Mit lehet kezdeni a propagandagyárrá silányított közmédiával egy hosszan uralkodó illiberális kormány leváltása után?
Tavaly ősszel Lengyelországban politikai fordulat állt be, a nyolc éven át hatalmon lévő és autoriter rendszert kiépítő Jog és Igazságosság (PiS) vezette kormányzat megbukott. Az új, Donald Tusk vezette többpárti koalíció egyebek mellett azzal néz szembe, hogy a magyar Orbán-rendszer mintájára leuralt és átalakított intézményrendszert újra demokratizálni kellene – a közpolitikai, szociális, kulturális és média területen is. Ebben a cikkben a közmédia intézményei körüli csatározásokról lesz szó – részben azért, mert az át-vagy visszaalakítás számos morális és jogi kérdést vet föl, amelyek talán nálunk is tanulságosak lehetnek, arra az esetre, ha egyszer politikai változás történne Magyarországon.
Változnak a szelek
Miután a Jaroslav Kaczyński vezette populista jobboldali Jog és Igazságosság (PiS) 2015-ben elsöprő többséggel megnyerte a lengyel választásokat, az intézményrendszer gyors átalakításába kezdett, mintául pedig az Orbán-kormány intézkedéseit választotta. „Mindenben követték. Kaczyński nyíltan megmondta, amikor 2015-ben nyertek, hogy szeretné Varsóba vinni Budapestet. Megmondta, nem igaz?” – tette fel a költői kérdést a Qubitnek Krzysztof Izdebski jogi és közpolitikai szakértő, a Stefan Batory Alapítvány munkatársa.
„A kormány első áldozata az alkotmánybíróság, a második áldozata a közmédia volt. Mindkettő 2015 decemberében, néhány héttel azután, hogy beiktatták. A közmédiáról szóló törvényt három napon belül változtatták meg, a közmédia és a közrádió csatornái új vezetőket kaptak” – mondta a Qubitnek Varsóban Bartosz Wieliński, a baloldali-liberális Gazeta Wyborcza országos lengyel napilap főszerkesztő-helyettese.
„A közmédiában azután hatalmas tisztogatást hajtottak végre. Körülbelül 300 újságírót rúgtak ki vagy kényszerítettek távozásra. Az egyik kollégám, aki hírszerkesztőként dolgozott akkoriban a közmédiánál, mesélte, hogy behívatta magához a közmédia azon részlegének frissen kinevezett főnöke és mindössze három szót mondott neki: változnak a szelek. Visszakérdezett, hogy ez most mit jelent, ki vagyok rúgva? Nem, csak változnak a szelek. Ezután a kolléga felmondott” – folytatta Wieliński. Azután a főszerkesztő-helyettes szerint politikailag lojális embereket vettek fel, akik tudták, hogy az állásuk megtartásához követniük kell a párt irányvonalát. Cserébe megemelkedtek a fizetések. „A propaganda fő gyártói milliókat kerestek évente, jól meggazdagodtak. Ez volt az ár, amit a kormány fizetett nekik, hogy futtassák ezt a propagandagyárat”.
Mit tehetnénk még, hogy segítsük a pártot?
„Cinkosként mondom: rosszabb propagandát folytattunk, mint ami az 1970-es években volt.” Ezt Marcin Wolski, a lengyel köztelevízió, Telewisja Polska (TVP) második legfontosabb csatornájának feje mondta, miután tavaly ősszel a PiS elvesztette a választásokat. Wolski a TVP2 igazgatójaként szolgált a 2015 és 2023 között Lengyelországot többséggel vezető PiS kormányzása idején, és hat hónappal a tavalyi választások előtt vették le a képernyőről, mivel „nem illett bele a keményvonalas támadók közé”.
„Egész nap azt hallod, hogy ez a lengyel történelem valaha volt legjobb kormánya. Hogy a miniszter tökéletes, bármit csinál, az jó. Andrzej Duda 2020-as választási kampánya idején főműsoridőben megkérdezte egy köztévés interjúban a riporter tőle: »Mit tehetünk még Mr. Duda, hogy segítsük a győzelmét?«” – mondta Wieliński. Szerinte a PiS-nek és Kaczyńskinek sikerült tökéletesre csiszolni a propagandagépezetet és Joseph Goebbels náci propagandaminiszter módszereit meghonosítani abban az országban, ahol Kaczyński anyja még a németek ellen harcolt a második világháborúban Varsó ostroma idején.
