Öt hónap után végre értelmezhető jeleket ad a Voyager–1
A NASA mérnökei öt hónap után először kaptak dekódolható adatokat a Voyager–1 űrszondáról, miután végre megoldást találtak a régóta fennálló kommunikációs problémára az emberiség legtávolabbi űrhajójánál – számol be mások mellett a CNN.
A Voyager–1 jelenleg mintegy 24 milliárd kilométerre van tőlünk, és mire a szerkezet 46 éves lett, egyre több furcsaságot produkált, és egyre inkább az öregedés jeleit mutatta.
A legutóbbi probléma tavaly novemberben jelentkezett először, amikor is a repülési adatrendszer telemetriai modulációs egysége egy megfejthetetlenül ismétlődő kódmintát kezdett el küldeni.
A Voyager–1 repülési adatrendszere összegyűjti az űrszonda tudományos műszereitől érkező információkat, és összekapcsolja azokat az űrszonda aktuális állapotát jellemző műszaki adatokkal. A földi irányítás ezeket az adatokat bináris kódban, azaz egyesek és nullák sorozatában kapja meg.
November óta azonban a Voyager–1 repülési adatrendszere egyfajta hurokba került: a szonda az elmúlt hónapokban folyamatosan küldött rádiójelet a földi irányítóknak, azonban a jel nem tartalmazott használható adatokat.
Az irányítók április 20-án kapták meg az első összefüggő adatokat a Voyager–1 műszaki rendszereinek állapotáról. Bár a csapat még mindig vizsgálja az információkat, az eddigiek arra utalnak, hogy a Voyager 1 ismét egészséges és megfelelően működik.
Miután a hibát felfedezték, az irányító csapat megpróbált parancsokat küldeni az űrhajó számítógépes rendszerének újraindítására, hogy többet tudhassanak meg a probléma kiváltó okáról. A csapat március 1-jén a „poke" parancsot küldte a Voyager 1-nek, hogy az űrszondát különböző szoftverek futtatására késztesse, hátha kiderül a hiba okozója.
Két nappal később olyan adatok érkeztek, amelyek kitűntek a többi zavaros adat halmazából. Bár a jel nem abban a formátumban volt, amelyet a Voyager-csapat megszokott, amikor a repülési adatrendszer normál módon működött, a NASA mérnökei képesek voltak dekódolni. A dekódolt jel a teljes repülési adatrendszer memóriájának „olvasatát" tartalmazta.
A csapat ennek alapján megállapította a probléma okát: a repülési adatrendszer memóriájának 3%-a sérült. Egyetlen chip nem működik megfelelően, az, amelyik a rendszer memóriájának egy részének tárolásáért felelős, beleértve a számítógép szoftverkódjának egy részét is. A chip meghibásodásának oka ismeretlen, de a csapat szerint elhasználódhatott, vagy az űrből érhette egy részecske.
Az eredetileg öt évre tervezett Voyager–1 és ikertestvére, a Voyager–2 1977-ben indult, a két Voyager a leghosszabb ideje működő űrszonda.