Egy genetikai eltérés okozza a labradorok és a simaszőrű retrieverek hízékonyságát, derül ki egy frissen publikált tanulmányból. A falánk állatokat egyszerre két csapás is sújtja: nem elég, hogy az étkezéseik között is állandóan éhesek, az alapanyagcseréjük is lassabb, mint a faj- és fajtatársaiknak.

A világ jelenleg második legnépszerűbb kutyafajtája, a labrador retriever (2021-ig vezette a sikerlistákat) igazi családi kedvenc: jól tanítható, gyerekekkel is jól kijön, intelligens, barátságos. Tulajdonságai alkalmassá teszik arra, hogy keresőkutyaként és segítőkutyaként is alkalmazzák, a munkára fogott labradorok látássérülteket vezetnek, cukorbetegeknek, pánikbetegeknek segítenek a mindennapokban, de állatasszisztált pszichoterápiákban is részt vehetnek.

Ráadásul akkor is kedves marad a megjelenésük – sőt, akár még cukibbnak tűnnek –, ha egy kicsit túlsúlyosak. Erről viszont nemcsak ők és a gazdáik tehetnek, írja a BBC. A falánkságért és a lassabb emésztésért több más tényező mellett egy genetikai mutáció lehet a felelős, méghozzá a POMC-gén mutációja. A gén több peptid képződéséért is felelős, többek között az éhség szabályozásában is szerepet játszik.

A labradorok és a simaszőrű retrieverek esetén ez azt jelenti, hogy a génmutációt hordozó állatok az étkezések között is falatoznának, az alvásuk és pihenésük során pedig nem égetnek el annyi kalóriát, mint a fajtatársaik.

Ezt többféle teszttel igazolták a Cambridge-i Egyetem kutatói 87 kutya bevonásával, írja a New Scientist. Először is elvégezték az ún. „kolbász a dobozban"-tesztet, vagyis egy átlátszó dobozban kolbászt helyeztek el a helyiségben, ahol a megfigyelt állat volt. A dobozon keresztül a kutya érezhette a finomság illatát, de nem tudta kiszedni a kolbászt belőle. Azok a kutyák, amik hordozzák a POMC-gén mutációját, sokkal hamarabb elkezdtek próbálkozni a doboz kinyitásával, mint a többiek.

A másik vizsgálat az alapanyagcserére vonatkozott, alvás közben ellenőrizték a kilélegzett gázok összetételét és megállapították, hogy a simaszőrű retrieverek kétharmada, ami rendelkezik a mutáns génnel, mintegy 25 százalékkal kevesebb kalóriát éget el pihenés közben.

A háziállatok hízásának hátterében viszont egészen biztos, hogy nem csak ez az egy tényező áll. Egyrészt a POMC-gént csak a labradorokban (az állatok negyede lehet érintett) és a simaszőrű retrieverekben (a kutyák kétharmadában van jelen a mutáns gén) azonosították, másrészt pusztán ezzel nem lehetne megmagyarázni, hogy a fejlett világban miért van annyi elhízott kutya és macska. Az Egyesült Államokban a házikedvencként tartott kutyák 59, a macskák 61 százaléka számított túlsúlyosnak egy 2022-es statisztika szerint.

A megfelelő testsúly, csakúgy, mint az embereknél, a kedvtelésből tartott állatoknál is kulcsfontosságú az egészség megőrzésében. Az ízületek és a csontok, valamint a máj védelmében fontos ügyelni arra, hogy a szívszorítóan kunyeráló, de hízékony kutyafajták se szedjenek fel túl sok extrát magukra.