Ráadásul a főszerkesztő-helyettes szerint vér tapad a propagandisták kezéhez. Paweł Adamowicz gdanski polgármestert 2019 decemberében egy jótékonysági rendezvényen halálosan megkéselték. Az elkövető hosszú bűnözői múlttal bírt és korábban paranoid skizofréniával diagnosztizálták. Amikor leszúrta a polgármestert, azt mondta, Adamowicz pártja, a Polgári Platform (PO) küldte őt börtönbe. „A lengyel állami média hónapokon keresztül folytatta lejárató gyűlöletkampányát. Azzal vádolta a gdanski polgármestert, hogy bűnöző, egy bűnbanda tagja, aki Németországgal üzletel és így tovább” – mondta Wieliński. A főszerkesztő-helyettes szerint ahogy a magyar, a lengyel közmédia is megpróbálkozott a Soros-motívummal, de ez a próbálkozás néhány hét után elhalt, mert Lengyelországban senki nem ismeri Soros György nevét, viszont az LMBTQ-ellenes kampány bejött nekik, és egyben növelte az LMBTQ-közösséghez tartozók elleni erőszakot. „Ismerünk olyan transz tinédzsert, akire egyszerűen rátámadtak a társai, barátai, ilyen a légkör. Ennek hatására voltak, akik öngyilkosságot követtek el, és ezzel szintén vér tapad a kezeikhez” – mondta Wieliński.
„Amit a TVP a PiS-kormány idején a belpolitika terén csinált, azzal én is nagyon kritikus voltam. Túl sok propaganda és túl kevés objektív híradás. Szerintem Lengyelországban a konzervatív körökből is sokan azt gondolják, hogy a PiS azért vesztette el a választásokat, mert túl sok volt a közmédiában a propaganda, és az emberek belefáradtak a közmédiából folyó propagandaüzenetekbe” – mondta a Qubitnek Tomasz Grzywaczewski, aki maga is konzervatívnak vallja magát és alapvetően szabadúszó külpolitikai újságíróként, dokumentumfilmesként dolgozik, de 2022-2023 között megbízásos alapon bedolgozott a lengyel köztévének.
A lengyelek váltottak, a közmédia nem
A lengyelek tavaly egy propagandától fűtött, nagyon polarizált kampány után mondtak ítéletet Kaczyńskiék nyolcéves ténykedése fölött. Az október 15-én tartott parlamenti választáson részvételi rekord született, a lengyelek 74,4 százaléka járult az urnákhoz, és végül az ellenzéki pártok koalíciója került többségbe. 248 mandátumot szereztek a 460 fős parlamentben, bár továbbra is a PiS maradt a legnagyobb párt. Ez meg is alapozott a bonyodalmaknak.
„A kormány tavaly a kormányalakítás során azzal szembesült, hogy az előző kabinet pártpropagandistái a közszolgálati hírközlés összes szabályát továbbra is megsértették, és adófizetői pénzből még mindig masszívan tolták rá a társadalomra a pártpropagandát és a dezinformációt. Maga a kormányváltás elhúzódott, ezt a PiS-szimpatizáns Duda elnök lassította, de közben a köztévé meg mintha nem vette volna észre, hogy kormányváltás zajlott – ugyanazt csinálták, mint az előző nyolc évben. Ekkor tette nagyon egyértelművé a kormány, rögtön december végén, hogy ők nem fognak sem meghátrálni, sem pedig éveket várni, hogy magától korrigáljon a rendszer” – mondta a Qubitnek Przybylska-Zgut Edit, a Lengyel Tudományos Akadémia (PAN) Filozófiai és Szociológiai Intézetének (IFIS) adjunktusa.
Váratlan fordulat
Ezért miután 2023. december 13-án hivatalosan is beiktatták Donald Tusk miniszterelnök kormányát, az új kabinet akcióba lendült. Hat nappal később a parlament elfogadott egy határozatot a közmédia pártatlanságának helyreállításáról, majd szerdán a TVP, a közrádió és a PAP lengyel hírügynökség vezetőségét is menesztették. Az állami 24 órás hírcsatorna, a TVP Info, amely addig élesen bírálta Tuskot, és igyekezett őt tisztességtelennek, valamint Németország és Oroszország befolyása alatt állónak beállítani, leállította az adását. A köztévé esti híradója elmaradt, helyette egy visszatérő újságíró bemondta, hogy csütörtöktől kezdve az adás „fényképeket és nem festményeket” fog prezentálni.
