti süteményekből sem tudtak eleget gyártani. A könnyen elérhető alapanyagokból azonban szintén lehetett finom édességet készíteni. Kérdés, hogy a mascarponés sajttortákon és a tripla csokis kekszeken felnővő generációnak milyen ízélményt adhat egy egytojásos torta. Három receptet teszteltem, és mindegyiket szívesen ajánlom!

„Fogytán a szaloncukor. Igaz, »feketén« kapható, de nagyon drága”

A fenti nyitómondattal ajánlották olvasóik figyelmébe receptjüket a Népszava újságírói. Szerintem nincs olyan, aki a karácsonyi összejöveteleken ne hallotta volna idősebb rokonaitól, hogy gyerekkorukban ők bizony maguk készítették a szaloncukrot. A történet nekem is ismerős volt, de konkrét recepttel eddig nem találkoztam. Izgatottan vágtam neki a cukorból, vízből és egy parányi ecetből álló leírásnak.

Amíg nem kellett kiönteni a cukormasszát, minden remekül haladt, miután azonban szétterítettem, a cukor elég hamar sziklaszilárddá keményedett. A középső részéből tudtam megmenteni és négyzetessé formálni a képeken látható, szaloncukornak nem igazán nevezhető kemény cukordarabokat. Mivel sem a látvány, sem az állag nem győzött meg, a recepttől eltérve egy kis olvasztott csokival próbáltam megmenti az édességet.

A sikertelen kísérlet után megnéztem, hogy mégis mit főztem. Felfedeztem, hogy ez az ’56-os recept az úgynevezett fondant szaloncukor leírása. Ez a legősibb szaloncukor, és már több mint hétszáz éve készítik francia földön. Jó pár száz év alatt, német cukrászmesterek közvetítésével jutott el hazánkba a recept. Kezdetben, Széchenyiék idejében persze még csak a polgároknak jutott a fancy édességből.

Ha nem is ennek az ’56-os receptnek az alapján, de érdemes fondant-ot főzni, a videós főzősműsorokat kedvelőknek itt, a részletes, receptleírásban hívőknek pedig itt találtam egy kissé átdogozott, kevésbé autentikus, de működőnek tűnő receptet.

Szaloncukor

Egy kiló kristálycukorhoz 3.5 deciliter vizet és egy kávéskanál ecetet veszünk. Feltétlenül hibátlan zománcú edényben készítsük a cukrot. Főzés közben hideg vízbe mártogatott kanállal vagy ecsettel keverjük a masszát, mert ha nem egyenletesen fő szemcsés lesz az egész. Tíz-tizenöt percig forraljuk, fakanál nyelével vegyünk próbát. A próbavétel a következőképpen történik: a hideg vízbe mártott kanálvéget cukorba, majd ismét hideg vízbe mártjuk. Az igy kihűlt masszából golyót formálunk. Ha tapad, tovább főzzük, ha kemény, vizet ontunk hozza. Akkor jó, ha ez ismert szaloncukor-puhaságot érjük el és formálni tudjuk.

Ha ízesítni akarjuk, ezt hűtés közben tegyük. A masszát enyhen megzsírozott papírlapra öntjük és széles késpengével ellapítjuk ujjnyi vastagságra. Vízbe mártogatott késsel tetszés szerinti méretre daraboljuk. Ízesítősül használhatunk citrompótlót, rumot vanília cukrot, reggeli italt stb. A pirított cukor karamella ízt ad. (Egy kilogramm masszához tíz dekagramm pirított cukot tegyünk.)

Forrás: Népszava, 1956. Ár: kb. 400 forint

Az édes focaccia

Kevés munkával, de hosszú ideig készül ez a sütemény. Ha az élesztő futtatásban jártas vagyunk, a kelt pite nem foghat ki rajtunk. Könnyű követni a receptet, nem is nagyon kell módosítani rajta, csupán annyit, hogy mielőtt a sütőbe tennék a tésztát, érdemes keverni bele egy kis extra adag porcukrot. A végeredmény egy kinézetre meggyes kevertnek tűnő, a hagyományos piskótánál könnyebb állagú tészta, amit bátran megszórhatunk kedvenc gyümölcseinkkel.

Nem lehet véletlen, hogy ebben a receptben is csak pár perces sütési időt írtak elő, ami nem meglepő, hiszen 1956 decemberében a gázelláttás is akadozott. Rendszeresen jelentek meg háziasszonyokat felszólító cikkek, amelyekben azt kérték minél rövidebb ideig használják a gáztűzhelyüket.

