„Mi lenne ha?” – tette fel a kérdést László Flóra csütörtök este, a CEU idei utolsó Határtalan Tudás rendezvényén. Az eseményt Vissza a jövőbe címmel rendezték meg, a játékos név ellenére azonban tömény előadások vártak a hallgatóságra. Az este folyamán ugyanis a jövő absztrakt megközelítéseiről volt szó, és arról, hogyan gondolkodik a filozófia és a pszichológia az emberek jövővel kapcsolatos szorongásairól.

Ahhoz, hogy egy ilyen témát másfél órába bele tudjanak zsúfolni, hatalmas logikai ugrásokkal és vázlatosan kellett beszélnie a két előadónak, Kontler László történésznek, a CEU Történelmi Tanulmányok Tanszék professzorának, valamint Kőváry Zoltán pszichológusnak, az ELTE PPK Pszichológiai Intézet docensének. A szakemberek olyan sebességgel ömlesztették az információt a hallgatóságra, hogy az emberek inkább érezhették magukat egy egyetemi előadáson a vizsgaidőszak előtti utolsó órán, mint egy könnyű csütörtök esti programon. Bár utóbbit az esemény leírása sem ígérte, az ígéretes cím mégis azt sejtette, hogy többet fogunk majd mosolyogni az este folyamán.

Az információcunamit a kerekasztalbeszélgetés sem fékezte meg, az előadókhoz Hajdu Szabolcs filmrendező és Köles Karolina, a Milestone Institute diákja csatlakoztak. Ők, csakúgy, mint Kontler és Kőváry, rengeteg gondolatot osztottak meg, ezek azonban már inkább tükröztek praktikus szempontokat, mint az elméletalkotók akár évszázados véleményét a jövőről.

Az emberek jövővel való kapcsolata ugyanis mindig is meghatározta a gondolkodást, legyen szó a történelem bármely korszakáról. Az, hogy mi lesz velünk a jövőben, olyannyira fontos, hogy a ráfordítást sem sajnáljuk, legyen szó pénzről vagy az időnkről. Óriási üzlet lett az öregedés megfékezése, a hosszú élet ígérete, ahogy rengeteget hoztak a középkorban a búcsúcédulák is. Az előadások arra próbáltak választ adni, hogy miért olyan fontos az embereknek, hogy tudják, mi vár rájuk a túlvilágon, vagy akár csak holnapután.

A jövő múltbeli forgatókönyvei

Történetek, képek, filmek és regények sora mesél alternatív eseményekről, de nemcsak ezek árulkodnak róla, hogy a jövő befolyásolására igényt tart az ember, hanem az is, hogy megannyi utópia született a múltban az elképzelt jövőről. Ahogy László Flóra felvezette, a gyerekek már egészen kicsi korukban elkezdenek alternatív valóságokat kreálni, szeretik alakítani a történéseket és rendelkezni arról, hogy mi mit követ. Később, belátva, hogy a cselekedeteknek milyen következményei vannak, megjelenik a szorongás is, a felelősség ugyanis nem létezik enélkül.

A jövőt tehát nemcsak megismerni, hanem befolyásolni is akarjuk, amire a vallás is több alternatívát kínált az emberiség történetében. Kontler a búcsúcédulákat emeli ki, amelyekkel a reformációig igyekeztek megváltani az emberek bűneiket, azonban Luther Márton és Kálvin János munkássága véget vetett a sors efféle befolyásolási lehetőségének, pontosabban az ígéretének. Ugyanígy a jövőszorongás vezérelte számos politikai struktúra kialakulását is. A történész szerint mindenki háborút folytat mindenki ellen, mivel állandó az idegesség az emberekben azzal kapcsolatban, hogy sikerül-e magukat megvédeni a többiekkel és a körülményekkel szemben.

De nemcsak arra kereste a professzor a választ, hogy hogyan akarta az emberiség mindig is befolyásolni a jövőjét. Feltette azt a kérdést is, hogy miképpen küzdenek a bizonytalanság és a felgyorsult idő okozta változásban kialakuló szorongás ellen. Kontler ugyanis kifejtette, hogy az idő, bár az óra járása szerint egyenletesen telik, az események függvényében felgyorsul és lelassul. Míg az iparosodás előtt a fejletlenség, a rutinszerűség és a változatlanság biztonságában telt az idő, addig mostanra sokkal dinamikusabb lett a világ. Mégis, hiába volt lassabb az ipari forradalmak előtt minden (legalábbis mai fejjel), ezt az időszakot is átszőtte számos lassú változás. Ez megteremtette a bizonytalanságot az emberekben, akiknek már ezek az apró, leheletfinom változások is szorongást okoztak.

A szorongás pedig elvezetett oda, hogy keresni kezdték a lehetőséget a feloldására.