A PiS élesen támadta az elbocsátásokat, tüntetést szerveztek a TVP irodáinál. A PiS politikusai megpróbálták elfoglalni a közmédia épületeit, a rendőrséget is be kellett vetni a rend fenntartására. Tusk elődje, Mateusz Moraviecki jogtalannak és hatalomátvételnek nevezte az elbocsátásokat, Duda felszólította a kormányt a törvények betartására, hozzátéve, hogy „a politikai cél nem lehet ürügy az alkotmányos elvek és a törvények megsértésére”.
„Erre Kaczyńskiék sem voltak felkészülve. Ez egy nagyon váratlan lépés volt. Tusk és kormánya nem próbálkozott semmilyen jogalkotási javaslattal, nem próbálták meg végigjárni a klasszikus törvényalkotási utat, mert tudták, hogy ezt Duda elnök úgyis meg fogja vétózni. Azt az utat választották, hogy levették a sakktábláról az embereket” – mondta Zgut Edit.
Jogszerű, de nem elegáns vagy nem jogszerű?
Tusk és kormánya lépését azóta sokat bírálták. Akikkel a Qubit beszélt, egytől egyig azon az állásponton voltak, hogy a közmédia „visszavétele” jogszerű, de nem elegáns lépés volt az új kormányzat részéről. Az elbocsátásokat úgy tudták megtenni, hogy kihasználtak egy törvényi kiskaput. „A közmédia intézményei hivatalosan állami vállalatok, és így a társasági jog vonatkozik rájuk. Ekkor pedig létezik a felszámolás intézménye: ha egy cég felszámolási eljárás alá kerül, akkor a tulajdonos, vagyis ebben az esetben a közmédiát tulajdonló pénzügyminisztérium leválthatja az igazgatótanácsot. Ezt a jogi trükköt alkalmazták, ami azért vicces egy kicsit, mert most a TVP hivatalos neve: TVP felszámolás alatt” – mondta Izdebski. „És persze senki nem fogja a közmédiát felszámolni. Ez egy teljesen átmeneti helyzet, és miközben elvileg zajlik a felszámolás, újságírókat vesznek fel, új stúdiókat rendeznek be, a kormány súlyos pénzekkel támogatja a közmédiát – amit nem tenne senki egy felszámolás alatt lévő céggel”.
„Az állami tévét az ellenzéki párt kontrollálja, és politikai nyomásgyakorlásra használja. Ezt nem lehetett eltűrni. Szóval amit Tuskék tettek, az nem volt szép, nem volt elegáns, de törvényes volt. Csak egy módszer volt egy rendkívüli helyzetben” – mondta Wieliński. „Ahogy a francia mondja, nem tudsz úgy rántottát sütni, hogy ne törjél össze pár tojást. Új emberekkel, új programokkal helyettesítik a korábbiakat, és megpróbálnak objektívek lenni. Az egyik újságíró szerint a politikai kotyvalék helyett tiszta vizet öntenek a pohárba – de persze a víz nem tökéletesen tiszta. Csak annyira tiszta, amennyire lehet”.
Zgut Edit hozzátette, Tuskék megmérték, hogy a társadalom mit gondol a közmédia „visszavételéről”. „A lengyel társadalom többsége, 56 százaléka a folyamatok kezdetén abszolút pozitívan nyilatkozott. Mondták, hogy ez kell, igen, tudják, hogy baj van. Szóval alapvetően nem volt rossz társadalmi beágyazottsága ennek a folyamatnak.”
Ami a jogszerűséget illeti, az adjunktus szerint a lengyel alkotmánybíróság két okból mondta illegálisnak. „Az egyik az, hogy ezt hivatalból meg kellett lépniük, mert az alkotmánybíróságot továbbra is Kaczyński jobbkeze, Julia Przyłębska vezeti. Másrészt a közmédiát üzemeltető vállalatok nem hagyományos értelemben vett vállalatok. A vezetők kinevezéséhez és leváltásához kellene a Nemzeti Médiatanács nevű korábbi intézmény hozzájárulása. Ez volt az, amit a PiS 8 év alatt kiüresített, és ezt kiegészítve létrehoztak egy bábintézményt, egy második Nemzeti Médiatanácsot. Ezt nyilván meg akarták kerülni Tuskék. A legtöbb alkotmányjogász azt mondja, hogy a Tusk-kormány a rendelkezésre álló eszközöket a vonatkozó jogrend szerint alkalmazta. Tehát olyan módszereket alkalmaztak, hogy a kívánt eredményt elérjék, hogy megszüntessenek egy alapvetően jogellenes állapotot. Egész egyszerűen nem lehetett hagyni, hogy továbbra is működtessenek valamit egy olyan apparátussal, ami ilyen mértékben visszaélt a hatalommal.”