Kelt pite

„Hozzávaló: 50 dkg liszt, 2 tojás (vagy 1 cs. tojáspor, de ez el is maradhat). 5-6 dkg vaj (margarin). 3 evőkanál cukor, csipet só, 3 dkg élesztő, fél liter tej. 60-80 dkg gyümölcs. Aprítsuk az élesztőt kevés langyos, kissé cukrozott tejbe, az edényt fedjük le. Az élesztő kb. 10 perc múlva feljön a tetejére. A tálba szitáit liszt közepét mélyítsük ki. Ide öntsük a futtatott élesztőt és a körülötte levő kevés liszttel összekeverve készítsünk galuskatészta keménységű kovászt. Szórjuk meg liszttel fedjük le a tálat és pihentessük, míg a kovász kétszeresére meg nem kel. Ekkor sózzuk meg a lisztet, (sohasem a kovászt!), adjuk hozzá a langyos tejet, a maradék cukrot, esetleg a tojást, (a tejjel eldolgozott tojásport). Fakanállal félig dolgozzuk el, majd adjuk hozzá a felolvasztott zsiradékot. Hólyagosra fényesre dolgozzuk ki és öntsük magasperemű tepsibe, kb. 2 cm vastagon. Tetejét hintsük meg gyümölccsel (Kimagozott meggy, cseresznye, párolt alma stb.), szórjuk meg kristálycukorral és kelesszük meleg helyen 1 - 1 és fél óra hosszat. Előmelegített sütőben süssük néhány percig nagylángon, majd takarékon.”

Forrás: Népszava, 1956. Ár: a tészta kb. 200 forint, plusz a gyümölcs

Mindenmentesen, szocialista módra

A húszperces muffinsütésekhez szokott házitündéreknek ijesztőnek tűnhet az egytojásos torta receptje, ugyanis, mint egy hatlapos esetében, itt is hat tésztalapot kell sütni. Ez azonban mégsem időigényes, mert a tésztáknak csak pár perc kell a sütőben (lásd spórolás a gázzal). Az eredeti leíráson csupán annyit érdemes változtatni, hogy több kávét és kevesebb tejet kell a krémhez adni.

A recept persze nem véletlenül hagyja el a kakaót és a bánik csínján a kávéval is, ugyanis egyikből sem igen lehetett találni az 1956 karácsonyára újranyitó üzletek polcain. A hiány a hivatalos sajtóban nem jelenhetett meg, helyette azt írták, csupa nagy betűvel, hogy jövőre kapható lesz a KÁVÉ, a KAKAÓ, a NARANCS és a CITROM is. A korszak receptjei a citromot citrompótlóval vagy ecettel helyettesítették, a kakaót, a kávét, a narancsot pedig egyszerűen elhagyták.

A fenti módosításokkal érdemes kipróbálni a receptet, biztos, hogy elnyeri a család tetszését, és, mint tudvalevő, karácsonykor a kalóriákat úgysem szabad számolni.

Egytojásos torta

„50 dkg lisztet 10 dkg zsírral elmorzsolunk. Hozzákeverünk 15 dkg cukrot, egy késhegynyi szódabikarbónát. 1 tojással és egy deci tejjel könnyen gyúrható tésztát készítünk. 6 egyenlő részre osztjuk. Hosszúkás, vékony, egyenlő lapokra nyújtsuk. Azonnal sütjük tepsi hálán. Töltelék: 6 dl tejben 4 evőkanál cukorral 4 evőkanál lisztet sűrűre főzünk, 3 evőkanál cukrot barnára pirítunk, felolvasztjuk két evőkanál feketekávéval, 10 dkg vajjal hűlésig keverjük, azután a két masszát összeadjuk, ezt a krémet ötfelé osztjuk, a lapokat megkenjük vele. A felsőt ‒ ha van ‒ csokoládéval vagy kakaóval, ha nincs, cukormázzal vonjuk be. Lehetőleg csak másnap szeleteljük fel. 24 szép szelet van belőle. Ha kisebbre vágjuk, több is.”

Forrás: Népszava, 1956. Ár: kb. 500 forint

A szerző az ELTE BTK Atelier Interdiszciplináris Történeti Tanszék doktorjelöltje, korábbi cikkei a Qubiten itt olvashatók.