Az egzisztencialista válasz a jövőszorongásra

Kőváry nem gyakorlati megoldásokat, sokkal inkább filozófiai és pszichológiai elméleteket sorakoztatott fel azzal kapcsolatban, hogyan kezelhetik az emberek azt a fajta létbizonytalanságot, amit a jövő kiszámíthatatlansága okoz. Objektív tudományos időmagyarázat nélkül ugyanis az idő megfoghatatlan marad és Blaise Pascal szavaival élve a hús-vér ember szorongásává válik.

A pszichológus Martin Heideggerig jutott az előadásában felsorolva a neves egzisztencialista gondolkodókat, majd visszanyúlt a pszichoanalízishez, amely alapvetően múltfókuszú terápiákkal próbálkozik és a jelen múltra épülő magyarázataival igyekszik támogatni az önismeretet. A múltról való gondolkodás azonban sokat változott a modernkori pszichológiában Kőváry szerint, Alfred Adler már arról beszélt, hogy nem a múlt húzza vissza az embereket, hanem a jövő húzza őket előre. Otto Rank még ennél is tovább ment, az osztrák analitikus szerint ugyanis a múlt elemezgetése helyett a jelenbeli kapcsolódást kell használni a terápiában.

A múlt és a jövő okozta szorongásokról azonban nem lenne értelme beszélni Viktor Frankl osztrák neurológus és pszichiáter munkájának említése nélkül. A logoterápia elméletének és gyakorlatának megalkotója, miután megjárta a koncentrációs tábort, a trauma jelentőségét kereste és a terápiás célt az értékkeresésben fogalmazta meg.

A szorongásról Kőváry nem feltétlenül csak a jövő vonatkozásában beszélt, hanem tágította a fogalmat. A pszichológus kiemelte, hogy a szorongás egyáltalán nem csak rossz dolog lehet, sőt, kimondottan támogathatja az identitás megkeresését vagy egy krízishelyzet után egy új identitás felépítését. Arról már a kerekasztalbeszélgetés során Köles beszélt, hogy a korosztályának most, hogy lokális és globális konfliktusok között, a klímakatasztrófa árnyékában próbálja megtalálni, mivel is foglalkozna egy életen át, egyáltalán nem könnyű feladat. Ezen pedig az sem segít, hogy ma már olyan sok és sokféle viszonyítási pont van, hogy gyakorlatilag lehetetlennek tűnik a választás.

Ennek ellenére a fiatal gimnazista úgy érzi, hogy a társadalom kijelöli az egyetlen üdvözítő utat, a továbbtanulást, ami ma már szinte mindenkinek kötelező. Ő ezzel magyarázza a felsőoktatásban tapasztalható nagy arányú lemorzsolódást is.

Kanyarok, gyorsítások, lassítások, lemaradások és késések

A hallgatóság tagjai a kerekasztal-beszélgetésben bízhatott, hogy talán majd ott megszületik a megoldás és végre több szó esik a jövőszorongás feloldásáról. Kész válaszokat azonban nem kaptak, a beszélgetőpartnerek közül Hajdu az élet gyorsabb és lassabb szakaszait emelte ki, és a jövőn való aggódás helyett inkább azt hangsúlyozta, hogy milyen nyomasztónak tartja, amikor csak utólag döbbenünk rá arra, hogy mit kellett volna máshogy csinálnunk. Filmrendezőként úgy látja, hogy a történetekkel lehet alternatív világokat teremteni, de inkább olyan problémákhoz próbál nyúlni, amiken a nézők is elgondolkodhatnak.

Ez a gondolkodás pedig ha nem is tud segíteni abban, hogy egy-egy krízishelyzetben gyorsabban szülessen megoldás, hozzájárulhat ahhoz, hogy több nézőpontból is átlássák a problémáikat az emberek. Kőváry a tragikus optimizmus jelenségére hívta fel a figyelmet, ami a tragédiák értelmezésére koncentrál, az okok és a lehetséges pozitív kimenetek megkeresésén keresztül. Kontler kiegészítette őt azzal, hogy a krízis eleve nem feltétlenül rossz dolog, és azon túl hogy az identitás építésében nagy szerepe lehet egy-egy ilyen turbulens időszaknak, valójában fontos látni, hogy a pozitív életesemények is megterhelők lehetnek érzelmileg.

Így a trauma termékennyé tudja tenni az embert a jelenben, önreflexió és feldolgozás nélkül azonban semmilyen hasznot nem hajt az egyénnek. Ezen kívül viszont nincs tanulság arra vonatkozóan, hogy ha a jövő felé tekintünk, hogyan nyugtathatnánk meg magunkat arról, hogy befolyásolhatjuk és megismerhetjük a várható eseményeket.

Marad tehát a múlt elemzése, az önismeret és a szorongás, amitől csak remélhetjük, hogy segít egy olyan új identitást építeni, amiben bár benne lesz majd a klímakatasztrófától való félelem, de tudatosabb bolygóhasználóként vigyázunk majd a Földre.

Ajándékokon töröd a fejed? Egy tuti tipp, amivel garantált örömöket szerezhetsz egy egész éven át: ajándékozz Qubit+ tagságot karácsonyra!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

link Forrás

link Forrás