A másik oldalára leng ki az inga?
Zgut Edit szerint az látszik, hogy tartalmilag van árnyalatnyi változás, ami fontos változás. „Volt olyan eset, amikor a mostani ellenzék, a PiS szervezett Tusk ellen egy kellemetlen bizalmatlansági szavazást, és akkor a köztévé megszakította a rendes adást, és a szavazást élőben közvetítették. Ilyet én amióta itt élek Lengyelországban, az elmúlt 8 évben, nem tapasztaltam.”
„Én magam is a közmédia egyik lejárató kampányának az áldozata voltam, úgyhogy részemről örülök, hogy eltűntek. Ugyanakkor nem látom, hogy a jelenlegi közmédia lenne-e az, amit végül szeretnénk. A kormány idén szeptemberben előterjesztett egyfajta víziót arról, milyen legyen a közmédia, de ez még csak nem is törvénytervezet” – mondta Izdebski. „Persze minőségibb lett az újságírás, és a jelenlegi kormányt is sok bírálat éri a közmédia részéről, amit korábban egyáltalán nem láttunk. Szóval van pozitív változás, ugyanakkor továbbra is eléggé politikailag egyoldalú, az ellenzék tagjait nem sokat látni a közmédiában. Rendszerszinten pedig nem látszik semmilyen komoly erőfeszítés arra, hogy a közmédia semlegességét és pluralizmusát megteremtsék. Inkább az emberek kicseréléséről volt itt szó – de ugyanilyen könnyű lenne ezt az egészet visszafordítani”.
Izdebski hozzátette, egyáltalán nem optimista, nem gondolja, hogy a Tusk-kormányzat hosszú távú, a közmédiát valóban megteremtő vízióban gondolkozik. „A jelenlegi kormány is tisztában van azzal, ami valójában objektív tény, hogy ha befolyásod van a közmédiára vagy általában véve a médiára, az előnyhöz juttat a politikai ellenfeleiddel szemben. És persze mondhatjuk, hogy ez a mostani helyzetben észszerű, mert az ellenfelek még rosszabbak, de bármikor fordulhat a kocka”.
Konrad Knoch, a Gdański Egyetem Média, Újságírás és Társadalmi Kommunikáció Intézetének adjunktusa a Qubitnek azt mondta, amikor a PiS hatalomra került, a közmédia újságírói elhelyezkedtek a privát szektorban, aztán nyolc év szünet után nagyjából ugyanazok az arcok vissza is tértek. „Fontos, de nagyon kis változás, mert csak a vezetők cserélődtek ki. Adam Maternik és kollégái megvizsgálták a jelenlegi médiatartalmat, összehasonlították a PiS és a PO alatti közmédiát. Arra jutottak, hogy a jelenlegi sem objektív médium, a kormánypártot támogatja. Az viszont fontos változás, hogy eltűnt a közmédiából a gyűlöletbeszéd” – mondta.
Új elnök – új médiatörvény?
Ahhoz, hogy a helyzet alapjaiban változzon meg, új médiatörvényre lenne szükség Lengyelországban, amihez az elnöknek is rá kellene bólintania a törvénytervezetre, ez viszont addig biztosan nem fog megtörténni, amíg a PiS-színeiben politizáló Duda az államfő. „Igaz ugyan, hogy a tartalomelőállítás szempontjából beindult egy folyamat, ami már inkább demokratikusabb, de ha a média működésének az intézményes keretrendszerét, szabályozási rendszerét nézzük, akkor ahhoz kellene egy új médiatörvény, és ehhez viszont az kell, hogy hasonló színezetű elnök legyen, mint a kormány” – mondta Zgut Edit.
„Minden közvéleménykutatás azt jelzi, hogy változás várható a májusi elnökválasztáson és a jelenlegi kormánypártból lehet az elnök, ami megnyitja a lehetőséget egy sor törvény megváltoztatásához. Ugyanakkor egy kicsit magasabb szinten reflektálva a helyzetre, az vajon jó a demokráciának, ha csak akkor lehet visszaállítani vagy biztosítani a jogállamiságot, ha a parlament, a kormány és az elnök ugyanazon párt vagy koalíció kezében van?” – tette fel a kérdést Izdebski. „Ez még mindig inkább az emberekről, nem az intézményekről szól. Nagyon-nagyon törékeny a helyzet.”
