A brit halálsziget, amely biológiaifegyver-kísérletek terepe volt

A BBC a skóciai Gruinard-sziget titkos történetét idézi fel, részben saját kutatásaik és fimjeik alapján. A szigetet biológiaifegyver-kísérletekhez használta a brit hadsereg a II. világháború idején. Noha a lépfenét fegyverként bevetni szándékozó kísérletek eredményeit végül nem használták sem a háborúban, sem később, Gruinardon rajta maradt a halálsziget elnevezés, és csak 1990 áprilisában szabadult meg a kísérletek hatásaitól.

Az 1960-as években a BBC kezdte kutatni a Skócia partjainál lévő távoli szigeten végzett titkos kísérletek, veszélyes szennyeződések, súlyos állatpusztulások történetét. Gruinard szigete annak a kísérletnek volt a helyszíne, amelyet az Egyesült Királyság a második világháború alatt indított a lépfene (anthrax), egy halálos baktériumfertőzés fegyverként való használata érdekében. A részletekre azonban csak akkor derült fény, amikor 1997-ben a kormány nyilvánosságra hozta a hadsereg által abban az időben forgatott, a kísérleteket dokumentáló filmfelvételeket.

A Vegetáriánus hadműveletnek (Operation Vegetarian) nevezett projekt a II. világháború alatt, Paul Fildes vezetésével indult, aki akkoriban a Porton Down katonai létesítmény biológiai részlegének vezetője volt az angliai Wiltshire-ben.

Porton Downt a hadügyminisztérium kísérleti állomásaként, a vegyi fegyverek hatásának tanulmányozására hozták létre még 1916-ban, hiszen efféle eszközöket az első világháború előrehaladtával egyre gyakrabban használtak. Az 1940-es években, amikor Nagy-Britannia ismét háborúban állt, megint csak Porton Downt bízták meg olyan biológiai fegyverek kifejlesztésével, amelyeket brutális hatásfokkal lehetett volna alkalmazni a náci Németország ellen, abból a megfontolásból, hogy minimalizálják a haderők közötti közvetlen harcot.

A terv az volt, hogy lenmagból készült pogácsákat fertőznek meg lépfene spórákkal, és repülőgépen leszórják ezeket németországi szarvasmarha-legelőkre. Az állatok megették volna a süteményt és lépfenével fertőződtek volna meg, akárcsak azok, akik később fogyasztanak a fertőzött marhahúsból. A lépfene a természetben előforduló, halálos organizmus. A fertőzés tünetei csak idővel jelentkeznek teljesen, de akkor borzalmasak, és igen gyorsan halálossá válhatnak. A javasolt terv szerint egyszerűen megfertőzték volna Németország húskészletét, ami tömeges halálozással járó, országos fertőzést idézett volna elő.

Ahhoz azonban, hogy a kutatók megismerjék, hogyan működhet a lépfene fegyverként, egy lakott területektől távol eső szabadtéri helyszínre volt szükségük. 1942 nyarán a hadsereg megvásárolta a lakatlan, 522 hektáros Gruinardot, és megtiltotta a helyieknek, hogy ott partra szálljanak.

Egy katonai csapat, tudósok felügyelete mellett kezdte meg a kísérleteket. A szigetre áthozott állatokat, leginkább juhokat használtak kísérleti alanyokként, lépfene spórákat bocsátva ki a sziget területén. Az eredmények döbbenetesek voltak: a szétszórást követően, napokon belül jelentkeztek a tünetek a juhoknál, és rohamos ütemben kezdtek pusztulni. A tetemeket felboncolták, majd elégették, vagy törmelék alá temették.

A titkos kísérletek 1943-ig folytak, amikor is a hadsereg sikeresnek nyilvánította őket, a tudósokat pedig visszarendelte Porton Downba. Összesen ötmillió, lépfenével fertőzött lenmagpogácsát állítottak elő, de a szövetségesek normandiai inváziójának előrehaladtával a műveletet felfüggesztették, és a fertőzött takarmányt a háború után megsemmisítették. Később sem indították újra a programot: 1952-re Nagy-Britannia a világ harmadik atomhatalmává vált, négy évvel később pedig végleg befejezte támadó vegyi- és biológiaifegyver-programjait. Mígnem 1975-ben ratifikálta a biológiai fegyverekről szóló egyezményt, amely meg is tiltotta ezek használatát, gyártását és felhalmozását.

A Vegetáriánus hadművelet utóhatásai azonban katasztrofálisak voltak a sziget élővilága számára. A lépfene ellenálló baktérium, amely évtizedekig fennmaradhat a talajban, és még évekkel a járvány kitörése után is fertőzést okozhat. A katonai kísérletek következtében a sziget túl veszélyes lett ahhoz, hogy emberek vagy állatok éljenek rajta, és még a szigetről elfolyó esővíz is halálos volt.

A hadsereg határozatlan időre karantén alá helyezte Gruinardot, ám tudósok és környezetvédők ennek ellenére többször is partra szálltak a szigeten, hogy kutatásokat végezzenek és felmérjék az állapotát.

1986-ban, több próbálkozás után újra megkísérelték fertőtleníteni a szigetet, tengervíz és formaldehid keverékével áztatva a talajt, valamint eltávolítva és elégetve a szennyezett felső réteget. Ezúttal sikeres volt a próbálkozás, és végül 1990. április 24-én, 48 év után, a kormányzat fertőzésmentesnek nyilvánította a területet.

Gruinard nem az egyetlen olyan hely volt, ahol az Egyesült Királyság biológiai hadviseléssel kapcsolatos kísérleteket végzett, de itt zajlott az első effajta projekt. A történtek következményei a biológiai hadviselés veszélyeire emlékeztetnek és az emberiségnek arra a képességére, hogy akár önmagát is elpusztítsa – összegez a BBC.