Nemcsak a köztévé, az egész médiapiac nyomás alatt
Kaczyńskiék nem csak a közmédia elfoglalásakor követték az Orbán-kormány forgatókönyvét. Wieliński szerint Kaczyński úgy gondolta, hogy a média külföldi befolyás alatt áll Lengyelországban, ezért igyekezett azt „visszalengyelesíteni”. Ennek részeként a PKN-Orlen állami olajvállalat 2020 decemberében bejelentette, megveszi a német Verlagsgruppe Passau kiadótól a Polska Presst. Daniel Obajtek, a PKN-Orlen vezetője akkor úgy nyilatkozott, hogy ezzel az akcióval az Orlen majdnem 17,5 millió olvasóhoz férhet hozzá. A Polska Press ugyanis 20 regionális újság, majdnem 120 helyi hetilap és több mint 500 online weboldal tulajdonosa.
„Lengyelországban nincs oligarchizálódás, úgyhogy nem oligarchákat, hanem az olajóriást eresztették rá ezekre a vidéki lapokra, tehát állami cégeket ösztönöztek arra, hogy vásároljanak fel ilyen-olyan portfóliókat” – mondta Zgut Edit. „Nem véletlen, hogy a Polska Press egész portfólióját felvásárolták, mert egy több mint 17 milliós eléréssel rendelkező médiacég egy 40 milliós országban már elég jelentős. Ezeket a lapokat nagyjából úgy kell elképzelni, mint a Dunántúli Naplót. Ezek a nyomtatott lapok nagyon fontos szerepet töltenek be a helyi nyilvánosság szerkezetében. Ahol kifejezetten fontos volt a PiS-nek, ott Kaczyński szinte saját maga nyúlt bele a rendszerbe és betett egy főszerkesztőt, aki ezeket a lapokat elkezdte koordinálni és összefogni”.
A kormányváltás óta ezt is megpróbálták visszarendezni. Az Orlen olajvállalat új vezetője, Ireneusz Fąfala idén júniusban azt mondta, eladják a Polska Presst. „Ez az egész modell lényegében olyan volt, mint amit a Gazprom csinált Oroszországban. Ott is kifejezetten a helyi lapokat célozták meg. Lengyelországban fontos szerepe volt ennek, már csak amiatt is, mert voltak olyan lapok, és a mai napig van olyan PiS-hez kötődő lap, ami nemcsak tartalmat állít elő, hanem úgy működik, mint egy helyi polgári kör.”
Azon túl pedig, hogy Kaczyńskiék a vidéki lapportfólióra is igyekeztek rátenni a kezüket, igyekeztek a tőlük független sajtótermékeket szintén nyomás alá helyezni. „Hatalomra kerülésük után azonnal visszavágták az állami hirdetések költéseit, lemondták az előfizetéseket. Azt gondolták, hogy nem fogunk tudni túlélni, mert csak a kormányzati költések miatt létezünk” – mondta a Gazeta Wyborcza főszerkesztő-helyettese. „Ehelyett az online olvasóinkra kellett támaszkodni, ez a szám viszont mára 300 ezerre nőtt, szóval ezek az intézkedések fájdalmasak voltak, de a létezésünket nem fenyegették. Ekkor kezdték el a bírósági eljárásokat. Elárasztottak minket rágalmazási perekkel. 2015 óta 130 pert indítottak ellenünk. A lengyel törvények szerint egy sztoriról akár 10 polgári pert is lehet kezdeményezni. Voltak olyan sajtójogra szakosodott ügyvédi irodák, amelyeket a PiS emberei csak azért hoztak létre, hogy minket zaklassanak. Még ma is kapunk néhány tisztázási igényt. A bíróságon nem szenvedtünk nagyobb vereséget, a probléma az, hogy az új kormány nem látta szükségesnek, hogy befejezzék ezeket az ügyeket. Tehát közvetlenül kellett kommunikálnunk a kormánnyal, a minisztériumokkal, a rendőrökkel, hogy hagyják abba a zaklatásunkat. Így most már folyamatban van az ügyek rendezése” – mondta Wieliński. Egy jelentés szerint a Gazeta Wyborcza mellett 2015 és 2020 között a Ringier Axel Springer Polska, a Newsweek Polska és a legnagyobb online híroldal, az Onet.pl tulajdonosa ellen legalább 40 rágalmazási pert indítottak.
Eközben Kaczyńskiék megpróbáltak egy reklámadót is bevezetni, amivel az egész médiaiparra nyomást gyakorolhattak volna. A független lengyel médiumok a sajtószabadság aláásásaként ítélték el a kísérletet és protestálásuk jeleként 2021 február 10-én a kereskedelmi tévécsatornák és rádióállomások 24 órára beszüntették az adásaikat. Több híroldal is csatlakozott az akcióhoz. A PiS-vezette kormány végül elállt a tervétől.
Néznek az emberek egyáltalán (köz)tévét?
A politikai nyomáson túl a közmédiát és a médiapiacot általában véve is nagyon befolyásolják a globális folyamatok: az online formátum térnyerése, a hagyományos műfajok háttérbe szorulása és az állandó kísérletezés, milyen üzleti modellben lehet a felszínen maradni. A fiatal generációk tévé helyett például egyre inkább az online csatornákat választják. Lengyelországban egy korábbi sportújságíró, Krzysztof Stanowski elindította Youtube-csatornáját, a középen állónak szánt Kanał Zero-t, ami nagyon gyorsan népszerűvé vált. 2024 februári indulását a lengyel elnökkel készített interjú színezte, és márciusra már 970 ezer feliratkozót gyűjtöttek. Egyébként teljesen váratlanul a lengyel alsóház, a Szejm Youtube-csatornája, a Szejmfixnek becézett csatorna is 650 ezer feliratkozót gyűjtött néhány hét alatt, ami a lengyel médiapiacon lévő turbulenciákat és a platformok változására való igényt is jelzi egyben.
Eközben a lengyel közmédia nézettsége a PiS-érához képest is zuhanórepülésben van. Egy 2022-es elemzés szerint a TVP akkor mintegy 28 százalékos nézettséget ért el, a legnézettebb műsora, amit egyszerűen Wiadomości-nak (lengyelül: A hírek) neveztek el és 1989 novemberében kezdtek sugározni, átlagosan 2,4 millió nézőt tudhatott magáénak naponta. Azt azonban az elemzés hozzáteszi, hogy a közvélemény a műsorral szemben elég bizalmatlan. A Reuters Institute idei elemzése szerint – amely már a közmédia körüli csatározásokat is mutatja – a lengyelek 29 százaléka van bizalommal a TVP iránt, ami a második legalacsonyabb szám a rangsorban.
„A lengyelek nagy százalékának, különösen a vidéken élőknek, a közmédia volt az egyetlen információforrásuk. Ezért volt ennyire hatékony (a propaganda). A PiS-szavazók ugyanakkor nézték a TVN kereskedelmi tévé műsorait is, csak hogy leellenőrizzék, mit mondanak mások. De amikor a TVP-t visszavették, a köztévé nagyon sok nézőjét elveszítette. Egyrészt mert egy ideig szünetelt a műsorgyártás, másrészt pedig azért, mert a nagyon lojális PiS-támogatók úgy döntöttek, nem támogatnak egy illegális televíziót” – mondta Wieliński.
A Qubit által megkérdezettek mindegyike szerint nagyon nehéz lesz visszaépíteni azt a nézői bizalmat, amit a PiS-éra alatt a TVP elveszített, ráadásul azzal, hogy a jelenlegi kormánypártot hozza előnybe, az eddigi, PiS-szimpatizáns nézőket is elveszítették. Ők egy korábban alig nézett tévécsatornához, a TV Republikához pártoltak át, akik felvették a kirúgott PiS-hez lojális tévés műsorkészítőket és bemondókat, és jelenleg már 10 százalékos nézettségnél tartanak. A Gazeta Wyborcza főszerkesztő-helyettese szerint egyenesen a lengyel FoxNews-csatornát építik.
„Beszélgettem nemrég a TVP egyik ügyvezető igazgatójával és az alacsony nézőszámokra a lehető legrosszabb választ adta. Azt mondta, nem érdeklik őket a számok, mert minőségi újságírással foglalkoznak. Azt is megosztotta, hogy reméli, miattuk kevesebben támogatják a PiS-t. Eszközként gondolkodik a szerepéről, ami az egyik párt támogatásának csökkentését tűzte ki célul” – mondta Izdebski. „Emiatt aggódom és pesszimista vagyok, miközben látom, hogy jobb, objektívabb, plurálisabb, de mégis. Nem ez az a helyzet, amiben le akarunk ragadni, ugye?”
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: